Kezdőlap » Kárpátalja » Kultúra » “Ahol tudsz, segíts!” – interjú Szirmai Móni énekesnővel

“Ahol tudsz, segíts!” – interjú Szirmai Móni énekesnővel

2012. július 20-án a Kárpátaljai Gyermekmentő Szolgálat jótékonysági koncertet szervezett a Beregszászi Művelődési Házban Pásztornyicki Nikoletta, agydaganatban szenvedő kislány gyógykezeltetésére. Az est sztárvendége Szirmai Móni énekesnő volt, aki még a koncert kezdete előtt készségesen válaszolt néhány kérdésünkre.

1. Mindig az éneklés volt az a pálya, amit elképzeltél magadnak?
Nem, orvos szerettem volna lenni. Bár kilenc évig tanultam a Beregszászi Művészeti Iskolában zongorázni és énekelni, de legbelül mindig is arra vágytam, hogy gyerekeket gyógyíthassak, ezért én orvos szerettem volna lenni. Amikor már egyetemista voltam, rájöttem, hogy mégiscsak a zene az, ami fontos számomra, amit szeretek, ami a szívemből jön. S a zene tulajdonképpen gyógyít is, így ez a kettő – a gyógyítás és a zene – mégis összejön.

2. Tudjuk rólad, hogy több tehetségkutató műsorban is részt vettél. Hogyan kezdődött a karriered?
Ez egy nagyon érdekes történet. Maga a “karrierem” az tulajdonképpen 15 éves koromban kezdődött el az Integrál zenekarral, amikor a Páva étteremben elénekeltem egy akkori nagy slágert. Szerintem akkor, onnan kezdődött a karrierem. De természetesen rengeteg tehetségkutatón vettem részt, rengeteg megmérettetésen, ahol nagyon sok csalódás is ért az örömök mellett. Egy véletlen folyamán aztán megismerkedtem egy fiatalemberrel, aki elvitt egy meghallgatásra, ahol már készült is az első dal. Az első meghallgatás után annyira megtetszett a producernek a dal, a Túl forró, hogy elkészült belőle az első maxi lemez és klip, sőt később aranylemez is lett, mert nagyon szerették a rádiók.

3. Azt olvasom rólad mindenhol, hogy Kelet-Magyarország legfoglalkoztatottabb énekesnője vagy. Hogyan sikerült ezt elérned?
Nagyon nehezen, de mindezt a körülöttem dolgozó embereknek is köszönhetem. Többnyire próbálunk mindent családilag megoldani, tehát a férjem intézi a manageri teendőket, bár nem manager, hanem jogász, de ez nagyon jó, mert akkor a kettőt egybe tudja ötvözni. A programszervezőm pedig bemutat engem. Nagyon nehéz úgy fenntartani a sikert, az ismertséget, hogy nem szeretek a médiában szerepelni. Én nem vagyok az a tipikus „bulvár maca”, nem szeretem ezeket. Én végzem a dolgomat, aztán innentől kezdve, ha megismernek, akkor meg is kedvelik a dalokat. Szerintem ehhez nem kell celebnek lennem.

4. Nem nehéz összeegyeztetni a karriert és a magánéletet?
A férjem dolgozik. Én is dolgozom, belső építész vagyok. Magyarországon elvégeztem az építészmérnöki kar belsőépítészeti szakát és azóta folyamatosan dolgozom. Szintén kreativitás kell hozzá, ez is művészet. Emellett énekesnő vagyok. Nehéz, de szerintem mindent meg lehet oldani a mai világban. Ma mindenki rohan, mindenki dolgozik ugyanúgy Magyarországon, mint itt Kárpátalján. Végezzük a munkánkat, mint minden normális ember. Emellett mikor találkozunk, meg van a magánéletünk is.

5. Több jótékonysági rendezvénynek nemcsak résztvevője, hanem szervezője, háziasszonya is vagy. Honnan az indíttatás ez irányban?
Nem tudom. Szerintem így születtem, így voltam nevelve. Ha valaki beteg, és azzal tudok neki segíteni, hogy elmegyek, és ingyen részt veszek ezen, cserébe az emberek eljönnek és adakoznak vagy belépőjeggyel fizetnek, akkor miért ne tenném meg? Ez pusztán emberség kérdése. Szerintem mi, a mi generációnk, úgy voltunk nevelve, hogy ahol tudsz, segíts. Én így tudok segíteni, tehát segítek. Magyarországon és Kárpátalján egyaránt nagyon sok rendezvényen részt veszek. Ahová tudok és az időm, ill. a pénztárcám – mert valljuk be őszintén: utazni kell, az pedig nincs ingyen – engedi, oda nagyon szívesen elmegyek. Amikor rátaláltam a Kárpátaljai Gyermekmentő Szolgálatra, gyakorlatilag nem ők kértek föl, hanem én ajánlottam, hogy nagyon szívesen eljövök és segítek. Úgy gondolom, hogyha az anyaországban segítek a gyerekeknek, ill. annak, aki rászorul, akkor a sajátjaimnak miért ne segítenék. Ezért bármikor nagyon szívesen jövök. Ez nekem is jó, hiszen itthon lehetek. Amikor tudok, mindig hazalátogatok. Nekem itt vannak a barátaim, a rokonaim, akik nagyon hiányoznak. A férjem tősgyökeres magyar, vagyis az anyaországból származik, de amikor tud, szinte ő kéri, hogy jöjjünk el Beregszászba picit, mert neki is nagyon hiányzik. Néha inkongnitóban bár, és nagyon csendben, de ha tehetem, jövök.

6. Több helyen azt olvastam rólad, hogy leginkább pop rock stílusban énekelsz. Mit kell tudni erről a zenei stílusról?
Ez inkább pop zene. Van benne brit pop, pop, jazz és funky egyaránt. Én nem szeretek kategorizálni. Amiről úgy érzem, hogy el szeretném énekelni, azt eléneklem. Van egy poplemezem, most már a második nagylemezem készül, ill. eddig öt maxim jelent meg. Dolgozunk a következő anyagon, új klipet forgatunk. Ezek közül mind különböző stílusú. Nem tudom konkrétan azt mondani rá, hogy pop rock – ez ilyen keverék. A lírai dalokat is nagyon szeretem. Most nagyon készültem erre a koncertre. Mivel Kárpátalján élünk, Beregszászban, s itt többnyelvűség van – ugyanúgy élnek oroszok, magyarok, ukránok -, ezért készültem angol dallal is, orosz és magyar dallal is, hiszen mint mondtam, ami tetszik, eléneklem.

7. Hol láthatunk legközelebb?
Legközelebb augusztus 4-én Beregdarócon lépek föl a kenderes napokon.

8. Említetted, hogy új albumon dolgoztok, mit lehet erről már most tudni?
Igen. Készül a legújabb lemez. Hamarosan elkészülünk vele. Klipet forgatok egy hónap múlva. Az is lehet, hogy Beregszászban, de ez még kicsit titok. Annyit lehet tudni róla, hogy én egy angyalt alakítok majd benne.

9. Várjuk szeretettel. Köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok a fellépéshez!
Köszönöm szépen.

KÁRPÁTALJA.ma
More in interjú
„Van szakma, ami jobban fizet, van, ami nyugisabb… ilyen bolondos-sírós viszont csak ez”

A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház (Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház) összetartó csapatából vétek volna kiemelni bárkit is, mégis...

Close