Rézüstben főtt házilekvár

A magyar ember már csak olyan – bevallva, bevallatlanul –, hogy szereti az ínyencségeket. És nem csupán fogyasztani, de elkészíteni is! A kárpátaljai emberek a kertjükben megtermett gyümölcsöt mindig is feldolgozták.

Abból – székely testvéreink bölcs meglátása szerint (ez leginkább a szilvára vonatkozott) – ha az asszony ment le hamarabb a kertbe – lekvár, ha meg a férj, akkor pálinka készült. Nos, a benei Bábel és Hadadi házaspárnál az asszonyok voltak a gyorsabbak, de férjeikben igazi partnerre is leltek, így közösen készítik a finomabbnál finomabb lekvárokat.
Az egyik fesztiválon az asszonyokat a tőlük megszokott helyen találtam: Anyicky-Hadadi Csilla ezúttal is a mutatós, különleges horgolt ékszereit, Bábel Zsuzsa meg a gyönyörű házi szőttes pokrócait kínálta. Nem messze tőlük, egy igencsak vidám sátorban, a férjek – Bábel István és Hadadi Zsolt – rézüstben főtt lekvárokkal kínálták az érdeklődőket. De már sokszor tapasztaltuk: náluk mindenkor gazdag a kínálat.
A „lányok” érdeklődésemre elmondták, hogy kézműves termékeikkel évek óta részt vesznek különböző fesztiválokon, s látták, hogy a lekvárt nem igazán képviseli senki. Így aztán a „fiúkkal” úgy határoztak, hogy belevágnak, s minden náluk, illetve a környéken megtermett idénygyümölcsből hagyományos módon, rézüstben lekvárt, illetve szörpöt készítenek. A standjukon aztán a hagyományos natúr szilvalekvár mellett megtalálható többek között a málna-, szamóca-, ribizli-, meggy-, sárga- és kajszibarack-, az almaíz is, az ezekből készült szörpkínálatot a menta és a citromfű is gazdagítja – ezzel ötletük tárháza még nem merült ki! Az alapanyag nagy részét egyedül termelik meg, az ezen felül szükséges mennyiséget pedig a falubelijeiktől vásárolják fel.
Lám, Benében így őrzik a hagyományokat és teremtenek értéket!

Kovács Erzsébet