A sztálini terror áldozataira emlékeztek Verbőcön és Feketepatakon

1944 ősze a kárpátaljai magyarság múlt századi történelmének leggyászosabb időszaka.

Ártatlan civil férfiak tízezreit hurcolták el munkaszolgálatra, és vált túlnyomó többségük a fertőzések, az éhínség és a fagy áldozatává. Egyedüli vétkük: magyarok voltak.

A deportált magyar férfiak halála az egész kárpátaljai magyarság további sorsán súlyos nyomot hagyott. Fiatal emberek – apák, férjek, testvérek – pusztulása, megannyi tragédia. Kevés olyan család van Kárpátalján, amely ne lenne érintett a történtekben.

Mindezért nekünk, utókornak szívünkbe kell vésnünk ezeknek az ártatlan embereknek az emlékét, akik semmi rosszat nem téve váltak az önkényuralom áldozataivá.

Verbőcön és Feketepatakon a terror áldozataira való megemlékezést november 25-én vasárnap tartották a KMKSZ helyi alapszervezete és a református egyház szervezésében a települések református templomainak kertjében.

Verbőcön a Molnár Zsolt lelkész által vezetett megemlékező istentisztelet után 11 órai kezdettel, a templomkertben felállított emlékműnél gyűltek össze az emlékezni vágyók. Ezt követően pedig 12 órától Feketepatakon, a református templom falán lévő emléktábla előtt hajtották meg fejüket a jelenlévők. 

Az áldozatok nevét tartalmazó emlékműnél Gál Lilla, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket.

Beszédében kihangsúlyozta, hogy jogunk és kötelességünk, hogy felidézzük az elhurcoltak helytállását, hitét, szenvedését, és sajnos nemritkán tragédiáját. Felhívta a figyelmet arra, hogy az elhurcoltak halálukban sem kapták meg azt a minden embernek kijáró tisztességet, hogy saját sírba temessék őket. Jeltelen tömegsírokban nyugszanak, amelyeket mi, hozzátartozók nem tudunk meglátogatni, ezért a neveiket tartalmazó emléktábla előtt kell leróni tiszteletünket. A köszöntést után egyperces néma csend következett, mellyel az elhurcoltak emlékének adóztak.

Ezt követően Szegő Viktória elszavalta egy feketepataki túlélő, Nagy Jenő Búcsúzás című versét. A vers után Harangozó Ivetta történelemtanár számolt be az események történelmi hátteréről.

Verbőcről 1944 őszén 64 munkaképes korú férfit hurcoltak el sztálini munkatáborokba, közülük 41 fő sohasem láthatta viszont szülőföldjét.

Feketepatakról 22 ártatlan férfi vesztette életét az embertelen körülmények és megpróbáltatások közepette. Kiemelte, hogy ezek az emberek, akikre emlékezünk, végsőkig vállalták magyarságukat. Majd ismét egy vers hangzott el Kész Emese előadásában: Füzesi Magdától Kósa Anna balladája.

A vers után az emlékhelyeket megkoszorúzták.