Kezdőlap » Kárpátalja » Kultúra » Ma a megmaradásunkhoz kell bátorság

Ma a megmaradásunkhoz kell bátorság

Munkácson a város és a járás magyarsága az 1849. április 22-én vívott győztes ütközetnek emléket állító podheringi obeliszknél méltatta nemzeti ünnepünket.

Az esős idő ellenére nagy számban kilátogató ünneplőket Korolyova Erzsébet, a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnöke köszöntötte az ünnepelni összegyűlt munkácsiakat és környékbelieket, valamint a meghívott vendégeket.

Elsőként Bodnár Zsolt ungvári magyar konzul olvasta fel Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének ünnepi üzenetét.

Ünnepi beszédében Popovics Béla tanár, helytörténész emlékeztetett Tamási Áron szavaira: „»Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.« Az otthon, a szülőföld számunkra Kárpátalja, amit nagyon szeretünk. Ennek a csodálatos vidéknek talán legnagyobb értéke a békesség, a több évszázados hagyománnyal rendelkező tolerancia. Az itt élő emberek, népek, nemzetek, nyelvek, vallások és kultúrák megtanultak egymás mellett békességben élni, egymást gazdagítani, színesíteni. A nehézségek, megpróbáltatások kereszttüzében a túlélésnek az egymásrautaltság által sokkal nagyobb volt az esélye.

Végtelenül felháborító, hogy vannak erők, amelyek megpróbálják megbontani ezt a békét a magyarság ellen elkövetett provokációkkal.

Nagy bűn ez az Isten ellen, Kárpátalja népei ellen, a magyarság ellen és nem utolsó sorban az ukránok és az ukrán állam ellen is, amelynek a presztízsét járatják le.”

A szónok a kárpátaljai magyar közösség legnagyobb problémájának a kivándorlást, a fiatalság tömeges menekülését nevezte. „Ha ez a folyamat nem lassul, illetve nem áll meg, akkor gyakorlatilag éveken belül elveszítjük azt az esélyünket, hogy a stafétát legyen kinek átadni… Meg kell találni és meg kell mutatni azokat a példákat, amelyek egy másfajta életlátást és hitet sugallnak – s ilyen példák vannak.

Gyermekeket örömmel vállaló, egészséges szemléletű családokban kell gondolkoznunk, amely megdönthetetlen alapja minden normális társadalomnak. Közösséget kell teremtenünk, ahol fiataljaink jól érzik magukat, és értelmét látják életüknek. Óvodától az egyetemig minőségi oktatást kell létrehozni. Meg kell teremteni az otthonmaradás gazdasági alapjait. Annak megértése és megértetése – megítélésem szerint – nagyon fontos, hogy több az ember élete annál, hogy haláláig csak a jobbat keresse mindig máshol és máshol. A birtoklás filozófiája nem vezet el a boldogsághoz, hisz minden úgysem lehet a mienk. Viszont annak a tudatosítása, hogy az életet azért kaptuk, hogy szolgáljunk, és hogy ott, ahol élünk, teremtsük meg az életünk által a jobbat – ez emberhez méltóbb küldetés” – emelte ki ünnepi beszédében Popovics Béla.

Ivan Manjak, a Munkácsi Városi Tanács jegyzője kiemelte, hogy az 1848-as események nagy hatással voltak vidékünkre, különösképpen Munkácsra. „Ez az obeliszk emléket állít az itt 1849. április 22-én, Marton József vezetésével lezajlott csatának, melyben ukránok és ruszinok is részt vettek. Ez a csata kitűnő bizonyítéka a magyarok, ruszinok, ukránok és más nemzetek szabadságra és demokráciára törekvésének, egy olyan történelmi esemény, amely hozzájárult az ukrán és a magyar nép kölcsönös megértéséhez, barátságához. Biztosíthatom önöket arról, hogy a városi tanács a jövőben is támogatni fogja a nemzeti-kulturális és civil szervezeteket, s mindent megtesz azért, hogy mindannyian békében és nyugalomban éljünk.”

Jevhen Zsupan, a Kárpátaljai Ruszin Nemzeti Tanács elnöke ruszin nyelvű beszédében leszögezte: „Többszáz éves együttélésünk alatt soha nem voltak nemzetiségi alapú konfliktusaink a magyarokkal. Mi megértjük a magyarokat, ők is megértenek minket. Azt szeretnénk, ha a továbbiakban sem alakulnának ki ilyen jellegű problémák, és hogy azok, akik össze akarják uszítani az itt élő nemzeteket, ne járjanak sikerrel. Nagyon sajnálatos a gazdasági helyzet, emiatt hagyja el sok fiatal Kárpátalját. Reménykedünk abban, hogy Ukrajna a továbbiakban a demokratikus utat választja, az európai értékeket részesíti előnyben, nem fogja szűkíteni a nemzeti kisebbségek jogait.” Jevhen Zsupan példaként említette azt a sajnálatos tényt, hogy Ukrajna az egyetlen ország, ahol a ruszinokat nem ismerik el külön népként, nemzetiségként.

A Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola Horváth Magdolna által felkészített diákjai fontos gondolatokat közvetítettek szabadságharcunkkal kapcsolatban, melyek segítettek azonosulni a 170 évvel ezelőtti eseményekkel és azok alakítóival..

Gulácsy Dániel, Munkács református lelkésze ünnepi beszédében kiemelte: „Akkor a változtatásokhoz kellett bátorság. Ahhoz, hogy valaki a saját boldogulását, családja és környezete érdekeit félretéve tudjon tenni valamit a közösért, az országért. Ma talán kicsit megfordult a helyzet. Ma már ahhoz kell bátorság, hogy megmaradhassunk, mindabban, amit szüleinktől, nagyszüleinktől, elődeinktől kaptunk. És, hogy azt át is tudjuk majd adni. Megmaradni istenfélőnek, magyarnak, becsületesnek, tisztességesnek, hazát szerető embernek. Igen, ma már ehhez is bátorság kell.”

Janik Péter római katolikus plébános kijelentette: „Kedves testvérek, én hiszem azt, hogy ha a magyar nép az Isten szeretetében fog élni, az Ő tanítása szerint, akkor lesz jövőnk. Mert az Isten velünk lesz.”

A megemlékezésen a felszólalókon kívül vendégként jelen voltak az Egri Andrássy György Katolikus Közgazdasági Szakiskola és Gimnázium tanárai és diákjai, Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke, megyei képviselő, Popovics Pál, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnöke, Szűcs Ferenc görögkatolikus áldozópap, a munkácsi görögkatolikusok szórványlelkésze, valamint a munkácsi járási magyar települések KMKSZ szervezeteinek képviselői és polgármesterei.

Az ünnepség végén Boruzs Béla, a Munkácsi Életet az Éveknek Nyugdíjasklub elnöke elénekelte az Ismerős Arcok együttes Nélküled című dalát. A technika meghibásodása miatt a szám közepén elhallgatott a zene, de az előadó a Rákóczi-középiskola diákjaival végigénekelte a határon túli magyarok számára oly sokat jelentő dalt.

A megemlékezés az emlékmű megkoszorúzásával és a Szózat eléneklésével ért véget.

 

Badó Zsolt

Forrás: karpataljalap.net

Szólj hozzá!

Read previous post:
Nagycsaládok Kárpátalján: a Szabó család

 „Ha hiszel Istenben, mindennap történnek csodák” – hallottam egyszer egy filmben. A Beregszászban élő Szabó Teréz a saját bőrén tapasztalhatta...

Close