Sok személy tragédiája két személyben

Félsz? – szól az első mondata a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház (Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház) május 29-én bemutatott legújabb, Kétszemélyes tragédia című darabjának. Tudjuk, a félelem előítéleteket szül, melyek beszűkíthetik az észlelésünket. Kányádi Sándor művében egy félelemmel és kétségekkel telített világot ír le, melyet Árkosi Árpád rendezésében Tarpai Viktória és Ivaskovics Viktor mutatott be a kárpátaljai közönségnek.

A tragédia címszónál az értelmező kéziszótárban a következőt olvashatjuk: „az átlagos vonalon túlnőtt ember összeütközése a világrend örök törvényeivel és bukása.” Kányádi Sándor tragédiája ezt hűen tükrözi. Művében az egyik ilyen „örök törvény” áll szemben a csupán emberi szabadságát és becsületét megélni kívánó, vagyis az átlagos vonalon ezért túlinak nevezett emberrel.

A történetben szereplő férj és feleség minden gondolata a lehallgatásuk körül forog. Ez az elképzelés annyira megváltoztatja észlelésüket, hogy mindenkiben, legjobb barátaik sorában is az esetleges harmadikat, a kémet keresik. Mit akarnak? Mi a céljuk? – csak ezeket kutatják, s próbálnak mindent megtenni az ismeretlen terv megakadályozásáért. A tragédia kétszemélyes: egy férj és egy feleség közös megmérettetése, hogy mindezt túléljék.

A szovjet korszakot átélők tudják, mit jelent az, ha az embernek minden mozdulatára és szavára figyelnie kell. József Attila így ír erről: „Számon tarthatják, mit telefonoztam, s mikor, miért, kinek.”

A darab ezt a terhet a következőképpen válaszolja meg: „A ló és eb beledöglenek, de az ember beleszokik”, s ezzel a tragédia értelmezésének utolsó passzusa is beteljesedik Kányádi művében.

Kárpátalja.ma