Tizenhét éves a Búvópatak

Idén ünnepeli fennállásának 17. születésnapját a kaposvári polgári, kulturális és társadalmi folyóirat, a Búvópatak. Ennek kapcsán Csernák Árpád főszerkesztő és a szerkesztőség munkatársai zenés irodalmi estet szerveztek augusztus 27-én 17 órától a kaposvári Együd Árpád Kulturális Központban. Mivel egy évtizede rendszeresen a publikálok a folyóiratban, idén én is a meghívottak között voltam.

Az estet Csernák Árpád ünnepi beszéde nyitotta meg, ezt követően Németh Ferenc zenész, tanár hegedűjátékát hallhattuk. A folyóirat születésnapi köszöntőjét Lukáts János író, műfordító mondta el, amiben röviden összefoglalta az alapítástól eltelt időszak eredményeit. Papp Árpád költő sokáig volt a folyóirat munkatársa, halálát követően Csernák Árpádék a nevével fémjelzett díjat alapítottak, melyet minden évben olyan művésznek ítélnek oda, aki munkásságával nagyban hozzájárul a somogyi közösség és az egyetemes magyar kultúra gazdagításához. Lukáts János köszöntőjét követően Oberfrank Pál érdemes művész, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója egy Papp Árpád-verset adott elő. Csernák Árpád sajnálatát fejezte ki, hogy egy ilyen tehetséges költő életében nem részesült soha semmilyen magas állami kitüntetésben vagy díjban.

Ezt követően Gera Katalin szobrászművész, az idei díjazott, Ország László képzőművész laudációját mondta el. A kaposvári utcákat róva, Gera Katalin több alkotását is volt szerencsém megcsodálni, ő készítette a költőt ábrázoló domborművet, azaz a díjat is. A szállásunkként szolgáló Kapos Hotel közelében található egy háromalakos szoborkompozíciója, ami Adyt és Rippl-Rónayt ábrázolja egy kutya társaságában. Az idei Papp Árpád Búvópatak-díjat tehát Ország László vehette át, aki ezt követően önmagáról, a munkásságáról és további terveiről beszélt. A műsor hátralévő részében az irodalomé volt a főszerep. Szente B. Levente költő, aki Székelykeresztúrról érkezett, a legújabb verses kötetét hozta el Kaposvárra. Mielőtt bemutatkozott volna, Oberfrank Pál elszavalta néhány versét. Az önkormányzati tisztviselőként dolgozó székely költő elmondta, hogy ő csak a szülőföldjén tudja elképzelni az életét: a haza, a nemzet szeretete több versében is visszaköszön.

A rendezvény végén következtem én, ami sok esetben nem éppen hálás szerep, ezúttal is alaposan elszaladt az idő, és nem illik visszaélni a nézők türelmével. Bevezetésként Oberfrank Pál felolvasta a Kárpátok alján az ember című írásomat olyan átéléssel és profizmussal, hogy még én is a hatása alá kerültem. Újfent bebizonyosodott, nem mindegy hogyan adjuk elő az adott művet, egy rossz előadás még a legjobb írást is elronthatja. Nem vártam ekkora sikert, a közönség percekig tapsolt. Mivel az idő nagyon elszaladt, változtattam a dramaturgián, ugyanis eredetileg a karpátaljai magyarság jelenlegi helyzetéről tartottam volna rövid előadást, ehelyett bemutattam a legújabb kötetemet, ami idén jelent meg Feltámadás Beregszászon. Mitracsek úr visszatér címmel. Ennek kapcsán kitértem a kárpátaljai magyar nyelvű könyvkiadásra is. Ezt követően az Oberfrank-előadásból okulva, az eredeti műsortervtől eltérve, Katzler Hilda költőt kértem meg, hogy olvasson fel néhány humoros félpercest a készülő humorfológiai kézikönyvem anyagából. A siker ezúttal sem maradt el. Elmondtam, hogy aki az előadásra volt kíváncsi, az elolvashatja annak szövegét a szeptemberi Búvópatakban.

Meg kell még említenem, hogy jómagam, továbbá Szente B. Levente és Lukáts János egyaránt kaptunk egy-egy névre szóló díszes tálat, Fitzere Mátyás képzőművész munkáit
Zárásként a megjelentek Németh Ferenc hegedűkíséretével elénekelték a nemzeti és a székely himnuszt, majd svédasztalnál kötetlen beszélgetés következett.

Lengyel János
Kárpátalja.ma