A magyar nyelv napját ünnepelték az Ungvári Nemzeti Egyetem Humán- és Természettudományi Karán

Illyés Gyula szerint „Magyar az, akinek nyelve és esze magyarul forog. Becsületesen nem lehet más vizsgát találni arra, hogy kit tartsunk igazán magyarnak. Nem könnyű vizsga ez. Sokkal nehezebb annál, ami elé a fajta testi jegyeinek kutatói állítják az embert. Itt a lelket kell kitenni.”

Az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének hallgatói Nagy Natália docens felkészítésével színvonalas előadással készültek a minden magyar számára különleges nap alkalmából. A rendezvény a kar 2015-ben felavatott Bercsényi Miklós Könyvtárában zajlott le november 17-én.

2011. szeptember 26-án az Anyanyelvápolók Szövetségének javaslatára az Országgyűlés november 13-át a magyar nyelv napjává nyilvánította. November 15-ét, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésének és egyben halálának évfordulóját 2015-től a magyar szórvány napjaként ünnepelhetjük.

Az eseményt Zékány Krisztina tanszékvezetőnő ünnepi beszéde nyitotta. A köszöntő után átadta a szót Braun Évának, a Kárpátaljai Megyei Pedagógus-továbbképző Intézet módszertani szaktanácsadójának, aki örömét fejezte ki a rendezvény kapcsán, és megköszönte a meghívást. Az eseményen tiszteletüket tették az Ungvári Hungarológiai Központ munkatársai is.

A hallgatók a magyar nyelv megőrzését szorgalmazó mozgalom dalát, Gyulai István Örökségünk című alkotását énekelték el. Ennek nyomán pillanatok alatt barátságos hangulat alakult ki, hiszen a közönség tagjai számára is kedvesek voltak ezek a sorok. Minden, nemzeti identitását megtartani vágyó határon túli magyar ismeri a szöveget, így a résztvevők helyükön maradva csatlakoztak a produkcióhoz.

A magyar nyelv az anyanyelvünk. Elválaszthatatlan és nélkülözhetetlen része mindennapjainknak. Magyarul közöljük mondandónkat, magyarul értjük meg egymást, életünkben először magyarul szólalunk meg, magyarul kérünk, magyarul örülünk, magyarul szomorkodunk. Magyarul álmodunk, magyarul szeretünk, magyarul vágyakozunk – hangoztak az ünnepi gondolatok.

„Nem fojtjuk el a feltörő éneket,
Nem felejtjük el a gyászos éveket.
Félj, ha a gyávaság most szívedbe mar,
Ajkunkon tovább lobog az ősi dal.
S ki-ki mely nép fia s leánya,
Ezt most soha senki nem tagadja,
És anyanyelvem holnap is büszkén megvédem,
Mert én magyarnak itt születtem.”

Dupka György, író, költő, helytörténész Levél című megzenésített versét is hallhatták a jelenlévők. A filológus hallgatók célja volt, hogy műsorukban számba vegyék az Anyaországon kívül élő magyarság legfontosabb feladatát, miszerint óvni, ápolni kell hagyományainkat, nyelvünket ott, ahol élünk.

Az eseményt a Sodró együttes zárta. Vezetőjük, Váradi Enikő elmondta, legfőbb céljuk a magyarság zenéjének és tánckultúrájának népszerűsítése Kárpátalja-szerte.

Nyelvünk kultúránk, tudásunk, hagyományaink hatalmas kincsestára. Jövőnk, megmaradásunk bölcsője. Becsüljük és gazdagítsuk nyelvi örökségünket azon a helyen, ahová születtünk, és méltassuk kellőképp az édes magyar nyelvünk napját.

Köszönet a fotókért Pazsó Nikolettnek, negyedik évfolyamos filológus hallgatónak.

Vaszecsko Karina
Kárpátalja.ma