Adalékok a népszavazás elhalasztásához

2016-ra halasztotta a soron következő népszámlálás lebonyolítását Ukrajna Miniszteri Kabinetje a 2013. szeptember 4-én 699-p számmal kiadott kormányrendelettel.

Az 1991-ben függetlenné vált Ukrajnában mindeddig egyetlen alkalommal, immár 12 esztendővel ezelőtt, 2001-ben rendeztek népszámlálást.
Népszámlálásokra általában 10 évente kerül sor. Eszerint Ukrajnában a soron következő cenzust 2011-ben rendezték volna, ám megszervezését többször elhalasztották. Legutóbb 2008. április 9-én döntött úgy a kormány, hogy 2013-ban tartják meg a soron következő népszámlálást az országban.
A népszámlálás olyan, rendszerint törvényben előírt adatgyűjtés, melynek során felmérik az ország lakosainak főbb jellemzőit (kor, nem, iskolázottság, nemzetiség, anyanyelv, foglalkozás, lakókörülmények stb.). A mai Kárpátalja területén az első teljes körű népszámlálást Magyarország akkori uralkodójának, II. Józsefnek a rendelete alapján szervezték 1784 és 1787 között. Magyarországon, s ezen belül azokon a területeken is, melyeket ma Kárpátaljaként ismerünk, a hivatalos népszámlálások sorozata 1870-ben indult, s ezt követően nagyjából évtizedenként egyszer került sor a népesség összeírására: 1880-ban, 1890-ben, 1900-ban és 1910-ben. Az első világháború után Csehszlovákia kötelékébe került régiónkban 1921-ben és 1930-ban szerveztek cenzust a prágai hatóságok. 1941-ben ismét Magyarország írta össze a lakosság legfontosabb adatait. A Szovjetunióhoz került Kárpátalján 1959-ben, 1970-ben, 1979-ben, majd 1989-ben került sor népszámlálásra.
A népszámlálás adatsorai nem csak tudományos és államszervezési szempontból lényegesek. Amíg például nem rendeznek újabb cenzust Ukrajnában, és annak eredményeit nem hirdetik ki hivatalosan, az állami nyelvpolitika alapjairól szóló törvényt a 2001-es népesség-összeírás adatai alapján alkalmazzák. A 2012-ben hozott nyelvtörvény 7. cikkelyének 3. pontja szerint azoknak a közigazgatási egységeknek (megye, járás, város, városi típusú település, falu) a területén, ahol a jogszabályban felsorolt 18 kisebbségi nyelv közül egy (vagy több) anyanyelvi beszélőinek aránya a legutóbbi népszámlálás hivatalos adatai alapján eléri a 10%-ot, beszélői élhetnek a jogszabályban meghatározott nyelvi jogaikkal, a nyelv pedig automatikusan regionális vagy kisebbségi nyelvi státust nyer. A törvényben felsorolt 18 nyelv között pedig – az orosz, belarusz, bolgár, örmény, gagauz, jiddis, krími tatár, moldáv, német, görög, lengyel, roma (cigány), román, szlovák, ruszin, karaim és krimcsak mellett – szerepel a magyar nyelv is.
A 2001-es cenzus hivatalos adatai szerint Ukrajna lakosságának valamivel több, mint kétharmada (67,53%-a) az államnyelvet, tehát az ukránt tekintette anyanyelvének. Kárpátalján a lakosság legnagyobb része (81,00%-a) ukrán anyanyelvűnek vallotta magát. A magyar ajkúak aránya 12,65% volt, az oroszt tekintette anyanyelvének a kárpátaljaiak 2,90%-a, a románt 2,57%-a, valamilyen más nyelvet 0,88%-a.
A legutóbbi népszámlálás adatai szerint Ukrajnában 156 566 magyar nemzetiségű élt; a magyarok ezzel az ország lakosságának 0,32%-t alkották. A magyar anyanyelvűek száma 5.052 fővel magasabb volt: összesen 161.618-an vallották magyar anyanyelvűnek magukat; ez Ukrajna lakosságának 0,33%-át tette ki. Az Ukrajnában magyar nemzetiségűeknek 96,77%-a, a magyar anyanyelvűeknek 98,21%-a egyetlen megyében: Kárpátalján élt.
HAI