A kisebbségek halk szavát is meg kell hallani

Az 1848–49-es magyar szabadságharc kezdetének 167. évfordulóján a megjelenteket a házigazdák nevében Gajdos Olga, a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnöke üdvözölte, aki név szerint köszöntötte Bodnár Zsolt és Cseh Áron ungvári magyar konzulokat, Lengyel Zoltánt, Munkács polgármesterét, Ladiszlav Lecovicsot, a Kárpátaljai Ruszinok Szövetségének elnökét, a református egyházat képviselő Gulácsy Lajos nyugalmazott püspököt és Taracközi Gerzson lelkipásztort, valamint a római katolikus egyházat képviselő Snep Román atyát.
A Szózat eléneklése után Bodnár Zsolt konzul olvasta fel Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének a határon túli magyarsághoz írt levelét, amelyet a világban minden olyan rendezvényen felolvastak ezen a napon, ahol magyarok ünnepeltek. Bodnár Zsolt beszédében hangsúlyozta, 1848 hőseinek bátor kiállása, áldozatvállalása a népből nemzetet kovácsolt, a nemzetből pedig olyan közösséget formált, amely máig meg tudta őrizni sajátosságait.
Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke ünnepi beszédében rámutatott, hogy az 1848-as magyar forradalomnak vannak a kisebbségekhez szóló vonatkozásai is. „A többség általában szereti a kisebbségtől megtagadni azokat a jogokat, amelyet saját magának olyannyira óhajt. Bizony, a kisebbségek halk szavának meg nem hallása idővel olyan feszültségeket eredményezhet, amelyek szét tudják vetni a legerősebb államokat is. Ez is hozzátartozik ’48 tanulságaihoz – emlékeztetett a szónok. – Megkérdezhetnénk: szegényebb lenne-e ukrán állam, ha a magyaroknak, románoknak, netán ruszinoknak megadná a lehetőséget anyanyelvük teljes körű használatára? Bizonyára nem. Az a véleményem, hogy minél több jogot kapnak helyben a közösségek, a kisebbségek, annál erősebb és egységesebb lesz az állam. Csak ez lehet az útja a felemelkedésnek. Mert valójában egy állam léte nem a harctereken dől el, hanem az emberek fejében és szívében. Egy ország megmaradásának és felemelkedésének a kulcsa mindig is állampolgárainak lojalitása volt” – hangsúlyozta Gulácsy Géza, aki Kárpátalja egyetlen autentikus 1848-as emlékhelyén rövid helytörténeti ismertetés keretében elmondta anyai ükapja történetét, aki tüzérként harcolt a podheringi csatában, amelyben magyar és ruszin nemzetőreinknek, honvédjainknak és népfelkelőinknek sikerült a Galícia felől betörő császári hadakat Munkács előtt feltartóztatni és meghátrálásra kényszeríteni.
Boruzs Béla gitáron eljátszotta és elénekelte a Tolcsvay László által megzenésített Nemzeti dalt, majd Lengyel Zoltán polgármester köszöntötte az ünneplőket, párhuzamot vonva az 1848-as magyarországi és a jelenlegi ukrajnai helyzet között. „Az akkor Budapesten megfogalmazott tizenkét pont ma aktuális nálunk, Ukrajnában is, és a mi országunk földjét is orosz csizmák tapossák – mondta Munkács polgármestere, majd hozzáfűzte –, sajnos, a forradalmaknak mindig vannak áldozatai, mi már kilenc munkácsi katonát temettünk el. De látnunk kell, ahogy a magyar nép is más lett az 1848–49-es eseményeket követően, az ukrán nép is más lett, mint amilyen a Majdan előtt volt.”
A református egyház Varga Ildikó vezette énekkarának szolgálatát követően Ladiszlav Lecovics ruszin nyelven mondott beszédében hangsúlyozta: „Ez az ünnep nemcsak a magyaroké, hanem a ruszinoké is. Mert ez a két nép együtt harcolt ezért a földért. De ma sem vagyunk szabadok. Szeretnénk, ha Ukrajna demokratikus, civilizált állam lenne, de jelenleg nem tűnik úgy, hogy az lesz. Szeretnénk, ha béke lenne.” A Kárpátaljai Ruszinok Szövetségének elnöke követelte, hogy ne vigyék el a mi fiainkat a háborúba. Szerinte, ha a hatalom idejében megadta volna Kelet-Ukrajnának azokat a jogokat, amelyeket kértek, ma nem lenne háború.
A magyarul csak keveset beszélő idős Knyáz Ágoston hibátlanul elszavalt két gyermekkorában, még 1944 előtt a magyar iskolában megtanult magyar verset.
Varga Ildikó Wass Albert Emlékezés egy régi márciusra című versét olvasta fel, majd köszöntötte az ünneplőket Taracközi Gerzson református lelkész és Snep Román római katolikus plébános.
Nemzeti himnuszunk és a ruszin himnusz eléneklését követően a jelenlévők elhelyezték koszorúikat és virágaikat az emlékműnél.

Badó Zsolt