Régi idők nagyböjti gondolatai: 8. nap

Huszár Károly plébános nagyböjti tanítása 1879-ből.

„Isten a ninivitáknak negyven napot engedett, melyek után a végpusztulás bekövetkezendett, ha büneiket meg nem bánták volna. Hanem megbánták büneiket, böjtöltek erősen, még maga a király is szőrzsákba öltözött.

A kegyes Úristen nekünk is negyven napot enged, hogy megbánjuk büneinket, és megjobbitsuk életünket. Már egyszer csakugyan ideje volna, különben esküszöm az imádandó oltáriszentségre, hogy rátok tör az idő, és majd akartok megtérni és meg nem térhettek többé. Krisztus Jézus jelenlétében intelek tehát benneteket, viseljetek más és jobb életet. És mi birhatna erre benneteket jobban, mint Krisztus Jézus kinszenvedése, melyet a kath. anyaszentegyház a szent böjtben elénk terjeszt? Nem látjuk-e az igazi bünbánat legszebb példáját Krisztus Jézusban, ki a Szentlélektől a pusztába vitetett, hol szigorú és töredelmes életet viselt böjtölés, virasztás, imádkozás és testsanyargatás között?

Mi történnék, ha Krisztus példáját követve mi e negyven nap alatt szinte a pusztába húzódnánk? Nem értem a sürü erdőket. Vannak más és sokkal hasznosabb puszták; és a puszták szent gyakorlatok. Higyétek, sok bünös megtért általok, és számos jámbor megtanult belőlük szentül élni. Én hetenként pénteken lelki gyakorlatokat tartok, és mivel épen az úr Jézus kinszenvedése emlékét üljük, ugy intézem a dolgot, hogy mindegyik pénteken Krisztus kinszenvedéséből egy-egy titkot terjesztek elétek.”

(Forrás: Huszár Károly: Történetekkel és magyar közmondásokkal felvilágosított egyházi beszédek a nagyböjtre, Budapest, 1879)

Marosi Anita

Kárpátalja.ma