Vissza a gyökerekhez! – Táncház indult Ungváron

Vissza a gyökerekhez! címmel civil kezdeményezés alapján indult táncház Ungváron. Az ötlet Váradi Enikő, az Ungvári Nemzeti Egyetem (UNE) negyedik évfolyamos diákja és Jakab István néptáncoktató fejéből pattant ki.
Első alkalommal a 10. sz. Dayka Gábor középiskola régi ülésterme szolgált az esemény helyszínéül. A szervezők minden 16 évnél idősebb fiatalt szeretettel vártak. A délutáni órákban élőzene mellett folyt a tánctanulás. A ritmus és a tánclépések rejtelmeibe Jakab István vezette be az érdeklődő fiatalokat, míg a talpalávalót Galgóczy Martin (hegedű, prímás), Jurisinec Martin (tangóharmonika) és Ignácz Krisztián (nagybőgő) húzta. A vidám hangulatú viski és szatmári táncok tanulása után az alkalmi táncpárok egyesével mutatták be a táncházban frissen szerzett tudásukat, melynek az improvizálás és a gátlások leküzdése volt a célja.
Az esemény végeztével a szervezők, Váradi Enikő és Jakab István válaszoltak néhány kérdésemre:
– Honnan jött az ötlet a táncház indításához?
Enikő: Mikor megismertük egymást Istvánnal, beszélgetés közben kiderült, hogy mindkettőnknek régi álma, hogy táncház induljon itt, Ungváron a fiatalok számára. Aztán hamar elhatároztuk, hogy belefogunk, és mi magunk lépünk a tettek mezejére.

István: Hozzá kell tenni, hogy a kezdeményezés nem első ízben történik, hisz indítottak már ebben az iskolában táncházat, de az sajnos nem volt hosszú életű.

– Kaptok-e anyagi támogatást a táncházak finanszírozására?
Enikő: Sajnos anyagi támogatást nem kapunk, viszont nagy segítség, hogy az iskola ingyen rendelkezésünkre bocsátotta a termet, ahol az alkalmat rendezhetjük.

– Az első alkalom a várakozásoknak megfelelően alakult? Milyen rendszerességgel szeretnétek táncházat tartani?
Enikő: Amint az a mottónkban is szerepel, a tánc visszavisz a gyökerekhez, összeköt és összekovácsol, tehát lelkesek vagyunk, és bár elég szkeptikusan álltunk a dologhoz, abszolút elégedettek vagyunk az érdeklődéssel és a megjelentek számával, amely remélhetőleg csak növekedni fog.

István: Eleinte havi két alkalomra gondoltunk, de felmérve az igényeket ez később változhat. Célunk elsősorban az, hogy a legtöbb tánccsoport tagjaitól eltérően, akik sokszor csak a koreográfiát követve tudnak táncolni, kineveljünk egy olyan nemzedéket, kezdve itt, a táncházban, akik élvezik a zenét és improvizálnak, szabadon táncolják a néptáncot.

– Miért szükséges, hogy a mai huszonévesekkel megismertessük hagyományainkat, visszahozzuk néptáncunkat a köztudatba?
István: Nagyon fontos, hogy megőrizzük hagyományainkat, és ne felejtsük el, honnan is jöttünk. Őseink sokat szenvedtek azért, hogy ma ilyen formában lássuk akár a néptáncunkat, nekünk pedig kötelességünk ezt generációról generációra megőrizni és átadni.

Enikő: Másodsorban kifejezni is a saját táncunk által tudjuk legjobban magunkat, hisz ez valahol az ereinkben csörgedez. Nem szabad elfeledkeznünk a táncház magyarságépítő és kovácsoló erejéről, hisz a magyar néptánc politikai és vallási hovatartozástól függetlenül minden magyar emberé.

– Milyen terveitek vannak a jövőre nézve? Kialakulhat-e ebből a kezdeményezésből később például egy tánccsoport?
István: Ez a célunk, bár egyelőre elég távoli álomnak tűnik, amelyhez elsősorban anyagi támogatásra lenne szükségünk. Egy Ung megyei amatőr néptáncegyüttes létrehozása reális terv, és minimális támogatással is létrehozható. Szeptembertől, ha a körülmények segítenek, ilyesmiben gondolkodunk majd.
A következő táncházat április 22-én tartják ugyancsak a 10. sz. Dayka Gábor középiskolában este 17:30-tól, ahová szeretettel várnak minden táncolni, szórakozni vágyó fiatalt. „Csupán egy dolgotok van, magyaroknak (mondá egy szerecsen), s ezt az egyet úgy elhanyagoljátok, pedig az egész vi-lágot meghódíthatnátok vele. Ez a minden szépet és nagyszerűt magában egyesítő, eszményi, elragadó magyar tánc (…).” (Jókai Mór)
Bogáthy Boglárka
Kárpátalja.ma