Ungváron táncolt a magyar nemzeti balett

Ritka előadáson vehetett részt a kárpátaljai közönség február 6-án: a Kárpát-Haza Operatúra keretében megyénk székhelyén lépett fel a Magyar Nemzeti Balett. Az előadásnak az ungvári Junyiszty Sportcsarnok adott otthont. Nem tévedés: Lehár Ferenc legismertebb műve, A víg özvegy elevenedett meg a színpadon, ezúttal balett formájában.

A három felvonásos vígbalett 1905-be, egy képzeletbeli balkáni városkába, Pontevedróba kalauzol. Mondhatnánk, hogy a főszereplők diplomaták és hölgyeik, de a valódi főszerepet a szerelem és az azt körülvevő mesterkedés játssza. A történet röviden annyi, hogy a város életét államcsőd árnyékolja be, s a diplomaták egyetlen reményét az jelenti, ha tőkéhez jutnak. Ennek érdekében egy gazdag özvegyet – akiről kiderül, hogy több büszkeség szorult bele, mint bárki gondolta volna – szeretnének összeházasítani egy gróffal, akiről mellesleg kiderül, hogy az özvegy ifjúkori szerelme. A kialakuló bonyodalmak a város gazdaságán kívül a nagykövet házasságát is veszélybe sodorják.

A Lehárnak világhírt szerző operettből 1975-ben Ronald Hynd készített balettet az Ausztrál Balett megbízásából, ami merész újításnak számított, hiszen korábban senki sem próbált operettet balettszínpadra ültetni.

Az előadásban megvolt minden, ami ahhoz szükséges, hogy a közönség kitűnően szórakozzon: könnyed és kiválóan előadott operettzene, fülbemászó dallamok, szemet kápráztató kosztümök s természetesen a kecsességében semmihez sem hasonlítható balett. A háromórás előadást akár orvos is felírhatta volna terhelt idegekre: francia-módra semmi túl drámai, semmi túl sötét, csak kecsesen, csak finoman. Az operettzene a balettel házasítva sem többet, sem kevesebbet nem adott, mint amit ígért: kiszakadást a hétköznapokból egy csillogó, fényűző világba, ahol városok sorsa dől el a pezsgő mellett, magas rangú nemesek szórakoznak, szerelmesek évődnek, bálokon keresik egymás kegyeit, összevesznek, majd a bonyodalmakat elsimítva újra kibékülnek.

Az előadás legszebb részei a kettősök és a jellemek bemutatását szolgáló szólók voltak, ahol teljes pompájában mutatta meg magát a műfaj a könnyed emelésekkel, beszédes mozdulatokkal, lendületesen kivitelezett piruettekkel. A táncot hatásos, többször komikus pantomim egészítette ki, így sikerült a történetet szavak nélkül, a test és a zene nyelvén elmesélni a közönségnek. A vizuális hatást fokozták a látványos díszlet mellett a gyönyörű ruhák, amelyeknek minden fodrát, rétegét és hajlatát úgy tervezték, hogy a táncosok körül a levegőben úszva kiemeljék mozdulataik léggel való rokonságát. A kiegészítők és ékszerek csillogása, a szövetek hol fényt vonzó, hol bársonyosan mély, hol áttetszően kacér hullámzása az előadás legkisebb részleteit is kellemessé tette. A tánckarban egyéb nemzetiségek mellett magyar, ukrán és orosz művészek is felléptek, a főszerepeket Kázmér Alexandra, Oláh Zoltán, Cheprasova Elizaveta és Borsai German táncolták, a zenekart Kollár Imre vezényelte.

A kárpátaljai bemutatót a Magyar Állami Operaház főigazgatója, Ókovács Szilveszter, valamint Magyarország Ungvári Főkonzulátusának főkonzulja, Buhajla József nyitotta meg. Az anyaország és Kárpátalja összefogásával sikerült a hatalmas technikai és személyi hátterű produkciót vidékünkre hozni és a helyszínt maximálisan az előadás igényeihez igazítani.

Az opera-túra Kárpátalján február 7-én Erkel Ferenc Hunyadi László című operájával zárul.

Kiss Julianna
Kárpátalja.ma