85 éve, e napon született Balla László kárpátaljai író

Balla László (Pálóc, 1927. július 23. – Ungvár, 2010. október 28.) kárpátaljai magyar költő, író, műfordító és újságíró. A második világháború utáni évtizedekben a Szovjetunióhoz tartozó Kárpátalja egyik jelentős magyar közéleti személyisége volt, az 1960-as évektől az 1980-as évekig íróként és irodalomszervezőként is meghatározó szerepet játszott a kárpátaljai magyar irodalmi életben.
Az akkor Csehszlovákiához, ma Szlovákiához tartozó Pálócón (szlovákul: Pavlovce nad Uhom) született Balla Károly és Járó Mária gyermekeként. Apja tisztviselőként dolgozott. 1938-ban Kassán kezdte el gimnáziumi tanulmányait, amit azonban hamarosan meg kellett szakítania. Az első bécsi döntést követően a cseh hatóságok nyomására családjának el kellett hagynia Pálócot (mely nem került akkor Magyarországhoz). A család apja testvérénél talált menedéket, majd az apa előbb Szobráncon, később Karcsaván kapott főjegyzői állást.
1939-ben Ungváron folytatta gimnáziumi tanulmányait. Gimnazistaként ő szerkesztette az iskola lapját. Már 15 éves korától jelentek meg írásai, többek között fővárosi lapokban is. A második világháború idején a család Ungvárra költözött.
Kárpátalja 1944-es szovjet megszállása után Ungváron megszűnt a magyar nyelvű oktatás, így gimnáziumi tanulmányait Kisvárdára átjárva fejezte be.
Ezt követően szobrászatot tanult az Ungvári Képzőművészeti Főiskolán (1945–1946), a Pécsi Tudományegyetemen pedig tanári vizsgát tett 1946-ban. Később szobrászként dolgozott. 1946–1947 között vezette a Kárpátaljai Szépművészeti Szalont is.
1947–1951 között a Kárpáti Igaz Szó olvasószerkesztője, 1951–1953 között pedig a Kárpátontúli Területi Kiadó szerkesztője volt.
1955-ben házasságot kötött Róna Margittal. Két gyermekük született: Hazslinszky Elek (1945-) (nevelt) és Balla D. Károly (1957-).
1953–1960 között a Ragyanszka Skola Tankönyvkiadó magyar és lengyel szerkesztőségének főszerkesztői posztját töltötte be. 1954–1960 között az Ungvári Állami Egyetem első magyar irodalom tanáraként dolgozott. 1960–1964 között szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett. 1964–1965 között a Kárpáti Kiadó magyar szerkesztőségének vezetője volt. 1965–1987 között a Kárpáti Igaz Szó című lap főszerkesztője, 1977-től 10 évig az Ukrajnai Írók Szövetségének vezetőségi tagja volt. 1987-ben vonult nyugdíjba. 2005-ben az átalakult és újraalapított Kárpáti Igaz Szó szerkesztőbizottságának tiszteletbeli elnöke lett és heti rendszerességgel publikált is a lapban.
2010. október 28-án hunyt el Ungváron.
Forrás: wikipedia.org