Lovastáborokat rendeztek Nagyszőlősön
Idén harmadik alkalommal került megrendezésre egy négyhetes táborsorozat Nagyszőlősön, a Szelíd Lovas Központban.
Két tábori turnust támogatott a Bethlen Gábor Alap Zrt., kettőt a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete. A táborokban a regisztrált tagcsaládok gyermekei vehettek részt, ahol megismerkedhettek a lovaglás szépségeivel és örömeivel.
A tábor elején a biztonsági szabályokra fektették a hangsúlyt, majd a gyerekeknek bemutatták a lószerszámokat, szó volt a megnevezéseikről, funkcióikról, illetve megtanulták, milyen út vezet ahhoz, hogy valaki lóhátra üljön és uraljon egy közel ötszáz kilós állatot.
Minden hétfőn új táborhét kezdődött, ekkor érkeztek a résztvevők a lovasközpontba. Ki-ki elfoglalta a maga helyét a jurtában, ami külön érdekességként hatott, hisz nem mindennapi dolog, hogy az ember fia/lánya jurta sátorban lakhat.
A hetet változatos programokkal állítottak össze a tábor vezetői, Margitics Erik, felesége Ildikó és legidősebb lányuk, Emőke, aki nemrég hivatalosan is lovas sportoktató lett.
A délelőttök folyamán a gyerekek elsajátíthatták a lovaglás alapjait. Akadt olyan tehetség is, aki utolsó napra már egyedül megtanult ügetni, ami nem kis teljesítménynek számít. Délutánonként a fiatal lovasok lovaselméletet tanultak, íjászkodtak, akadályversenyen és kincskeresésen vettek részt. Esténként egy-egy magyar népmesét adtak elő különböző stílusban.
Külön érdekességként esténként a gyerekek és felnőttek lángost sütöttek. Ilyenkor mindenki saját kezűleg készítette el a vacsoráját.
Hatalmas kondérban, bő olajban gyakorlatilag három másodperc alatt sült meg egy lángos. Egészen újszerű dolog és nagyon népszerű a gyerekek körében.
Az utolsó előtti nap a „csata” napja is elérkezett. A délelőtti lovaglás után mindenki a pufikardok, vizeslufik gyártásával, csapatok felosztásával volt elfoglalva. A kreativitásnak csak a fantázia szabhatott határt.
Ilyenkor két csapatot alkottak a gyerekek, csapatonként egy-egy zászlót készítettek, amit aztán elrejtettek a „rengetegben”, ahol a csata zajlott.
Végül az a csapat győzött, amelyik hamarabb megtalálta az ellenség zászlaját. Jó móka és építő jellegű szórakozás volt.
Aki egyszer részt is vett már egy ilyen héten, az biztosan visszavágyik. Sőt! Az utolsó nap a részvevők könnyes búcsút vettek egymástól, a lovaktól, a helytől, ami már az első belépés alkalmával is nyugalommal és szeretettel töltötte el őket.
Sz. Barbara
Kárpátalja.ma