Ukrajna: híd Kelet és Nyugat között

A csúcsról indult és a lejtőbe ért. Vajon a KGST piac elvesztése után fel tud-e kapaszkodni annyira, hogy meghódítsa Japán, az Egyesült Államok vagy az Európai Unió berkeit is? A szovjet hatalom bölcsője és az IMF-hitel után nézzük, merre indul Ukrajna.

 

Ukrajna a Szovjetunió tagállamaként gazdasági szempontból kimagasló szerepet játszott, többek között a kőszén-, vas- és mangánércbányászatban, a kohászat területén, valamint a gép-, vegy- és cukoriparban. Emellett a szocialista térség jelentős gabonatermelő és állattenyésztő területe volt: a Szovjetunió teljes ipari és mezőgazdasági termelésének hozzávetőlegesen 20 százalékát adta.

A 20. század háborúi, a sztálini és hitleri vérengzések, az éhezés és népirtás viszontagságai az egykori szovjet térség jelentős részét megtépázták, így a század közepére az ország fejlődése visszaszorult. A második világháborút követően Ukrajna újjáépítése gyors ütemben megindult. Nehézipara egyedi eszközökkel és kiváló nyersanyaggal látta el az egykori tagországok régióit, termékeny szántói pedig – ahogy Magyarországot is – a Szovjetunió éléskamrájává avanzsálták. Energiaellátása azonban továbbra is kiszolgáltatott helyzetben tartotta (és tartja a mai napig is – szerk.).

1991. augusztus 24-én a Rada (parlament) népszavazás által megerősítve, kikiáltotta a köztársaság függetlenségét, ezzel új utat nyitva meg a szuverén állam geopolitikai helyzetének alakítására. A gazdasági szerkezet jelentős változásokon esett át, a termelés a piacvesztés után visszaesett. A következő év áprilisában Ukrajna belépett az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankba, majd júniusban a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködésbe. Kijev Nyugat felé nyitását tükrözi, hogy ekkoriban a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank tagja is lett.

1994. június 14-én az Európai Közösség aláírta Ukrajnával a Partnerségi Együttműködési Egyezményt, mely 1998-ban életbe lépett. 1996-ban az ország bevezette új valutáját, a hrivnyát. A századfordulón az ukrán GDP erős, hat százalékos növekedést produkált, az ipari termelés pedig újra 12,9 százalékkal emelkedett. A növekedést az erős hazai kereslet és az alacsony infláció támogatta. A következő négy évben a gazdaság folyamatosan erősödött, 2004-ben már 12 százalékos növekedést mutatott.
Timosenko és Medvegyev
www.kremlin.ru

Azonban a világgazdaság bizonytalan folyamatainak köszönhetően a következő években Ukrajna növekedése is instabillá vált: 2007-ben a GDP növekedése már csak 7,6 százalékos volt, az infláció pedig megközelítette a 16 százalékot.

Kijev 2009-ben egyik legnehezebb gazdasági évét zárta: 15%-kal csökkent a GDP, a mélyrepülés mérséklődése csupán az év második felétől volt érzékelhető. A vezetés a válságkezelésre elsősorban külső finanszírozási forrásokat használt, így megnőtt az adósságállomány is. Az ipari termelés ebben az évben 21,9%-kal esett vissza. Ebben az időszakban Ukrajnát a pénzügyi válság, a hitelforrások beszűkülése, és az ipari szektor recessziója egyaránt jellemezte. Mindehhez belpolitikai válság is társult: a 2010-es elnökválasztásra tekintettel a politikai vezetés vonakodott a megszorító intézkedések elrendelésétől, így hatékony válságkezelő mechanizmus nem született.

A Valutaalap még 2008 végén ítélt meg Ukrajnának közel 17 Mrd USD értékű készenléti hitelt az Ukrán Nemzeti Bank tartalékainak feltöltésére, a hrivnya árfolyamának stabilizálására és költségvetési célokra. Az IMF hitelfolyósításának feltételei a következők voltak: a költségvetés deficitjének csökkentése, a jövedéki adók emelése, a gázárak piaci szintre való emelése és a NAK Naftogaz energetikai konszern pénzügyi helyzetének rendezése.

Ukrajna a hatalmi ágak konszenzusra jutásának hiányában, 2010-ben érvényes költségvetés nélkül vágott neki az évnek. A Valutaalap végül a belpolitikai viszályok, valamint a feltételek teljesítésének hiánya miatt befagyasztotta a készenléti hitelek folyósítását. Hasábjain a Financial Times hasábjain már az ukrán gazdaság csődjét hirdette. Ugyanakkor az elmúlt évben a megszorító intézkedéseknek köszönhetően kedvező változás indult meg.

Mikola Azarov ukrán kormányfő az elmúlt év végén úgy nyilatkozott, az ukrán gazdaság helyzete lassan javulni kezd, a GDP négy százalékos emelkedést mutat. A nemzetközi Valutaalap is kedvezően értékelte az ukrán vezetés intézkedéseit, így további együttműködés lehetőségét vetítette előre.

A gödörből való kilépést nem csupán a világpiaci folyamatok esetleges kedvező iránya segítheti. Az ország, méretéből is adódóan Európa egyik legnagyobb természeti és gazdasági potenciáljával bír, így előnyei hosszú távon lehetőséget adhatnak a fejlett európai államokhoz való közelítéshez, bár tény, a gazdasági krízis jelentősen gyengítette ennek esélyeit.

Kattintson és nézegessen képeket is!

Az 1991-es függetlenség kinyilvánítása után Kijev politikáját az Oroszországhoz fűződő gazdasági kapcsolat mellett a Nyugattal való határozottabb együttműködés igénye jellemezte. Szerepének átértékelődését követően Oroszország és az Európai Unió közötti előnyös gazdasági egyensúly kialakításának elemi szereplője. Ukrajna célja hosszú távon energiafüggőségének csökkentése, valamint világpiaci szerepének növelése lehet. Átgondolt külpolitikával, megfelelő intézményi reformmal, a korrupció visszaszorításával és konszolidált költségvetéssel pedig az uniós csatlakozás lehetősége is közelebb kerülhet.

Forrás: kitekinto.hu