Elefántcsont és ágyúfém – a Nagytemplom titkai Debrecenben
Zajosan ketyegnek-e a Nagytemplom órái, és vannak-e szellemek a cívisváros emblematikus épületének altemplomában? – ezekre is választ kaptunk a gyülekezeti hely különleges zugait bebarangolva.
A 61 méter magasban lévő toronycsillagok a Látóképi Csárda küszöbével vannak egyvonalban, a Rákóczi-harang hangja pedig a Hortobágyon is hallatszik – bukkannak fel időnként az ezekhez hasonló, legendás megállapítások. Bárhogyan is van, arról személyesen is bárki meggyőződhet, hogy mennyire masszívak a Református Nagytemplom falai. Csaknem 170 centiméteres vastagságuk rögtön a kapukban is szembeötlik, de ugyanígy a fenséges ablakok körül is jól megfigyelhető.
Mindez nyilván összefüggésben van azzal is, hogy a ma ismert Nagytemplom megszületését fordulatos és tragikus események előzték meg. A területén már a XII. században is templom állt, aminek a helyén 1311-től a gótikus András Templom szolgálta a híveket. Mintegy 250 évvel később azonban ez leégett, és a megváltoztatott külsejű, új András Templom majd csak 1628-ban nyílt meg.
Kupola nélkül
Az I. Rákóczi György által ajándékozott – túlméretezett – harangnak külön tornyot kellett építeni (a jeladó eszközt a 30 éves háborúban zsákmányolt ágyúkból öntötték, 1636-ban). A Verestorony 1642-ben készült el. 1707-ben a császáriak nagyon megrongálták a templomot, mely az 1802. június 11-i tűzvészben a végzetes csapást is elszenvedte. Ekkor repedt szét a harang is.
A fejedelem ajándéka átizzott a lángoktól, és a meggondolatlan tűzoltók vizet locsoltak rá. A használhatatlan hangszerből kimetszették a címert és a feliratokat („Non est currentis, neque volentis, sed miserentis Dei” – „Nem azé, aki fut, sem nem azé, aki akarja, hanem a könyörülő Istené”), és a Református Kollégiumban őrzik őket. A 71 évvel később elkészült – 56 mázsás – másolat azóta is ugyancsak a nyugati toronyban látható-hallható.
Az új, immár negyedik imahely – a mai főhomlokzaton lévő emléktábla szerint – 1805 és 1827 között épült. Más források szerint az alapkövét épp ma 206 éve, 1806. április 13-án tették le. Kalauzunk, Nagy Péter beosztott lelkész ezzel kapcsolatban úgy vélekedett: a dátumok közötti eltérésnek az ünnepséget megelőző bontás és területrendezés lehet az oka. A fenti márványlapon az is olvasható, hogy a Nagytemplomot Péchy Mihály tervezte. Ez azonban csak részben igaz, hiszen a mester kupolás projektjét elvetették az elöljárók.
Nem tetszett nekik a monumentális épület, sokallották az árát, ugyanakkor attól féltek, hogy beszakad a tetőzete. Emiatt Thallher Józsefet bízták meg az új Isten háza 
Isten szeme
Az esztétikai nézetkülönbségek ellenére az tény, hogy a belépőt magával ragadja a templom tágassága, valamint a szemközti szószék és orgona káprázatos látványa is. A kelet-nyugati hajó 55-ször 15 méteres, az észak-déli hajó pedig 38-szor 14 méteres, és 1700-2000 vendég foglalhat helyet a padfűtéses helyiségekben. A barokkos, csodálatos szószék koronájában Isten szemét is feltüntették, mintegy intő jelként a püspök számára is – fogalmazott Nagy Péter.
A szószékhez vezető ajtó mellett egy másik is van, ez a lelkészi váróba és az orgonához visz. Magyarország egyik legszebb orgonája 1833-ól származik; három manuálja (plusz pedálja) van, valamint 70 regisztere és 4200 sípja. Ez utóbbiak között fémből és fából készültek is részt vesznek a tökéletes hangzás létrehozásában. Lenyűgözőek a regiszterváltói és a billentyűi is, melyek elefántcsontból készültek.
A felszereléshez ma már nemcsak visszapillantó tükör, hanem kis monitor is tartozik, hogy a kántor követhesse a szertartást. Régen a közvetítésre is külön emberek voltak, miként például a fújtatásra is. A klasszicista stílusú Nagytemplom főbejáratánál egy kisebb – elektromos – orgona is található; ezt a 30 éves hangszert főként akkor használták, amikor rossz volt a nagy orgona. A mindezek feletti, boltíves tetőzetnek pedig az is különlegessége, hogy a másik oldalán is ugyanilyen, mivel nem raktak rá vízszintes elemeket.
Altemplomot is hiába keresnek a Nagytemplom látogatói: lévén református gyülekezeti hely, az nem épült. A nyugati (szemből nézve a bal kéz felőli) toronyba azonban bárki felzarándokolhat a falépcsőkön és -létrákon, és élvezheti a páratlan körpanorámát, amelyet az 50 méter magasban lévő kilátó nyújt. Rendkívüli a túlsó szárnyban kialakított – összesen négyszintes – Csia Lajos Bibliai Múzeum is, melynek makettgyűjteménye a vallás kialakulásába és a korabeli élethelyzetekbe is betekintést nyújt. Ennek szomszédságában, a karzaton van a Kálvin Galéria is.
Tűzőrök a magasban
Az avatottak a tárlatot elhagyva, egy vasrácsos feljárón át lépdelhetnek fel a Nagytemplom keleti tornyába. A lezárt lépcsőház ma részben raktárként szolgál (leselejtezett padok és orgonasípok is sorakoznak itt), ugyanakkor ebben a szárnyban is található egy harang. Az 1865-ben készült, míves hangszerhez egy kézi kalapács is tartozik, amivel az egykori – itt dolgozó – tűzőrök jelezték a bajt. Ezeknek a munkásoknak a „toronyirodája” ma is megvan, s látható a melegedőhelyük maradványa is.
A régi óramű lenyűgöző szerkezete is megmaradt a múlt hírmondójaként. Ma már a Nagytemplom óráit is rádiójelek irányítják, s maga a szerkezet egyáltalán nem olyan, mint a hagyományos rugós, fogaskerekes csodamasinák: leginkább dugattyúkra vagy sima kardántengelyekre emlékeztetnek. Egyáltalán nem ketyegnek, s csupán akkor adnak ki halk, rövid, súrlódó hangot, amikor – teljesítve az utasítást – egypercnyit előresiklanak a számlapon.
Ennek a toronynak az ablakain nincsenek rácsok. Akinek azonban megadatik, hogy kitáruljanak előtte a hatalmas, korhadt falapok, az nem csak a hirtelen kapott, friss levegőt élvezheti: a beáradó világosság, a fantasztikus kilátás és a szemközti toronyból integetők vidám szeretete mellett a (földi) mennyország nyújtotta varázslatot is átélheti. Mindezt olyan biztos pilléreken, mintha nem is egy 185 éves torony tetejében „szárnyalna”…
Forrás: dehir.hu