Nem darabokból összetákolt darab: egy test a mi hazánk

Telt házzal fogadta a közönség a megyeszékhelyen először fellépő Kárpátalja Néptáncegyüttest. Az ungvári megyei színház nézőterén január 22-én csaknem nyolcszázan gyűltek össze, hogy a magyar kultúra napját méltassák. Az ünnepélyt szervező KMKSZ elnöke, Brenzovics László kiemelte: az esemény mérföldkő a magyar közösség életében, hiszen először láthat az ungvári közönség egész estét betöltő táncos előadást földünk szülötteinek tolmácsolásában.

A Kárpátalja Néptáncegyüttes művészeti vezetőjét, Sikentáncz Szilveszter örökös aranysarkantyús táncost, a Népművészet Ifjú Mesterét kérdeztük az együttessel eltöltött hónapok benyomásairól.

— Mióta vezeti az együttest?

— Szívesebben nevezem táncpedagógiának, amivel foglalkozom, és vezetés helyett inkább úgy fogalmaznék, hogy „színpadra állítom” az előadást. Először 2018 nyarán találkoztam az együttes tagjaival.

— Hol láthatta a közönség eddig a Kárpátalját?

— Augusztusban léptünk fel először a Summerfest Nemzetközi Folklór Fesztiválon. Kezdetben nem terveztünk hosszú távra, de rövid idő alatt a Forrás Néptáncegyüttessel két közös fellépésünk is volt, és műsort adtunk Budapesten a Hagyományok Háza felújított székházának megnyitóján. Kárpátalján tegnap debütáltunk a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban megrendezett magyar kultúra napi ünnepségen, Beregszászban.

— Hogyan látja eddigi munkáját az együttessel?

— Szeretnénk hitelesen bemutatni és továbbörökíteni a kárpátaljai és Kárpát-medencei magyar néptáncörökséget egy válogatott, felnőttekből álló, autentikus magyar néptáncot művelő csapattal. Az első, júliusi találkozás óta eltelt idő viszont nagyon kevés egy táncos közösség életében. Mivel a táncosok szakmai fejlődésének addig nem voltam tanúja, nem én készítettem fel őket, így először fel kellett deríteni, milyen tudással érkeztek. A csapatból mindenki eltérő technikai felkészültséggel, háttérismerettel rendelkezik, széles skálán mozog a tizennyolc tag által hozott tapasztalat. Az elmúlt szűk hét hónap fő feladata a közösségformálás volt, hogy az együttesben táncolók megtanuljanak küzdeni egymásért a próbateremben, a színpadon és a színpadon kívül egyaránt.

— Miben különbözik egy táncok váltakozásából álló előadás a mai táncszínházi produkciótól?

— Nem használnám a táncszínház kifejezést, a mait inkább színházi néptáncelőadásnak nevezném. Ötvöztük azokat a csatornákat, amelyeken a 21. századi nézőt, hallgatót elérhetjük. A vers, a vizualitás, a zene és tánc által együttesen próbáltunk maradandó élményt adni a közönségnek. A szerkesztett műsor leglényegesebb vonása, hogy az egyes elemek között a néző nem érez üresjáratot, hanem az előadás hatása alatt marad: az egészet folyamatként, egységes egészként éli meg, nem különálló műsorszámok soraként.

— Milyen tájegységek táncait láthattuk ma este?

—Műsorunkba az elmúlt hét hónap fontosabb mozzanatai közül válogattunk. Szerettük volna Kárpátalja néptáncörökségét bemutatni, de emellett a régióval határos, az ahhoz valamiféleképpen kötődő vidékek felé is elkalandoztunk. Így kapott szerepet az előadásban viski és dobronyi szóló, de a szomszédos Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nagyecsed és a Románia felé tekintve közel eső Szilágyság táncát is felelevenítettük. Fundák Kristóftól és Fundák Kaszai Lilitől (a műsor vendég előadói, a 2014-es Fölszállott a páva táncos szólista kategória győztesei, korábban oktatóként vettek részt a kárpátaljai népzenei mesterképzésen – a szerk.) kalotaszegi, egész pontosan mérai táncot láthatott a közönség.

Az együttes magyar szívből és lélekből táplálkozó, gyönyörű népviseletekben előadott műsorát Tarpai Viktória, a Kárpátaljai Magyar Drámai Színház színművésze és Pál Lajos népzenész, Magyarország Érdemes Művésze tette teljessé. A BorzsaVári Népi Zenekar Kovács Sándor vezetésével élő, együtt lélegző vászonként simult az előadás képe alá. A másfél órás koncertet az ungvári közönség állva, háromszoros vastapssal jutalmazta.

Kiss Julianna
Kárpátalja.ma