1956-ra emlékeztek Mezőkaszonyban

Az ’56-os forradalom 60. évfordulóján a helyi középiskola falán tíz éve elhelyezett emléktábla előtt gyűltek össze a hősök előtt tisztelegni vágyó mezőkaszonyiak és a meghívott vendégek.
– Hatvan éve a kis magyar Dávid szembeszállt a szovjet Góliáttal, hogy kivívja szabadságát – fogalmazott nyitó beszédében Zubánics László, az UMDSZ elnöke.

Ezt követően a magyar himnusz csendült fel, majd Radvánszky Ferenc helyi református lelkipásztor áhítata következett Ézsaiás könyve 40,31 alapján: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!”. Természetes dolog ugyan a meglankadás, de a megakadás nem, hisz Istenben bízva új erőre kaphatunk. Sasként szárnyalva nagyon gyorsan behozhatjuk az addig leküzdhetetlennek hitt lemaradásunkat. Az Úr kiszámítható haladást biztosít nekünk. 1956. október 23-ra emlékezni annyit jelent, mint vallást tenni a magyarok örökös szabadságvágyáról, melyet minden körülmények között ki kell bontakoztatni.

A továbbiakban Ferenczi Attila, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház társulatának tagja Nagy Attila színész visszaemlékezéseiből adott elő egy részletet, melynek közvetlensége minden jelenlévő szívét megdobogtatta, emberközelibbé téve a forradalom eseményeit.
– A magyar nép a történelem során számtalanszor bizonyította, hogy nem képes elnyomásban, rabként élni. 1956-ban az egyeduralom elleni fellépés volt az egyetlen lehetőség, mely közösséget teremtett a szabadság kivívásáért való harc által. Tisztelettel tartozunk az októberi ifjaknak, akik fegyverrel vívták ki népünk függetlenségét. Nekünk azonban a kultúra eszközeivel kell védenünk szabadságunkat, melyhez minden magyarra, így a határon túli honfitársainkra is szükség van – mondta ünnepi beszédében dr. Mélykuti Ferenc, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető konzulja.

A megemlékezés a Kaszonyi Középiskola növendékeinek megható történelmi-irodalmi összeállításával folytatódott, melyet Fazekas Orsolya, Komári Emília, Lőrinc Orsolya, Nagy Klaudia, Varga Boglárka, Tomes Lea és Buda Tímea adott elő.

A továbbiakban Zubánics László ismertette a forradalom kaszonyi eseményeit: Ormos Mária, Ormos István és Szécsi Sándor helyi fiatalok titokban röpiratokat terjesztettek, s ezért börtönökben, lágerekben raboskodtak. Tóth Miklós, az UMDSZ elnökhelyettesének fogalmazása szerint a forradalom a rettegés, a kiszámíthatatlanság megelégelésének kiteljesedéseként értelmezhető. A politikus beszéde végén Ormos Mária visszaemlékezéseiből idézett.

A tisztelet és az emlékezés koszorúinak elhelyezését követően az egybegyűltek a Szózat eléneklésével zárták az ünnepséget.

Az eseményt megtisztelte jelenlétével Bakancsos László, az UMDSZ általános alelnöke, Horváth László, a Beregszászi Járási Tanács elnökhelyettese, Jánosi Angéla, a Kaszonyi Középiskola igazgatónője, valamint Tar Erzsébet, a helyi községi tanács titkára.

Bics Katalin
Kárpátalja.ma