A kárpátaljai magyar szeparatizmus vádjának margójára

Dőlnek a Lenin-szobrok Ukrajnában, teljes gőzzel robog a dekommunizáció, a szovjet uralomhoz köthető utcaneveket a Majdan és a kelet-ukrán háború hősi halottainak neve váltja fel.

A magyar kormány az utóbbi időben, különösen az Ukrajnában kialakult politikai-gazdasági helyzetre való tekintettel, kifejezetten odafigyel arra, hogy a kárpátaljai magyarok mellett a helyi ukrán közösséget is támogassa, és hogy növelje a magyar nyelv presztízsét a megyénkben. A két fél közeledését jelezheti a tény, hogy több mint két év után Kijev újra delegált vezetőt május végén a budapesti ukrán nagykövetség élére.

Ukrajna rászorul a segítségre, s előszeretettel várja el szomszédaitól a finanszírozást megyei és országos viszonylatban is, legyen szó egészségügyről, épületek felújításáról, elkerülő útról vagy oktatásról… A diplomáciai találkozók derűs kézfogásai és a helyi magyarság megbecsülésére tett ígéretek mellett azonban időről időre a magyar szeparatizmus vádját is elhintik az ukrán lakosság körében. Legutóbb, május 28-án a Zakarpattya online-on megjelent cikkben titulálták a Jobbik provokációjának a Vereckei-hágóra tervezett trianoni megemlékezést, s kétszínűséggel vádolták meg a magyar kormányt, amiért nem ítéli el a terület destabilizálását célzó megmozdulást. Elsőre nem egyértelmű, hogy a szerkesztői gárda minden magyart a jobboldali párttal azonosít-e, esetleg szándékos ferdítés vagy egyszerű kényelmesség, hanyagság áll-e a hátterében annak, hogy nem írták le: egy civil szervezet békés kezdeményezéséről van szó, melyet semmilyen kapcsolat nem köt a Jobbikhoz. Ám ha tovább mazsolázunk az oldalon, számos olyan magyar, orosz és ukrán forrású, nem ritkán kiforgatott átvételre akadunk, amely erősítheti az ukrán lakosok gyanakvását a kárpátaljai magyarokkal és Magyarországgal szemben. Több cikkben is Ukrajna egységét veszélyeztető, az orosz propaganda mintájára működő ellenséges nemzetként vizionálnak minket, mint akik a Kreml útmutatására és segítségére várva bármikor készen állnak arra, hogy bekebelezzék Kárpátalját. A sorok között olvasva hamar felismerhetjük az ukrán híroldal szélsőjobboldali irányultságát, a témában jártasabb olvasók tudják, hogy írásaik jelentős részét a radikális nacionalista Szvoboda párt szolgálatába állítják. Kérdés, hogy milyen hatással vannak a cikkek a kevésbé tudatos olvasókra, a nemzeti öntudatukra most ébredő ukrán fiatalokra, akik a történelmet elferdítő tankönyvekből tanulják szűkebb hazájuk és az itt élő magyarok múltját.

A Zakarpattya online írására a nacionalista Karpatszka Szics fegyveres alakulat is felkapta a fejét, s kijelentették, figyelemmel fogják kísérni a szóban forgó vereckei rendezvényt, s ha szükségét látják, minden lehetséges módon harcolni fognak a magyarok soviniszta megmozdulásaival szemben. Szerencsére nem történt atrocitás az eseményen.

A nemzeti összetartozás napjával kapcsolatos vádaskodások mellett az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) kárpátaljai vezetője is gondoskodott róla, hogy foglalkozzanak a kisebbségek ügyével s a magyar kérdéssel a megyében. Oleh Vojevodin egy interjúban jelentette ki, hogy ellenőrizni fogják az állami intézményekre kitűzött idegen – így a magyar – lobogók és más jelképek használatát.

Vojevodin elismerte ugyan, hogy soknemzetiségű vidékről van szó, s az ukrán törvények lehetővé teszik az egy tömbben élő etnikumok számára nemzeti szimbólumaik használatát, ám ezzel együtt szükségesnek tartja az ellenőrzést a visszaélések és a provokációk elkerülése érdekében.

Beregszász polgármesterét, Babják Zoltánt kérdeztük az SZBU-főnök nyilatkozatáról.

– Nem érkezett hozzánk megkeresés sem a társadalmi érdekvédelmi szervezetek vagy magánszemélyek, sem az illetékes hatalmi szervek részéről a városban elhelyezett szimbólumokkal kapcsolatban – mondta a polgármester. – A zászlók jogosan vannak a hivatal előtt, s teljes mértékben megfelelnek az ukrán törvények szabta feltételeknek. Polgármesterként a városi szimbólumokat örökségbe kaptam, és így fogom átadni őket a következő polgármesternek.

A nemzeti uszításokra reagálva Babják megjegyezte, hogy a városban egyformán őrzik az ukrán és magyar nemzeti értékeket. – Nemzeti ünnepeink megülése a szimbólumok mellett úgy teljes értékűek, ha velünk tudnak tartani az ukrán testvéreink is. A kölcsönös toleranciát szeretnék elmélyíteni a helyi lakosokban Tarasz Sevcsenko beregszászi szobrával is, amely az anyaország támogatásával készülhet el. Azt reméljük ettől a gesztustól, hogy az ukrán nemzeti öntudattal rendelkezők is elfogadóbbak lesznek a mi zarándokhelyeinkkel kapcsolatban, s hogy a szobor avatásán augusztusban sok magyar ott tud majd lenni, hogy közösen vigyázzuk nemzeti örökségeinket – mondta.

A tisztánlátás érdekében hozzá kell tennünk, hogy történtek azért rongálások. Többször maradt kéz vagy kard nélkül, s került tűz alá Petőfi szobra, mocskoltak be honfoglalási emlékművet, „kést szegeztek volna a torkunknak” márciusban egy magyarellenes felvonuláson. Mindezt egybevéve is egyet kell értenünk azonban azzal, hogy Kárpátalján alapvetően mindig békésen éltek a nemzetiségek egymás mellett. Nem hiányoznak a felbujtók, akik bizonyos csoportoknál célt tudnak érni fasiszta eszméikkel, de szerencsére nem ők vannak többségben. S fokozottan felerősödik azon helyi sajtóorgánumok szerepe, amelyek elsődleges feladatuknak az objektív tájékoztatást s nem a provokációt tekintik.

Ukrajnának pedig ideje lenne felnőnie és az ország valódi problémáira koncentrálnia, például a keleti frontra és az a mögött húzódó okokra, s arra, hogy az ígért reformok ellenére is burjánzik a korrupció, a rezsiemeléssel ellehetetlenítik az emberek mindennapjait, s arra, hogy hamarosan nem lesz épkézláb fiatal – nemzetiségtől függetlenül –, aki a maradás mellett döntene.

Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma