A KMPSZ nyílt levele

A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség nyílt levele Ukrajna oktatási miniszteréhez, az ukrán parlament oktatási bizottságához, az emberi jogok és a nemzeti kisebbségek bizottságának elnökéhez, valamint Brenzovics László parlamenti képviselőhöz.

Kárpátalja magyar iskoláinak pedagógusai nevében fordul Önökhöz a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöksége a kisebbségi iskolák tanulói nyelvi kompetenciájának fejlesztése érdekében bevezetendő további intézkedések kapcsán.

Ezen rendelkezések mély nyugtalansággal és felháborodással töltenek el minket. Méghozzá mindez az állami nyelvről szóló azon jogszabálytervezetek hangos megbeszélésének színterén történik, amelyek értetlenséget és szomorúságot keltenek szülőföldünk tősgyökeres magyar lakossága körében. Hiszen itt, lényegében, az ukrán Alkotmány által garantált anyanyelven történő oktatás jogának szűkítéséről van szó további bürokráciai intézkedések bevezetése által. Ez ellentmond az Ukrajna Alkotmánya 53. cikkelye 5. részében megfogalmazottaknak: „Azoknak az állampolgároknak, akik a nemzetiségi kisebbségekhez tartoznak, a törvény értelmében garantálva van az anyanyelven való oktatás vagy az anyanyelv elsajátításának joga az állami vagy az önkormányzati oktatási intézményekben…”.

A kérdéses járulékos intézkedések torzítják az Alkotmány által biztosított állampolgári jogokat, a gyakorlatban pedig a magyar tannyelvű iskolákban ukrán nyelven történő oktatás bevezetését irányozzák elő, amikor csak az egyes tantárgyakat oktathatják a diákok anyanyelvén. Ezek a módszerek a cári és a sztálini szovjet időkre emlékeztetnek, amikor hasonló módszerekkel próbálták oroszosítani az ukrán iskolákat, ami ellen akkor hangosan tiltakozott az ukrán értelmiség.

Úgy véljük, hogy ezekkel a határozatokkal a felelős állami köztisztviselők támadást indítanak Ukrajna azon állampolgárainak alkotmányos jogai ellen, akik a nemzeti kisebbségekhez tartoznak. Ezt, többek közt, a következő, Ukrajna Alkotmányában lefektetett jogok teljes és/vagy részleges eltörlésének útján teszik: 10c. 3r. – a nemzeti kisebbségek anyanyelvének szabad használatáról és fejlődéséről; 53c. 5r. – az anyanyelven való oktatás biztosításáról; 22c. 3r. – a meglévő jogok és szabadságjogok tartalmának és nagyságának szűkítése megengedhetetlenségéről; 24c. 2r. – az etnikai és nyelvi hovatartozáson alapuló kiváltságosság vagy megkülönböztetettség megengedhetetlenségéről szóló törvények… Fontos megjegyezni, hogy az anyanyelven történő oktatás joga, mellyel Ukrajna számos nemzeti kisebbsége rendelkezik (bolgárok, moldávok, románok, magyarok stb.), nemcsak a jelenleg hatályos ukrán jogszabályokból következik, hanem azokat a kisebbségek az elmúlt évtizedekben ki is érdemelték, ezért gyakorolták más állami formációkban is, amelyekhez korábban tartoztak az adott kisebbségek lakóterületei, valamint ma is megvalósulnak Ukrajna hatályos jogrendszerének értelmében. Vagyis: a nemzeti kisebbségek megszerzett szokásjogainak eltörlése van kibontakozóban.

Azonkívül ezek a további intézkedések ellentmondanak Ukrajna nemzetközi jogi kötelezettségeinek a nemzeti kisebbségek védelmének rendszerében. Így a Koppenhágai Tanács EBESZ emberi jogairól szóló konferenciája dokumentuma 34. pontjának, melynek értelmében a résztvevő országoknak törekedniük kell biztosítani a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogát az államnyelv elsajátítására, s emellett garantálni az anyanyelven való oktatást vagy az anyanyelv tanulását. Az ENSZ etnikai és vallási kisebbségek jogairól szóló Nyilatkozata 4c. 3p. alapján az országok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy ahol ez megvalósítható, a kisebbségekhez tartozó személyeknek legyen lehetőségük elsajátítani anyanyelvüket vagy módjukban álljon ezen a nyelven tanulni. Vagyis a szóban forgó ukrán intézkedések ellentmondanak a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménynek, a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájának, valamint az Európai Tanács 1201. Parlamenti Közgyűlése ajánlásainak, melyeket Ukrajna számos nemzetközi megállapodás értelmében köteles betartani.

Ukrajna magára vállalta az anyanyelven történő oktatás jogának biztosítását minden oktatási szinten számos kétoldalú nemzetközi megállapodás alapján, köztük: az Ukrán SZSZK és a Magyar Köztársaság a nemzeti kisebbségek jogainak biztosításáról szóló együttműködési nyilatkozat, az Ukrajna és Románia jószomszédságáról és együttműködéséről szóló megállapodás, az Ukrajna és a Moldovai Köztársaság között kötött nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak biztosításáról szóló együttműködési megállapodás ertelmében, valamint számos hasonló megállapodás, egyezmény függvényében.

Az ajánlott intézkedések elfogadása ellentmondana Ukrajna nemzeti kisebbségeiről szóló törvénye 6. cikkelyének is, melynek értelmében az Ukrán Állam minden nemzeti kisebbségnek biztosítja az anyanyelven történő oktatás vagy az anyanyelv elsajátításának jogát. A szóban forgó javaslatok az 1991-es Ukrajna nemzetiségi jogairól szóló nyilatkozatnak is ellentmondanak, hiszen az garantálja minden egyes népnek és nemzeti csoportnak az anyanyelv használatát a társadalmi élet minden területén, beleértve az oktatást is; de szembe megy az állami nyelvpolitika alapelveiről szóló törvény 20. cikkelyével is, amelyben az oktatási nyelv szabadon választhatósága elválaszthatatlan része az ukrán állampolgárok alkotmányos jogainak, és amely cikkely garantálja a regionális vagy kisebbségi nyelveken történő oktatást. Íly módon ellentmondás alakulna ki a nemzeti jogszabályok alapelvei között.

Pedagógusszövetségünk nemegyszer felhívta a figyelmet arra, hogy az ukrán nyelv és irodalom oktatása, valamint a diákok tudásának értékelése az adott tantárgyakból sürgős reformokra szorul. Ennek a problémának a megoldására módszertani, nem pedig politikai utat kell választani. Meg kell érteni és el kell fogadni azt a tényt, hogy az ukrán a nemzeti kisebbségeknek nem anyanyelve, hanem egy második, idegen nyelv. Épp ezért az oktatási programokat is idegen nyelv tanításaként kellene kidolgozni, a tantárgy oktatását is ilyen módszerekkel kellene megvalósítani, a diákok tudásszintjét pedig az idegen nyelvek elsajátításának nemzetközi normái alapján végezni. Az államnyelv oktatása a megfelelő szakemberek feladata, akik beszélik az államnyelvet, emellett célszerű lenne, hogy a nemzetiségi iskolákban ezek a tanárok beszéljék a gyerekek anyanyelvét is, így minőségesen és hatékonyan tudnák átadni tudásukat a tanulóknak. Mi számos alkalommal hangsúlyoztuk, hogy követelni az ukrány nyelv és irodalom szabványszerű tudásszintjét azoktól az iskolásoktól, akik számára az ukrán nyelv idegen nyelv – antidemokratikus. A külső független tesztelésen (ZNO) résztvevő kisebbségi iskolák végzősei rossz előmenetelének ukrán nyelvből és irodalomból az a fő oka, hogy a kötelező kibocsátó vizsgákon tőlük ugyanazt a tudásszintet követelik ukrán nyelvből és irodalomból, mint azoktól a diákoktól, akik számára az ukrán az anyanyelv, és akik tizenegy éven keresztül ezen a nyelven tanultak és ukrán nyelvészek szeretnének lenni. Íly módon az ukrán nyelv és irodalom tesztfeladataival semmibe vesszük a differenciált megközelítésről szóló pedagógiai elvet.

Az, hogy a kisebbségi oktatási intézmények eredményességét az alapján ítélik meg, hogy diákjaik milyen jól beszélik az ukrán nyelvet az anyanyelvükhöz képest, nélkülöz minden professzionalizmust, értelmetlen, antidemokratikus, és végső soron nem is humánus. Nincs semmilyen, főleg nem tudományos alapja annak a megítélésnek, hogy a nemzetiségi iskolák nem képesek a megfelelő szinten oktatni tanulóikat.

Kárpátalja magyarsága, a többi nemzetiség mellett, a tájegység tősgyökeres lakosságához tartozik, hatékonyan biztosítani tanulóinak tudását csak az anyanyelven való oktatás által lehet – ez a pedagógia vitathatatlan, tudományosan igazolt ténye, valamint olyan norma, melyet az Ukrán Alkotmány és számos olyan nemzetközi megállapodás és törvény is biztosít, amelyekhez Ukrajna is csatlakozott és aláírásával hitelesített.

Az oktatási intézmények munkájának egy szemponton alapuló, a diákok államnyelven való beszédszintje alapján történő értékelése emlékeztet a cári és szovjet rendszerek legsötétebb időire, melyeket átélt, és amelyek ellen harcolt az ukrán nemzet is.

Mi reményünket fejezzük ki aziránt, hogy Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériuma megtesz mindent annak érdekében, hogy mindegyik oktatási intézmény normálisan és kiegyensúlyozottan működjön, és nem engedi meg a nemzeti iskolák elnyomását. Biztosak vagyunk abban, hogy csak a pedagógusokkal történő békés és professzionális együttműködés az az út, amely megfelel az oktatási folyamatok szabályozása európai szabványainak, az egyetlen út a sürgető oktatásügyi problémák megoldásához.

Beregszász, 2017. március 2.
a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke                                      Orosz Ildikó