Régi idők nagyböjti gondolatai: 9. nap

Ifj. Gebé Andor görögkatolikus áldozópap gondolatai nagyböjtre 1904-ben Ungváron.

„Elején vagyunk a szent nagy böjtnek, mely különösen az ételt megvonja a testtől és ekképen a testet a lélek uralma alá hajtja és megtanit minket a test vad indulatait szeliditeni és Isten törvényének engedelmeskedni.

Alkalma ez a töredelmességnek, az isten kiengesztélésének és ajtatos elmélkedésnek és így a magábaszállásnak és jóságos cselekedetek gyakorlásának.

Ideje ez a tökéletesebb erkölcs művelésének, az elkövetett bűnökért való elégtételnek és jobbulásnak; ideje lelkünk üdve különös munkálásának sz. Pál apostol szerint: »Ime most van a kellemes idő, ime most az üdvösség napja.«

A szent nagy böjt napjai valóban a legkellemesebb foglalkozásnak és igyekezetnek napjai; napjai a legszomorúbb emlékezetnek ugyan, de egyszersmind reánk nézve a legnagyobb örömnek napjai is, mert a mi megváltásunkra emlékeztetnek, mely Jézus Krisztus kinszenvedése és halála által ment véghez és amely váltságnak illő megünneplésére mi e szent nagy bőjt által készülünk elő.”

(Forrás: Alsóbbrendű homiliák, melyek a görög katholikus egyházban vasárnapokon, változó- és állandó ünnepeken a szent misén éven át felolvastatni rendelt evangéliomi szakaszoknak a hallgató vagy olvasó közönség vallás-erkölcsi épülésére irányuló népszerü magyarázatát és alkalmazását tartalmazzák… c. könyv, Ungvár, 1904)

Marosi Anita

Kárpátalja.ma