Kárpátalja várai: Ahol Zrínyi Ilona és Thököly Imre szerelmi fészke ringott

Munkácstól tíz kilométerre északkeletre Beregszentmiklós község házai sorakoznak a Keleti-Beszkidekből az Alföld felé hullámzó Latorca völgyében.

Az Árpád-kori települést II. Endre királyunk a XIII. század elején a Katona József halhatatlan drámájából is ismert Bánk bán vejének, Simon ispánnak adományozta. Ám a földesúr apósa, Bánk belekeveredett az uralkodó felesége, a Német-római Birodalomhoz tartozó merániai hercegségből származó Gertrudis királyné elleni, 1213-as merényletbe, melynek során az összeesküvők végeztek a királynéval. Az uralkodó bosszúja azután lesújtott a merénylőkre és családtagjaikra, és Simon ispán 1214-ben elvesztette beregszentmiklósi birtokát, mely később hol visszaszállt a koronára, hol különböző főúri famíliák uralták.
Az 1456-ban mezővárosi rangot kapott, s ma is jelentős település központjában impozáns, ősi építmény ragadja meg az idelátogatók figyelmét. Az U-alakú, masszív falú, egyemeletes épületről messziről lerí, hogy erődített úri laknak készült: ez a beregszentmiklósi várkastély, Kárpátalja egyetlen, klasszikus szépségű reneszánsz várkastélya, s egyedisége folytán vidékünk egyik pótolhatatlan műemléke.
A XV. század elején Luxemburgi Zsigmond király Perényi Péternek adományozta a beregszentmiklósi uradalmat, s engedélyt adott számára egy várkastély felépítésére. Az új földesúr fel is húzatta az erődítmény falait, s a magyar történelemben jelentős szerepet játszó főúri família évtizedekig birtokolta azt. 1572-ben azonban a Habsburg-házból származó I. Miksa „magyar” király (II. Miksa néven német-római császár) Frangepán Ferenc horvát bánnak ajándékozta az uradalmat, amiért a bán kora ifjúságától kezdve derekasan harcolt a törökök ellen, s szinte állandó hadakozásai közben eladdig nem ért rá birtokot szerezni. A bán azonban viszonylag hamar elhagyta az árnyékvilágot, a várkastély visszaszállt a koronára, majd sűrűn cserélt gazdát a különböző nagyúri családok között.
A XVII. században átépítették az erősséget, ám reneszánsz mivoltát továbbra is megőrizte. 1657-ben – II. Rákóczi György erdélyi fejedelem rosszul előkészített és tragédiába torkolló lengyelországi hadjáratát megbosszulva – Lubomirsky herceg vezetésével lengyel sereg tört rá a részben az Erdélyi Fejedelemség, illetve a Rákóczi-család által uralt északkelet-magyarországi területekre, s elvakult pusztításaik során a beregszentmiklósi várkastélyt is feldúlták. Az 1660-as évek második felében Magyarország mindegyik vezető méltósága és több jelentős főura, Wesselényi nádor vezetésével összeesküvést szőtt a magyar érdekekkel mit sem törődő Habsburgok ellen, s az északkeleti országrészben hatalmas birtokokkal rendelkező I. Rákóczi Ferenc (II. Rákóczi Ferenc édesapja) is részt vett a szervezkedésben. A Wesselényi-összeesküvés bukása után, 1670-ben a Rákóczi-birtokká vált beregszentmiklósi várkastélyban húzta meg magát, miközben 200 százalékosan Habsburg-párti anyja, Báthori Zsófia hatalmas összeget fizetett be a császári-királyi kincstárnak, hogy kegyelmet eszközöljön ki fia számára. S Báthori Zsófia Habsburg-hűségére, valamint a szépen csengő aranyakra való tekintettel az udvar megkegyelmezett a renitens főúrnak.
I. Rákóczi Ferenc azonban nemsokára elindult a minden élők útján, maga mögött hagyva két gyermeket – Júliát és Ferencet (a majdani Nagyságos Fejedelmet) –, valamint egy fiatalos özvegyet, Zrínyi Ilonát, aki több év múlva olthatatlan szerelemre gyúlt Thököly Imre, az őt ugyancsak őszintén szerető „kuruc király” iránt. Igen ám, de a hatalmas Rákóczi-uradalmat birtokló, Habsburg-hű Báthori Zsófia hallani sem akart róla, hogy volt menye a császárellenes kuruc vezérrel kösse össze élete fonalát. Így az asszony úgy találkozgatott kedvesével, hogy egyszerűen kilovagolt a munkácsi várból, hogy meg sem álljon Beregszentmiklósig, ahol a várkastély falai között boldog együttléteket tölthetett kedvesével. Majd miután a „kedves” anyós megboldogult, Zrínyi Ilona vált a Rákóczi-birtok úrnőjévé, s megtarthatta esküvőjét Thököly Imrével.
Miután II. Rákóczi Ferenc 1703 késő tavaszán kirobbantotta szabadságharcát, 1703. június 27-én kísérletet tett Munkács felszabadítására, ami viszont akkor még nem sikerült, s a Nagyságos Fejedelem visszavonulása során a várkastélyban is megszállt. Majd következett a szabadságharc nagy nyári-őszi áradata, a következő év elején Munkács falaira is kitűzték a „pro libertate” lobogókat, s a szabadságharc küzdelmeinek szüneteiben a beregszentmiklósi várkastélyban is többször megszállt II. Rákóczi Ferenc, aki nemcsak vadászgatott a közeli erdőkben, de 1709. január 31-én lengyel küldöttséget is fogadott az erődített úri lakban. Lengyelországba való kibujdosásakor pedig itt töltötte az 1711. február 18-ról 19-re virradó éjszakát, mielőtt továbbhaladt volna a lengyel határ felé. 1726-ban azután III. Károly magyar király (VI. Károlyként német-római császár) a gróf Schönborn családnak adományozta Beregszentmiklóst is, melyet ők uraltak a 2. világháborúig…
A várkastély külső falai túlnyomórészt simák, csak az északi és a déli sarkon ugrik elő az épület síkjából egy kerek, illetve egy sokszög alaprajzú torony, melyek földszinti ablakai tölcséres, lőrésszerű kialakításúak. Az ablakok többsége egyszerű, téglalap alakú nyílászáró, ám a déli homlokzat földszintjén még látható két kettős ablak gyönyörű, reneszánsz kőkerete, melyeket művészi gonddal faragtak meg, felső sarkaikon pedig ornamentális (növényi formákból építkező) díszítések láthatók. 1943-ban a Műemlékek Országos Bizottsága feltáró és restauráló munkát végzett a várkastélyon, s ekkor került napvilágra két újabb díszítő elem, két sgraffito (az északi és a nyugati falon), melyek egyikén, a háromszögletű timpanonon belül előbukkant a Rákóczi-címer.
A II. világháború után egyre romlott az igazi gazda után síró várkastély állaga, mígnem a közelmúltban Bartos József munkácsi festőművész bérbe nem vette az épületet, s hozzá nem kezdett a restaurációjához. A földszinti, bolthajtásos termekben ma már múzeum működik, az első szint több ablaka reneszánsz stílusú, szép kőkeretet kapott. A tetőzetet is helyreállították – az eresz alatt körbefutó lőrések sora ma is a várkastély egykori védelmi funkciójára utal –, viszont restaurálásra vár még az emelet. Napvilágra került a vastag külső falakban futó rejtekutak jó része, melyek egyik szobából a másikba, illetve a földszintről az emeletre (és vissza) vezettek, sőt egy alagút részletét is feltárták, mely a várkastélyból vezetett valahová. Reméljük, hogy a lassan, de biztosan folyó restaurálás eredményeként a várkastély a közeljövőben visszanyeri régi fényét.
Újfalussy Géza
Kárpátalja.ma