Kopriva Attila: Nem lehet kijelenteni azt, hogy valaminek nincs joga a létezéshez

– Még tavaly beszéltünk Őry Lászlóval, a Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület elnökével arról, hogy hamarosan Munkácsy Mihály születésének 170. évfordulója lesz, s kellene egy olyan ars projektet létrehozni, mellyel tisztelgünk a művész emléke előtt. Ezért szerveztünk egy hét napos alkotótábort, mely június 17-én vette kezdetét. A RIT, a KMKE és az UNKSZ kárpátaljai tagjai vettek részt az eseményen, akik egyéni stílusban, saját elgondolás szerint alkottak. Több mint 20 művész gyűlt össze, mindenkinek egy Munkácsyval vagy esetleg a művész szülővárosával, Munkáccsal kapcsolatos témájú képet kellett készítenie. Ezekből a képekből nyitottunk egy tárlatot szeptember 17-én Munkácson, mely egyúttal egy vándorkiállítás megnyitója is volt, hiszen ezután Kijevbe, Budapestre, Németországba és New Yorkba szeretnénk eljuttatni a képeket.

A megnyitóra számos érdekes és értékes embert hívtunk meg, például vitéz Pákh Imrét a Munkácsy Mihály Alapítvány alapítóját, gyakorlatilag neki köszönhető az, hogy a 2014-es év Magyarországon Munkácsy emlékév lesz. Talán ez volt az első olyan rendezvény, amely kötődött a művész évfordulójához.

– Mindenki a saját stílusában hozta létre a műveit. Vannak absztrakt és realista képek, de a lényeg, hogy a kiállítással emléket állíthatunk a nagy művész nevének.

– A mai kárpátaljai művészek már rég nem azt az egyetemes kárpátaljai iskolát hozzák a művészetükbe, ami korábban volt. Ugyanakkor a vonalakat, színeket sok művészeti alkotásban felfedezhetjük. Vagyis nyomot hagyott, de azt nem mondanám, hogy jelenleg a kárpátaljai művészetnek valamilyen új fázisába járnánk, talán túl romantikusnak tűnne ez a kijelentés. Valójában nagyon sok érdekes, fiatal, modern művész alkot, akik európai szinten is mozognak és kiállítanak. Tehát a mai művészet Kárpátalján vegyes művészet, de hát ennek is vannak közös elemei, például a színek világa: az expresszió dominanciája az absztrakt és realista művészetekben is valahogy még mindig megtalálható.

– Az őszinte véleményem az, hogy hiányoznak azok a szövetségek vagy alkotótáborok, mint amilyen a kecskemétiek alkotótábora, a Nyolcak vagy a KÚT (Képzőművészek Új Társasága – a szerk.) volt. Ezek mindig megalapoztak egyfajta vonalat a művészetben. Napjaink művészetében inkább az egyéni kreativitás, az egyéniség dominál. Ezért nagyon nehéz lenne egységbe képzelni a művészeti irányzatokat, vagy a kárpátaljai iskolát. Sokszínű és sokjellegű a művészetünk, valaki realista, s van, aki az absztraktot szereti, ez is, az is jó. Nem lehet kijelenteni azt, hogy valaminek nincs joga a létezéshez. Nem attól korszerű és európai egy kép, hogy minél absztraktabb, sokkal inkább attól, hogy mennyire profi és mennyire mély a mű tartalma, amelyet a művész belevisz az alkotásába. Vannak tradíciók a kárpátaljai művészetben, s ezeket a hagyományokat megpróbáljuk új formában is megjeleníteni, de ez nem jelent új fázist a térség festészetében.

– Egy fél évet biztosan igénybe vesz. A Kijevi-Mohiljai Akadémia kiállítótermében november 4-én nyílik kéthetes tárlat, utána november végén Nyíregyházán, a jövő év tavaszán a németországi Passauban lesz kiállítás, aztán jönne a budapesti bemutató, melynek a dátuma még pontosítás alatt van.

– Mindig szervezünk kiállításokat, alkotótáborokat. Ilyen szempontból is egy igencsak mozgalmas évünk van. Munkácsy Mihályon kívül Hollósy Simon jubileumot is ünneplünk. Técsőn nemrég nyílt meg a Hollósy Múzeum, ott is egy rendezvénysorozat kíséri ezt az eseményt (alkotótábor, konferencia). Párhuzamos programok jöttek létre, a művészeket talán néha meg is oszthatta a bőség zavara, hogy milyen eseményeken vegyenek részt. De természetesen ez legtöbbször nem okoz gondot: sok olyan művész van, aki a Munkácsy és a Hollósy alkotótáborban és kiállításon is részt vett, alkotott. A jövőben is számos érdekes projekt és interakció van kilátásban.