„A késed ér többet vagy a szavad” – Együtt 2015/1.

Megjelent az Együtt című irodalmi, művészeti, kulturális folyóirat idei első száma. A Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának kéthavonta megjelenő lapja főként kárpátaljai szerzők szépirodalmi írásait adja közre. A kiadvány második felében viszont recenziókat, tanulmányokat, esszéket olvashatunk, így Dupka Györgyét (A kollektív bűnösség elvének alkalmazása a kárpátaljai magyarokkal és németekkel szemben, 2. rész), Ortutay Péterét (Szép új világunk és a nyughatatlan költő (Bartis Ferenc verseiről), Bertha Zoltánét (A föld lírai metaforája és metafizikája – kortárs költők verseiben).

Az első oldalon Finta Éva Séta a beregszászi temetőben című verse található. A költőnő el-elrévedő gondolatainak borongós hangulatát csakhamar sikerül átéreznünk. A 3. versszakban azt olvashatjuk, hogy a lírai én sorra járja a sírokat, s emlékezik a számára fontos személyekre, akik talán már csak az ő képzeletében élnek. Ősi igazság, hogy semmi sem állandóbb a változásnál, még az oly mozdulatlannak tűnő temető is folyton átalakul: „a temető igen modern dolog / folyvást megújul és megváltozik”. A versben megszólaló én az utalások alapján majd halottként ide térne meg, földijeihez, szülővárosába. A költemény utolsó sora még hosszan cseng bennünk olvasás után, önkéntelenül saját múltunkba kalandozunk, s mi is az elmúlás szomorúságával sóhajtunk fel: „volt egy világ mely megvan valahol”.

Kezek 3. címet viselő újabb novellájában Bartha Gusztáv sajátosan régies nyelvhasználatával mai aktuális ukrajnai eseményt örökít meg. A két és fél oldalas kisprózában egy családról olvashatunk. Imréről, akinek két lánya van, felesége egy éve halt meg, anyósa depresszióval idegosztályról idegosztályra jár. Imre anyja neveli a gyerekeket, igyekszik tanítani őket. „Kimenni a házból, hogy ne legyen bent, aztán bemenni, hogy ne legyen kint” – ismétlődik többször a mondat, melynek mélyebb értelmére csak az írás végén derül fény. Édesanyja, özv. Balog Imréné sírásra görbült szájjal mondja el nekünk a türelmetlen járkálás okát: fiát is mozgósítják. Bartha Gusztáv ebben az írásában kevésbé érvényesíti a tőle jól megszokott falusi szófordulatokat, a tragikomikus megjegyzéseket, életszerű humoros jeleneteket. Így ez a novella talán kissé lapos maradt.

Vári Fábián László, a lap főszerkesztője három verssel van jelen a folyóiratban, de egy recenziót és egy fordítást is közread. Utóbbi Vaszil Huszti Együttműködő irodalmak című esszéjének fordítása. Az Ukrán Nemzeti Írószövetség Kárpátaljai szervezetének elnöke az ukrán és magyar irodalmárok együttműködésének szép példáiról számol be. Kihangsúlyozza, hogy ez a párbeszéd és kapcsolattartás szükséges, egymás megértése és megbecsülése elengedhetetlen ahhoz, hogy a későbbiekben közös tennivalókra kerülhessen sor.

A Kovács Vilmos Irodalmi Társaság két tagjának írásai is helyet kaptak a mostani számban. Marcsák Gergely Különjárat című verse igazán figyelemreméltó mind tartalmilag, mind prozódiailag. Shrek Tímea három kisprózája közül a Kezdet címet viselő mondható a legkidolgozottabbnak, melyben egyes szám első személyben meséli el egy fiatal lány első szilveszterét, amely tragédiával végződik. Shrek Tímea írása kevés szálon fut, viszonylag kevés cselekménnyel, melyet fokozatosan bont ki, készít elő az utolsó mondatig, ami voltaképpen a történet csattanóját adja. Tömörsége és rövidsége miatt leginkább az egyperces novellákra hasonlít a stílus, ugyanakkor a humor hiányzik a szövegből.

A Szárnypróba rovatban, melyben fiatal helyi tehetségek mutatkoznak be, ezúttal Kopriva Nikolettel ismerkedhetünk meg, aki két hosszabb szabadverset mutat be írásaiból. Jóllehet ezek a próbálkozások inkább prózavers jellegűek.

Az Együtt 2015/1. száma összességében változatosnak bizonyult mind műfajok tekintetében, mind színvonalban. Főként a líra terén mutatkozott erősnek a lap. Egy-két vers jól eltalált sora még most is visszahangzik bennem, néhány írás pedig kérdőjeleket hagyott maga után…

(Az Együtt 2015/1. száma ide kattintva érhető el.)

Pusztai-Tárczy Beatrix