Kezdőlap » Kárpátalja » Közélet » Embernek lenni az embertelenségben – állatmentők Beregszászban
A Második Esély Alapítvány jóvoltából otthonra lelt állatok

Embernek lenni az embertelenségben – állatmentők Beregszászban

Kárpátaljára érkezve a látogatóknak nem a szép épületek, a festői tájkép tűnik fel először, hanem sajnos a szemét, az úttalan utak és a kóbor kutyák. Az utóbbiak különösen, hisz sokan tartanak a falkába verődött, sérült vagy akár vérző ebektől, amelyek sorra járják a városokat, falvakat élelem után kutatva. Valakinek megesik a szíve egy-egy sántító, fejét lehajtó, reménytelenül kóborló eben, de néhány falat odavetésén kívül nem sokan törődnek ezekkel az állatokkal.

– Pedig ők is ugyanolyan érző lények, mint egy házi kedvenc vagy egy fajkutya, ugyanúgy vágynak a törődésre, szeretetre – kezdi beszélgetésünket Terlecki Andzselika, a Második Esély Beregszászi Állatvédő Egyesület egyik alapítója, vezetője.

Andzselika és barátja, Tyukalova Katerina fejében már két éve megfogalmazódott az gondolat, hogy valamilyen módon segíteni szeretnének az elhagyatott, sérült és beteg kóbor állatokon, megpróbáljanak otthont találni nekik. Andzselika elmondta, hogy ezek a gondolatok vezérelték őt és a szervezet harmadik alapítóját, Asztalos Nellit, amikor egy évvel ezelőtt megmentették az első kutyát, amelyet összekötözve egy elhagyatott út szélén hagytak. Így hárman kezdtek neki az állatmentő missziónak. Mivel nem tudták, hogyan is vágjanak bele az állatmentésbe, ellátogattak az ungvári Barbosz menhelyre, ahol az ottani városvezetéstől kapott területen és épületben önkéntesek gondozzák a városból befogott sérült kutyákat, macskákat. Mivel a beregszászi egyesületnek nincs saját épülete, sem területe, ahová az állatokat vihetnék, ezért a három önkéntes állatmentő a saját udvarán és házában vagy ideiglenes befogadóknál tartja a kutyákat, macskákat addig, amíg gazdára nem találnak. Az állatmentőknek nincs könnyű dolguk, mert a saját állataik mellett kell elhelyezniük az idegen állatokat, ami nehézséget okoz.

Legtöbbször kiskutyákat, kóbor macskákat és sérült ebeket visznek haza az egyesület tagjai. Volt olyan, hogy Andzselika egy hét alatt négyszer vitt haza kóbor macskákat, és egyszerre tizenötöt tartott otthon. Szerencsére a macskáknak és a szép kiskutyáknak szinte mindig sikerül gazdát találniuk, de a sérült kutyákkal és az alultáplált, beteges kölykökkel nagyon nehéz dolguk van. Cseh László beregszászi állatorvos segítségével – aki mindig készségesen áll rendelkezésükre – igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy az állatokat a lehető legjobb állapotba hozzák. Andzselika örömét fejezte ki aziránt, hogy idén már tizenhat kiskutyának és négy kismacskának sikerült otthont találni, ezzel is nagy mértékben csökkentve az utcákon kóborló állatok számát.

– 2017. október 4-én, az állatok világnapján alapítottuk meg a Második Esély Beregszászi Állatvédő Egyesületet – mondja Andzselika, hozzátéve, jelenleg Tyukalova Katerinával és egy fiatal önkéntes hölggyel együtt három aktív tagja van a szervezetnek. – Sajnos nincs hivatalos támogatónk, az egyesületünk nincs bejegyezve. Egy külön terület vagy épület hiányában nem tudunk egyebet tenni, csak hazahozzuk a kis elárvult, gazdátlan kutyákat, macskákat, és személyes kapcsolatainkon keresztül próbálunk nekik gazdit találni. Nagyon sokszor próbáltunk a városházán segítséget kérni, legutóbb ígéretet kaptunk egy ház vagy épület egy-két éves bérlésére. Jelenleg keressük a helyszínt, amely megfelelő lenne az állatok ideiglenes elhelyezésére. Egy menhely létesítése az egyesületünk legnagyobb álma.

Amióta az interneten és a közösségi hálókon nyilvánosságra hozták a szervezet munkáját, azóta magánszemélyek pénzt és használati eszközöket ajándékoznak az egyesületnek, ezzel megkönnyítve a munkájukat, hiszen az állatorvosi költségek, az állatok szállítása, kezelése és etetése nagy megterhelést jelent az önkéntesek családi kasszájának.

Andzselika szomorúan jegyezte meg, hogy sok negatív visszajelzést kapnak, miszerint a kóbor állatok mentése fölösleges, értelmetlen munka, a kóbor állatok nem érdemelnek semmilyen segítséget és törődést. Egy-egy bizalmatlan, sérült állat befogásához több emberre, sok energiára és időre van szükség, ebben ritkán vagy egyáltalán nem segítenek a helyszínen lévő emberek.

Hangsúlyozta, a szervezetnek nagyon nagy szüksége lenne újabb tagokra, akik fizikai segítséget tudnának nyújtani az állatok befogásánál, szállításánál és szeretnék ivartalanítani a kóbor állatokat, amihez szintén nagy szükség lenne egy aktív önkéntes csapatra. Minél több kóbor kutyának, macskának tudnak otthont találni, annál kevesebb állat élne és szaporodna az utcákon.

És mégis miért vállalták ezt a sokszor reménytelennek tűnő és fáradságos munkát? Ahogy Andzselika mondja, az elfásult, a mindennapok túléléséért küzdő, szenvedő állatok szemén egyszercsak megcsillan a fény, lassan-lassan visszatér az életkedvük, megtanulnak játszani, ragaszkodni valakihez, szeretni és újra bízni az emberben – és ezt látni bármennyi küszködést megér.

Aki többet meg szeretne tudni az alapítvány munkájáról, a Facebook közösségi hálón megteheti a Második Esély Beregszászi Állatvédő Egyesület címszóra rákeresve.

Molnár Krisztina
Kárpátalja.ma

Szólj hozzá!

Read previous post:
Gyermekek szűrővizsgálatával elkezdődött a Katolikus Karitász idei egészségügyi programja Kárpátalján

Kétszáz gyermek szűrővizsgálatával kezdődött el a Huszthoz közeli Visken a Katolikus Karitász idei, a magyar kormány által 17 millió forinttal...

Close