Kinyíltak a völgyben a kerti virágok?...
Közzétéve: 2011. október 29. szombat, 08:38
Hát, őszintén bevallva, nekem nem tetszik. Mármint nem a virágágyás, bár az árvácskáknak akár jelképes jelentősége is lehet. S nem is a beültetett szirmok, hanem így, ahogy van, ez a kis vaskerítés, meg az egész. Nem a látvány, nem az esztétikum. Hanem a mögöttes dolog...
Talán marha magas talapzatra kellett volna emelni Sándor alakját. Akár Beregszászban, akár Ungváron. És roppant nagy márványból, kőből lett volna célszerű megmintázni. Két-három ember formájú alaknál is nagyobbra. Hogy lenini, sevcsenkói, volosini „óriássággal" lehessen mérni. Hogy csak a madarak érjék el röptükben... Hogy csak ők üljenek meg fején, mentéjén... Mert ők azért nem törnek, nem zúznak sem kardot, sem pitykegombot, sem szemüveget, sem picinyke emberi viselkedési törvényt...
Bár a virágot, embert, világot tipróknak, tudjuk, tanultuk, a roppant nagy se számít.
Felszerelhetünk térfigyelő kamerákat, rácsokat, lándzsákat meresztő kapukat. Felfogadhatunk testőröket, teríthetünk európai, ázsiai vagy bármilyen „svédasztalt". Alkalmazhatunk fakabátos őrséget. Fittyet sem ér.
Valahol, talán még a „pólyában" kellene valakinek nem a fenekére csapni, hanem a fejére „paskolni". Agyilag. Szellemileg. Lelkileg.
Az autók visszapillantó tükrein manapság egyre több kereszt himbálózik.
De az „úrvezetők" ugyanúgy, ha még nem nagyobb garral, sodorják el, spriccelik le, veszik nem emberszámba a járdán kocsit toló kismamát és a kocsiban szendergő „nemzetjövőt".
A kereszt egyre több... Viszont mi egyre jobban eltolódunk valamerre. Az alapvető, egyszerű emberi értékektől. Attól, a korábban magától értetődő, íratlan, ám már a „pólyában" ránk érlelt erkölcsi, viselkedési „normáktól".
...Szép ez a virágágyás. Szép ez a kerítéske is.
Csakhogy: emberek ellen való. Azoknak mit sem számít, akiknek tegnap, s még inkább ma Petőfi-ellenes „pólya" van a fenekükön. Sőt, akiknél ezt a „pólyát" manapság duplán ki is bélelik.
Akadnak viszont néhányan, mindenféle nemzetségből, akiknek, bár, lehet, hogy nem volt gyermekszobájuk, meg keresztjük a tizenévesen kapott kocsi visszapillantó tükrén, még tudják, mit jelent a „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok..."
Tárczy Andor
Kárpátalja