Kezdőlap » Kárpátalja » Hitélet » Vasárnapi üzenet

Vasárnapi üzenet

„Jól van, te hűséges, derék szolga – mondta neki ura –, minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.” (Mt 25, 21)

Jézus Krisztus több alkalommal beszél a tanítványoknak példabeszédekben. A talentumokról szóló példabeszédben a Gazda az egyik szolgának öt talentumot ad, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindegyiknek a saját tehetsége szerint. Jézus az evangéliumban beszél az adottságokról, képességekről, melyeket kamatoztatni kell életünkben, hogyha majd egyszer eljön a Gazda mihozzánk is, ezt mondja: „Jól van te derék szolga, menj be urad örömébe.” (Mt 25,21)

Egy történet, mely szerint egyszer egy vadászember vadászat közben egy kis folyó partján talált néhány különlegesen csillogó kövecskét. Miután eleget csodálta őket, egy vízimadár után dobta őket a folyóba. Egyet azonban megtartott, zsebre tette és hazavitte. Otthon megmutatta a feleségének is, az is megcsodálta, aztán valahová a szekrény mélyére került, s megfeledkeztek róla. A család nagyon rossz körülmények között élt. Nagyon szegények voltak, enni is alig volt mit. Sok idő elteltével egyszer egy nagytakarításkor újra kezükbe került az a bizonyos csillogó kő. A feleség unszolni kezdte a férjét, hogy ugyan vigye már el valami hozzáértő emberhez azt a követ, mondja meg, hogy mitől is csillog olyan szépen. El is vitte egy ékszerészhez, aki mikor megvizsgálta, így kiáltott fel: „Nahát, micsoda gyönyörű gyémánt! S milyen értékes!” Amikor a vadász meghallotta, hogy milyen vagyont érő köve van, arcát a kezébe temette, és kétszeresen is jajgatott. Egyrészt azért, hogy nem ismerte fel időben, hogy micsoda értéknek van a birtokában, így fölöslegesen nélkülöztek, másrészt jajgatott, hogy a többit a folyóba dobta. De azért az öröme mégiscsak nagyobb volt a bánatánál, örült, hogy van egy értékes adománya, ami megoldja életének hátralévő részét.

Biztos sokan jártunk már így, ahogy ez a vadász a kövekkel. Elfoglaltak vagyunk életünkben a mindennapos dolgainkkal, és nem vesszük észre az Istentől kapott talentumainkat. Mindenki saját tehetsége szerint kapott olyan ajándékot Istentől, amit kamatoztathat. Valaki jól énekel, táncol, beszél, vagy bármilyen dologról is legyen szó, egy isteni ajándék az ember számára. Miért van az, hogy az ember hamarabb észreveszi embertársában a talentumot, mint önmagában? Azért, mert bizonyos esetekben eltölti az irigység, hogy az a másik ember miért tudja jobban csinálni azt a dolgot, amit ő nem? (Az az ember miért futballozik olyan jól, és én miért nem?) Ne gondoljuk azt, hogy a szomszéd fűje mindig zöldebb, hiszen nekünk is vannak képességeink a talentumaink kamatoztatására. Mindennap érezzük, hogy az egész emberi élet tele van panaszokkal. De tudjuk, hogy Isten mindenkinek megadta azt a talentumot, amiben jó, nemcsak a szomszédainknak, hanem neked is, meg nekem is. Azokat a dolgokat próbáljuk felhasználni, amelyet Istentől kaptunk, mert ő ajándékként adta számunkra, és mi ajándékként és adottságként használjuk fel.

Pősze Gergő
görögkatolikus papnövendék

Forrás: karpataljalap.net

Szólj hozzá!

Read previous post:
Angol, német, orosz nyelvtanfolyamok indulnak a Rákóczi-főiskolán

Október 5-én ismét megkezdődtek a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felnőttképzési Központja által szervezett nyelvtanfolyamok, amelyek segítségével az idegen...

Close