Zászlót adományoztak a huszti gyülekezetnek

Az istentisztelet nyitányaként Józan Lajos huszti református lelkipásztor a Zsoltárok könyvének 78. fejezetéből, majd az Énekek éneke 2. fejezetéből hirdetett igét. Igehirdetésében többek között a jelképek fontosságáról szólt.

Kiemelte, hogy a földi jelképeken keresztül Istennek mennyei üzenete van. A földi jelképek között említette a golgotai keresztet – mely Isten szeretetének jelképe –, valamint a zászlót. Hangsúlyozta: „Itt, a Földön, múlandó világunkban nincsen olyan nép, nemzet és közösség, amelynek ne lennének jelvényei, jelképei, melyek között talán az egyik legfontosabb a zászló. Amely nép nem ismeri, vagy nem akarja ismerni és szeretni a jelképeket, az jellegtelenné válik, s jellemtelenséget fog hordozni. Isten a megannyi számos jelben és jelképben mutatja meg azt, mennyire szeret bennünket, gyarló embereket. Mutatta ezen szeretetet a múltban, még akkor is, mikor nagy mélységeket kellett megjárni, s mikor számos zászlóhullás keserítette nemzetünket. S bár a nagymajtényi síkon letört a zászló, s Mohácson a Csele patak iszapjába taposták azt a török seregek, de a mélységből mindig fel tudtuk küzdeni magunkat, s megtisztítva lobogónkat, újra fölemeltük azt. Mert Isten örökkévaló szeretetével bennünket ugyanígy föl akar emelni.”

Az ünnepség során egy újszülött keresztelésére is sor került, majd a szertartást követően Józan Lajos köszöntötte a vendégeket: Tóth Istvánt, a Magyar Köztársaság Beregszászi Konzulátusának főkonzulját, Dr. Bartal Sándort, Belváros-Lipótváros Budapest Főváros V. Kerületi Önkormányzatának képviselőjét és az általa vezetett küldöttséget, vitéz lovag Erdős László nyugalmazott honvéd ezredest, valamint ifj. Sari Józsefet, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnökét.

Az anyaországi küldöttség nevében a huszti magyarságnak elsőként Erdős László tolmácsolta a Rogán Antal polgármester vezette V. kerületi önkormányzat jókívánságait. Majd bemutatta a piros-fehér-zöld lobogót, elmondva: ezen zászlót 1848. április 12-én fogadta el a pozsonyi országgyűlés. A piros szín a vért, a fehér a becsületet, a zöld pedig a reményt jelképezi. Bemutatta és elmagyarázta a zászlón lévő szimbólumokat is: a magyar Szent Koronát, valamint a történelmi Magyarországhoz tartozó Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Erdély, valamint Fiume kikötőváros címerét.

Tihor Zoltán, a huszti református gyülekezet gondnoka elszavalta Ábrányi Emil Él a magyar c. költeményét, majd Erdős László ismertette az adományozó oklevelet. Ezt követően Józanné Simon Erzsébet tiszteletes asszony és vitéz Dr. Bartal Sándor szalagot kötött a zászlóra, melyet Józan tiszteletes megáldott, majd a Fel, barátim, drága Jézus kezdetű éneket énekelve a lobogót ünnepélyesen felvonták a szószék mellett a falra.

Tolmácsolta az V. Kerületi Önkormányzat üdvözletét Dr. Bartal Sándor is, aki ezután az adományozó oklevelet ünnepélyesen átnyújtotta Józan Lajosnak, majd a magyarság sorsfordulóiról emlékezett meg az államalapítástól napjainkig.

Józan Lajos hangsúlyozta: vannak olyan tárgyaink, melyeket csak ünnepeken, és vannak, melyeket csupán a hétköznapokban használunk. Vannak azonban olyanok is, melyeket a fent említett alkalmak mindegyikén velünk vannak, mint pl. a nemzeti zászló is.

Az ünnepség végén köszöntötte a gyülekezetet Tóth István főkonzul is, majd a huszti magyar iskola tanulóinak szavalata teremtett ünnepi hangulatot.

F. Zs.

Kárpátalja