Harc a főiskoláért, avagy egy avatás előtörténete

Az elmúlt hétvégén meghitt rendezvény helyszíne volt a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola: Mádl Ferenc, volt köztársasági elnök tiszteletére avattak emléktáblát, ahol jelen volt özvegye, Mádl Dalma asszony is. Feltettük a kérdést, hogy mit is köszönhet a kárpátaljai magyarság, a kisebbségi felsőoktatás Mádl Ferencnek, s erre a válasz az, hogy egy főiskolát. Mi volt ebben Mádl Ferenc szerepe? Az, hogy kiállt a kisebbségi felsőoktatás, a főiskola mellett, ott és akkor cselekedett, amikor szükség volt rá, amikor el akarták lehetetleníteni a főiskola működését.
Idézzük fel az akkor történteket azok számára, akik nem ismerik e fordulatos ügy részleteit!

2002. február 7-én a Beregszászi Városi Tanács egyhangú döntése alapján Zsupán József, Beregszász akkori polgármestere átadta a főiskola vezetőségének a város főterén álló volt törvényszéki palotát, jelképesen az intézmény kulcsát és a döntésről szóló állami okiratot. Az átadást megtisztelte jelenlétével Mádl Ferenc, Magyarország köztársasági elnöke és Anatolij Kinah, Ukrajna miniszterelnöke.
Még ez évben az Illyés Közalapítvány és az Apáczai Közalapítvány támogatásával elkezdődött az egykori törvényszéki épület felújítása. Azonban a támogatás csak arra volt elegendő, hogy elkezdődjenek a munkálatok, így az intézmény vezetése úgy döntött, hogy magyarországi és ukrajnai nagyvárosokhoz fordul, hogy támogassák a felújítást. Ekkor vált hagyománnyá, hogy a felújított termeket a támogató városról, önkormányzatról nevezik el. Meg is érkeztek az első támogatások, s a főiskola ennek köszönhetően szépülni kezdett.
A következő évek azonban drámai változást hoztak. A 2002-es választások során megváltozott a városi tanács összetétele. A két kinevezett alpolgármester Babják Zoltán és Medvigy István, az (egyesített) Szociál Demokrata Párt beregszászi járási szervezetének meghatározó személyei (mely pártnak akkori járási elnöke Gajdos István volt) kezdeményezték az épület tulajdonjogának visszavonását. Vagyis paradox módon a városi tanács önmagát jelentette fel az épület adományozása végett az ügyészségen. Az intézményre nézve ez a főiskola bezárásával járt volna, mivel az nem tudta volna biztosítani az előírások szerinti, vagyis a diákok létszámának megfelelő alapterületet.
A Beregszászi Bíróság úgy döntött, hogy visszaadja Beregszász önkormányzatának tulajdonába az épületet. Orosz Ildikó a részleteket ismertetve elmondta, hogy a bíróság egy tízperces ülést követően hozta meg határozatát. A döntés kihirdetésén nem vehetett részt a főiskola képviselője, mivel a bíróság szerint nem tekinthető ügyfélnek. A per során ugyanis mind az alperes, mind pedig a felperes egy és ugyanaz: Beregszász város önkormányzata.
Az intézmény vezetése mindent megtett jogainak megvédése érdekében. Ezt segítette Mádl Ferenc köztársasági elnök, aki teljes méltóságával és tekintélyével kiállt a főiskola mellett. A reá jellemző csendes, de határozott módon, Leonyid Kucsmához írt levelével és egyéb magas szintű tárgyalásokkal segítette az intézmény ügyét. Azt az ügyet, mely belpolitikai vitát váltott ki; ugyanis, mint kiderült, a tulajdonjog megvonását közvetve Gajdos István, parlamenti képviselő, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke kezdeményezte. Szerencsére a főiskola mellé állt Olekszandr Moroz, az ukrán parlament volt házelnöke is, aki 2004. szeptember 1-jén a tanintézményben személyesen tájékozódott az épület tulajdonjoga körül kialakult helyzetről.
Végezetül a főiskola tulajdonjogának ügye a „narancsos forradalom” utáni pillanatokban dőlt el, s ránk, kárpátaljai magyarokra nézve talán ez volt az ominózus politikai fordulat egyetlen pozitívuma.
A kárpátaljai magyarság szellemi fellegvárává vált tanintézmény immár biztosabb körülmények között működhetett. Vezetői a Legnagyobb Magyar, gróf Széchenyi István által tanácsolt útvonalat követve lépcsőt építettek az útjukba gördített kövekből, hogy arra föllépve kiművelt emberfők seregének kibocsátásával erősítsék nemzetünket.