Te döntöd el, hogy beállsz-e a sorba

„Egy beképzelt majom, aki azt hiszi, hogy körülötte forog a világ… Nem értem, miért jelentkezik évről évre A Dalba. Egyszer megnyerte, és elég volt… Hogy nem veszi észre, hogy senki nem kíváncsi rá….”

A fenti kommentek tucatjait olvashattuk már a közösségi oldalakon az énekes kapcsán. Saját ismerőseimtől is hallgattam már hasonló magasröptű eszmefuttatásokat róla. Egy dolog közös ezekben az emberekben: nem találkoztak még személyesen, vagy legalább is nem beszéltek két szónál többet Kállay-Saunders Andrással.

Két alkalommal adott koncertet Beregszászban. Elsőként három éve, az Eurovíziós Dalfesztivál előtti napokban, s legutóbb egy hete, a Rákóczi-főiskolán. Az eltelt idő alatt számomra semmi nem változott. Ugyanaz a laza, sztárallűröktől mentes, barátságos srác látogatott vissza hozzánk, akit nem zavar, ha a négyezredik fotón kell pózolnia, vagy az ötvenedik tiszteletkört lefutnia, mert épp úgy diktálja az illendőség. Számára az a legfontosabb, hogy maximálisan megfeleljen önmagának és a közönségének, és a lehető legjobb produkciót nyújtsa a színpadon.

Karrierje kezdetén többször érezte, hogy falakba ütközik. Származása miatt nehezebben fogadták el, s néha duplán kellett teljesítenie a kívánt eredményekért, de ma már nem tapasztal hasonló nehézségeket, s úgy véli, hogy a kezdeti problémák is hozzájárultak a fejlődéséhez és egyéniségének kibontakoztatásához. A fiatal énekes első igazi ugródeszkája egy hazai tehetségkutató volt.

– A tehetségkutató versenyek arra jók, hogy megismerjen az ország – meséli a frontember a koncertje előtti percekben. – Amikor vége, akkor kezdődik az igazi verseny, mert már nem más előadók dalait énekled, többé nem elég a mímelés. Meg kell mutatnod, hogy milyen zene van benned. A tehetségkutató olyan, akár egy karaoke-verseny. Esélyt ad rá, hogy megmutasd, milyen énekes vagy, de amikor vége a versenynek, akkor el kell döntened, hogy be akarsz-e állni a sorba, s azt teszed, amit mindenki körülötted, vagy valami egészen mást csinálsz.

Andris úgy döntött, hogy nem áll be abba a bizonyos sorba, még akkor sem, ha mindig a nehezebb utat kell választania céljai megvalósításához.

– Folyamatosan változok, ahogy a világ és a zene is körülöttem, de már megvan az út, amin haladni szeretnék – mondja A Dal 2014-es nyertese. – Az egyik nagyon fontos lépés az volt, hogy saját zenekarom legyen. Nem volt könnyű, de sikerült. Két éve zenélünk együtt a bandával, s már a második lemezünkön dolgozunk.

A fiúk gőzerővel készülnek a szeptemberi bemutatóra, melynek anyaga szinte teljesen összeállt már. A műfajokat tekintve a hiphop, R&B és a soul dominál majd, de egy kis rock és rap is szerepet kap az új albumon.

S hogy mit várnak a második lemezüktől?
– A célunk az, hogy nemzetközi színtereken is ismertebbé váljunk, és nagyobb közönségnek zenélhessünk – mondja Andris. – Az Eurovízió óta sokan követnek minket külföldről, rengeteg pozitív visszajelzést kapok. Többször volt, hogy valamelyik országban nyaraltam, és felismertek az emberek, odajöttek hozzám az utcán, gratuláltak. Ez nagyon jólesett, s remélem, ha kijön az új lemez, sokkal több külföldi turnét hozhatunk tető alá a bandával.

Kizárólag angol nyelvű dalok lesznek az új albumon – tudtuk meg az énekestől, aki szerint a banda által képviselt stílust sokkal könnyebb angolul átadni, de a My Baby magyar változatát és a Csak veledet rongyosra hallgató rajongóknak sem kell elkeseredniük, hallhatják még magyarul énekelni kedvencüket, például a BSW zenekarral most megjelentetett Elveszek című dal refrénjében.

A Kállay Saunders Band kárpátaljai koncertje is bizonyította, hogy nincs létjogosultságuk a rosszmájú kritikáknak. Igenis kíváncsi a közönség a különleges talentummal megáldott frontemberre, akivel komolyan kell számolnunk az anyaországi és – reményeink szerint hamarosan – a nemzetközi könnyűzenei palettán egyaránt.

Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma