A málenykij robot áldozataira emlékeztek Mezőkaszonyban

„Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak.” (Zsoltárok 126,5)

A sztálini lágerek áldozataira emlékeztek a kaszonyi református templomban november 26-án.

– Emlékezni gyűltünk össze a málenykij robot áldozataira, akiknek egyetlen bűnük magyarságuk volt – fogalmazott köszöntőjében Szimcsera Szilvia, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke.

A Himnusz eléneklését követően Nagy Anikó, az Ungvári Megyei Filharmónia előadóművészének fohásza csendült fel, majd Faragó László beregszászi magyar konzul beszéde következett. – A málenykij robotra való emlékezés értelme: ha nehéz, kilátástalan a jövő, vissza kell emlékeznünk, milyen volt az elhurcoltak kilátástalansága és kétségbeesése. Az odaveszetteknek örök kegyelettel tartozunk, a hazatérők pedig reményt adhatnak a jelenkor számára, hogy a kilátástalanságból is van kiút, mely ígéretes jövő felé vezet. Ezért fontos, hogy gyermekeinknek is átadjuk a málenykij robot üzenetét – fogalmazott a konzul.

– A lágerballadákban híven tükröződik, hogy az elhurcoltak egyetlen bizodalma és menedéke Isten volt. A jelenkor embere nem élhet a múlt ismerete nélkül, hisz Mikes Kelemen szavait idézve: „Vagyunk, akik voltunk, és leszünk, akik vagyunk”. Magyarok vagyunk és keresztények, s reméljük és hisszük, hogy megmaradunk magyaroknak és keresztényeknek Kárpátalján – mondta emlékbeszédében Sin József, a Beregszászi Járási Tanács elnöke.

A továbbiakban Radvánszky Ferenc helyi református lelkipásztor a Zsoltárok könyve 126. részének 4–6. verse alapján szólt a jelenlévőkhöz: „Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön! Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve”. Az ige kitartásra int bennünket, hogy itt és most kell jövőt építenünk, végezni dolgunk, még akkor is, ha kilátástalannak tűnik a helyzetünk. A kárpátaljai magyarságnak vannak értékei, vetőmagjai, ezért mindenkor ki kell tartanunk, bízva a majdani aratásban.

A megemlékezésen Gábor Veronika helyi lakos az Ezer fogoly imája ’44-ben című költemény felolvasásával tisztelgett a vértanúk emléke előtt. A megható visszaemlékezést követően Nagy Anikó művésznő egy szolyvai lágerben írt éneket adott elő. A továbbiakban Komári Luca kaszonyi fiatal Nagy Ernő lágertúlélő emlékirataiból olvasott fel Karácsony a lágerben 1944 címmel. Mindezek által a hazatérők szemszögéből nézve élhették át a jelenlévők a lágerek borzalmait, embertelen körülményeit, a foglyok szenvedéseit.

A megemlékezés a Kaszonyi Református Egyház kórusának szolgálatával folytatódott, majd a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola színjátszó csoportjának irodalmi-történelmi összeállítása következett, mely által még tisztább kép rajzolódott ki a lágerlakók hétköznapi borzalmairól.

Nagy Anikó művésznő újabb előadását követően a Szózat eléneklésével zárult a megemlékezés, melyet szeretetvendégség követett a helyi református gyülekezeti házban.
Az esemény a KMKSZ és a Kaszonyi Református Egyház közös szervezésében valósult meg.

Bics Katalin
Kárpátalja.ma