„Egymásból olyan nemzedéket nevelünk” – A nemzeti összetartozás napját ünnepelték Tiszakeresztúrban

A nemzeti összetartozás napján az elszakított kárpátaljai Tiszakeresztúr közösen ünnepelt június 4-én, a budaörsi Mindszenty József Római Katolikus Óvoda és Nyelvoktató Német Nemzetiségi Általános Iskola tanáraival és növendékeivel. Az ünnepségnek a helyi református templom adott otthont.

Az esemény nyitásaként Dobsa Aranka, a Tiszakeresztúri Oktatási-Nevelési Központ igazgatónője köszöntötte az egybegyűlteket, s örömét fejezte ki azért, hogy az anyaországi testvériskola képviselőivel ismét együtt emlékezhetnek. Ünnepeltünk már együtt október hatodikát többször is, tavaly június 4-én skype-kapcsolatot tudtunk létesíteni – mondta.

Szabó István, a budaörsi tanintézmény igazgatója elmondta, hogy a Határtalanul! program keretein belül lehetnek most itt.

Sipos József, a Tiszakeresztúri Református Gyülekezet lelkipásztora is köszöntötte az ünneplő közösséget. Beszédében kiemelte, hogy mennyire fontos a gyülekezet számára a magyarság megmaradása. A nemrég felújított templomban található jelképeknek is az a célja, hogy utódaink közül se felejtse el senki, hogy honnan származik.

A köszöntéseket a helyi iskolások műsora követte. A tanulók előadásukban bemutatták a 98 éve történt események történelmi hátterét, énekekkel és versekkel összekötve azt. Magyarország 1920. június 4-én írta alá Versailles Nagy-Trianon kastélyában az I. világháborút lezáró „békeszerződést”. Az aláírt békediktátumot az 1921. évi XXXIII. törvénycikkel iktatták be a magyar jogrendszerbe, ez volt az egyetlen magyar törvény, amely fekete keretben jelent meg. A békeszerződés eredményeképpen a Magyar Királyság elveszítette területének több mint kétharmadát, s magyarok kerültek szülőfödjükön kisebbségbe. 1945 után a kommunista rendszer kiépülésével nem volt szabad Trianonról beszélni. Generációk nőttek fel úgy, hogy alig tudtak a minket súlytott kegyetlen diktátumról.

Ma már beszélhetünk róla, megemlékezhetünk a minket ért igazságtalanságról. Trianon a múltunk, jelenünk, s ezáltal a jövőnk része is. Ma már június negyedike a nemzeti összetartozás napjává vált, a megemlékezés mellett erre kell a legnagyobb hangsúlyt fektetni, tudatosítani magunkban, hogy összeköt bennünket ezeréves múltunk. A tiszakeresztúriak ünnepi műsora Reményik Sándor Ha nem lesz többé iskolánk c. versének felcsendülésével ért véget. A vers sorai egy csöpp kislány szájából oly hitelesen, reménytadóan szóltak, hogy hiszem, az elhangzott gondolatok buzdítólag hatottak a jelenlevőkre: „Ha egyszer nem lesz többé iskolánk/… Ha minden jussunkból kivettetünk:/… Egymásból olyan nemzedéket nevelünk,/ Hogy mind az idők végezetéig/ Megemlegettetünk.”

A budaörsi általános iskola két diákja kárpátaljai költők verseit szavalta el, majd néhány diáklány előadásában felzendült az „Erdő mellett estvéledtem” című népdal is furulyakísérettel.

Szabó István igazgató a megemlékezés végén elmondta, hogy már testvériskolai kapcsolatuk elejétől kezdve küldetésüknek tartják, hogy amennyiben tudják, támogassák a tiszakeresztúri iskolát. Ez alkalommal iskolaközösségük papírgyűjtő akcióba kezdett, melynek bevételét ünnepélyesen át is nyújtotta a helyi iskola igazgatónőjének. A pénzbeli adományon túl egyéb ajándékokkal is kedveskedtek a tiszakaresztúriak felé.

Dobsa Aranka igazgatónő beszámolt arról, hogy a Tiszakeresztúri Oktatási-Nevelési Központ is bekerült a Kárpát-medencei óvodafejlesztési programba, s így a tanulók tiszta, felújított tantermekben tanulhatnak. Köszönetét fejezte ki a magyar állam, a budaörsi általános iskola, és minden olyan magyar ember felé, aki szívén viseli az elszakadt területeken élők sorsát. Határtalanul segítjük, támogatjuk és tiszteljük egymást – zárta szavait.

Héder Zsuzsanna
Kárpátalja.ma