Régi idők nagyböjti gondolatai: 24. nap

Orosz Ádám egerszalóki plébános tanítása 1860-ból.

„Ha Isten hű s boldog fiai lenni, ha egykor végczélunkhoz eljutni óhajtunk, szükség, hogy a mi akaratunk is úgy hódoljon, s engedelmeskedjék Isten akaratának, mint Jézusé hódolt s engedelmeskedett. Igen, ezt kell tennie részint Isten akaratára, részint üdvösségünk elnyerhetésére nézve.
Az Isten mindig s mindenkinek jót akar, mert roszat nem is akarhat; megszűnnék Isten lenni, ha akarhatna : mi ha úgy vagyon, kinek lehetne oka ellenkezni az ő akaratával? hiszen ha ő, ki bölcsebb nálunknál, s jobban tudja, mi jó, mi üdvös nekünk, mint minmagunk, ha ő nekünk csak jót akarhat, tehát teljesen megnyugodhatunk az ő akaratán, s megelégedhetünk azzal, habár olykor súlyosnak látszik is. Lám súlyos volt Isten azon akarata is, hogy Jézus ürítse ki a poharat; de azért az jót eredményezett, mert a pohár kiürítése által eszközöltető az emberek megváltását és üdvét. Talán súlyos neked is, hogy Isten akaratából szegény vagy beteg vagy, vagy keresztet hordasz, vagy érdemeid nincsenek megjutalmazva: oh! nyugodjál meg, hiszen még a te sorsod s ügyed nincsen egészen bevégezve, az Isten neked csak jót akarhat. Emlékezzél Jóbra, kinek élete végét hétszerte dúsabban áldá meg Isten, mint kezdetét.”

(Forrás: Orosz Ádám: Jézus hét szava. Nagyböjti beszédfolyam és A halhatatlanság vigasza egy alkalmi halotti beszédben, 1860)

Marosi Anita

Kárpátalja.ma