Velünk az Isten

„Íme a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek” (Máté 1,23), ami azt jelenti, velünk az Isten! Karácsony ünnepén Isten gondviselő szeretete lett nyilvánvalóvá, kézzel foghatóvá, emberi módon értelmezhetővé.

A karácsonyi történet csodáit nem magyarázom, hanem elhiszem! Az Isten csodálatos tervének így én is részesévé válok! Tudatos életem folytán újra és újra, most, 2016 ünnepén is álmélkodással méregetem a megmérhetetlen isteni szeretet nagyságát és mélységét. Ő tudja miért, de sorsközösséget vállalt az elbukott emberrel.
A mérhetetlen isteni szeretet és az érthetetlen kegyelem a karácsonyi csodán keresztül válik nyilvánvalóvá, hogy minden érdemünk ellenére (mivel hitvallásunk szerint csak halált és kárhozatot érdemelnénk) Isten közösséget vállalt velünk, sőt ennél többet.
Jézus Krisztusban, a karácsonykor megszületett gyermekben, önmagával ajándékozott meg bennünket Teremtőnk és Gondviselőnk. Ő viszont nem egy polcra tehető becses ajándék, nem is ünnepi vendég, aki néhány napig életünket, családunkat, közösségünket jobbá, szebbé, szeretetteljesebbé teszi, hanem az a Valaki, aki azt mondta: „Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Máté 28,20b). Ő változtatta meg a világot, az emberiséget. Más, új szövetséget hozott, és kínál a ma élő embernek is. A karácsonyi történet ma is aktuális. Isten szeretetének a megtestesülése nemcsak tradícióból, ajándék formájában embertől emberig jelenik meg, hanem értelmet, lelket megragadó, életcélt adó, vigasztaló és erőt adó mennyei üzenetként hallható és befogadható a 21. században. Jézus születése ma is ugyanazt jelenti: VELÜNK AZ ISTEN.
Bűnös természetünk miatt előbb-utóbb halkan vagy hangosan elhangzik a kérdés: kell Ő nekünk? Ez a kérdés nem a modern ember kérdése, hanem a bűnben elvakult, a sötétséghez szokott, a kárhozat állapotában lévő ember kérdése. János evangéliuma első részében olvashatjuk, hogy „a sötétség nem fogadta be”. Nem csak hogy megkérdőjelezte a világ világosságának, Jézus érkezésének szükségességét, hanem el is utasítja. Ma is megosztja az emberiséget a karácsonyi örömhír. Valakinek karácsony mások ünnepe, valakinek csak szép hagyomány, és vannak, akiknek az öröm, az üdvösség forrása, kezdete, mert Jézus értük és helyettük született és vállalta a golgotai kereszthalált, hogy bűnbocsánatot és örök életet nyerjünk általa.
Kell Ő nekünk? Igen, kell! Ő az egyetlen, az Egyszülött. Ő az út, az igazság és az élet. Csak Ő általa mehetünk az Atyához. Jézus a mi életünk megváltója. Ő a szabadító. Általa és Benne nyertünk kegyelemből, hit által örök életet.
Azt írtam, hogy Isten közösséget vállalt velünk, sőt ennél többet. A Teremtő és Gondviselő Jézus Krisztusban nemcsak közösséget vállalt velünk nehézségekben, lelki tusakodásainkban, hanem megváltoztatta sorsunkat. A megváltozott sorsú emberek lettek hiteles bizonyságtevői az Úrnak. Ilyen lett a római százados, a magába roskadó Péter, a kétkedő Tamás és az újjászületett Saul, aki Pál apostolként lett ismertté a mi számunkra is. Második évezrede hirdetik a megváltozott sorsú emberek: „Íme a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek”. Immánuel azt jelenti: Velünk az Isten.
Megváltott és megváltozott sorsú ember volt köztünk Gulácsy Lajos ny. püspök, aki élete utolsó szakaszán csak a mennyországról beszélt, mint célról, az emberiség számára elkészített második hazáról. Ez az a több.
A szeretetből induló kegyelem szenvedésen és halálon át mutat ma is a megdicsőült Krisztusra. Aki a mennyországba hív és vár bennünket, értünk született, mennyei dicsőségre váltotta életünket a kárhozat állapotából. Ígéretet tett, hogy helyet készít számunkra, hogy ott legyünk, ahol Ő. Az Isten szeretete nemcsak minőségi változást hoz testi-lelki életünkre nézve, hanem elfogad és befogad bennünket az Ő dicsőségébe, mennyei hazánkba.
Ezen az ünnepen ne elégedjünk meg múló fények ragyogásával, hanem kérjük a hit drága ajándékát, hogy az Istentől jövő szeretetre szeretettel válaszolva a mennyei dicsőség részesévé váljunk mindannyian.

Áldott, békés karácsonyt! Ámen.

Zán Fábián Sándor,
a Kárpátaljai Református Egyház püspöke