A málenykij robot áldozataira emlékeztek Salánkon

A málenykij robot 70. évfordulójáról emlékeztek meg Salánk lakosai november 30-án.
A salánkiak a település szoborparkjánál gyűltek össze, ahol a 25 évvel ezelőtt felavatott emlékmű hirdeti azon férfiak nevét, akik jóhiszeműen mentek a „kis munkára”, de nagy részük sohasem térhetett haza. „A kárpátaljai magyarság 20. századi történelmének legmegrázóbb időszaka az 1940-50-es évek – mondta Kalanics Éva, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) helyi alapszervezeti elnöke. – A kor legtragikusabb kárpátaljai eseménye a magyar férfiak elhurcolása a háromnapi munkára. Ebből a három napból sokaknak évek, egyeseknek mindörökre lett. A katonai parancsnokság 1944. november 13-ai rendeletének következtében több mint 40 ezer kárpátaljai magyart és svábot zártak lágerekbe. A deportálásról, nemzetünk meggyalázásáról hosszú ideig hallgatni kellett. Ma azonban kötelességünk emlékezni azokra, akiknek annyi volt a bűnük, hogy magyarok voltak.”
A rendezvényen felszólalt Barta József, a KMKSZ alelnöke. „A málenykij robot célja a megfélemlítés és az etnikai tisztogatás volt. Az igazságtalanul, törvénytelenül és főként embertelenül végrehajtott kollektív büntetésnek ezrek estek áldozatául. Ezért az elhurcoltakra emlékezni kötelességünk. Ennek az emlékezésnek célja pedig az, hogy soha többé ne forduljon elő, hogy hovatartozása miatt üldözzenek ártatlan embereket. A háromnapos munkáról évek múltán sokak visszatértek, meggyötörve, emberi roncsként. Egyetlen megtartó erejük az Istenbe vetett hit volt, amely erőt adhatott az életben maradáshoz, és a könyörtelen viszonyok elviseléséhez. A sztálini terror áldozatainak akkor adózunk a legnagyobb kegyelettel, ha nem félünk, ha büszkén és áldozatkészen felvállaljuk magyarságunkat, és bátran kiállunk jogainkért. Azóta 70 év telt el. S most egy olyan országban élünk, amelynek keleti részén háború dúl. Pedig mi azt szeretnénk, ha ebből az országból egy stabil, demokratikus jogállam lenne, ahol szavatolva vannak a nemzetiségi kisebbségek jogai is” – mondta Barta József.
Kész Barnabás történész a helyi magyarság sokat megélt és elszenvedett történelmi pillanataira hívta fel a figyelmet. Elmondta, hogy a település lakosainak sok szenvedés jutott: a tatárjáráskor a falu elpusztult, de újratelepítették; a későbbiekben a települést felégették, de a lakosság mégis megmenekült; a Rákóczi-szabadságharcban is aktívan részt vett a lakosság; az 1848-49-es szabadságharc idején szintén több mint 200 helyi férfi harcolt. Sokan életüket áldozták, de a település nem pusztult ki. Mindez a helyi magyarság erős hitének, összetartásának és megmaradni akarásának köszönhető.
A rendezvény végén felszólalt Csirpák József görögkatolikus paróchus, és Balogh Attila református lelkipásztor. Közreműködött a Salánki Református Egyházközség kórusa, valamint a Mikes Kelemen Középiskola néhány tanulója.

Gál Adél
Kárpátalja.ma