Vasárnapi üzenet

„Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent” (Mt. 5, 1–12)

Olyan jó kimondani ezeket a szavakat: „boldogok, boldogság, boldog vagyok”. Kevés boldog embert látni mostanában. Sokan rohannak, keresik a boldogságot sok mindenben, de nem találják, mert rossz helyen keresik. Sok olyan ember is van, aki boldognak és kiegyensúlyozottnak látszik, és egyszer csak azt halljuk, hogy „válnak”, „depressziós lett”, „alkoholizál” stb.

Itt a boldogság, az igazi boldogság forrása a fenti Igében. Jézus leül, és elmondja: akkor leszel boldog, ha sírsz; ha szelíd vagy; ha éhezed az igazságot; ha üldöznek; ha tiszta a szíved. Sok ember azt hiszi, az a boldogság, ha mindene megvan, ha mindig mosolyogni látják, ha nem fáj semmije. Igen, ezt is lehet boldogságnak nevezni, de sajnos, ha megváltoznak a körülmények, amelyek ezt befolyásolták, akkor elmúlik ez a fajta boldogság. Viszont vannak olyan boldog emberek, akiknek a boldogságát nem földi dolgok határozzák meg, mert a gyász, a sírás, az üldözés között is boldogok tudnak lenni (vagy maradni). Kell hozzá a tiszta szív. Onnan tudjuk, mi a tiszta, hogy ismerjük a mocskosat, piszkosat. Nem könnyű tisztán megőrizni a szívet, de nem is boldog az, akinek nem tiszta a szíve.

Mi az, ami akadályoz a boldogságomban? A szívem tisztátalansága, mert akkor nem látom Istent, nem érzem jelenlétét a „mocskos szívemben” – ilyenkor BOLDOGTALAN vagyok. Az életem, a szavaim is a szívemhez kötődnek: „a szív teljességéből szól a száj”. Amilyen a szívem, olyan a beszédem, a gondolataim, az életem. Ha tiszta a szívem, tiszta a beszédem és a cselekedetem, s ott van benne az a szentség, tisztaság, aki maga Szent és Tiszta – Isten. Jó lenne, ha úgy telnének napjaink, hogy minden dolognál fontosabb lenne szívem őrzése, tisztasága – tehát a BOLDOGSÁGOM.

Sipos József
tiszaújlaki és tiszakeresztúri lelkipásztor