A problémafelvetés tájékoztat – Orosz Ildikó a Tusványosi Szabadegyetemről

A mi időnk! mottó alatt futó 24. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban több kárpátaljai vendég képviselte térségünket, és számolt be kisebbségi léthelyzetünkről, s a felmerülő problémákról.

Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, s a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke az Erzsébet-sátor és a Kós Károly-sátor meghívott vendégeként vett részt a rendezvénysorozaton.

– Ez már a 24. szabadegyetem. Kárpátaljáról kik vehetnek részt, illetve kik kaphatnak meghívást az eseményre?
– Más elvek szerint, fesztivál jelleggel működik a szabadegyetem. Bárki elmehet, de a költségeket neki kell vállalnia, míg a meghívott előadóknak és a kerekasztal-beszélgetés résztvevőinek fizetik a szállás költségeit. A rendezvény ifjúsági táborként indult annak idején Bálványoson, majd kinőtte a helyet, s ekkor került át Tusnádfürdőre. A tábor lényege, hogy legyen egy kötetlen párbeszéd a kisebbségi helyzetről magyar–magyar és magyar-román viszonylatban, hiszen egy nem hivatalos tárgyalás kapcsán nyíltabban, őszintébben lehet körbejárni a problémákat. Ezért szokták azt mondani, hogy ez egyfajta „rövidnadrágos” tárgyalás és politizálás, hiszen informális körülmények között zajlik, ahová természetesen a téma komolyságának megfelelő szakembereket szoktak meghívni.

– Milyen kategóriákban folytak az előadások?
– Rengeteg témakör és sátor volt. Az utóbbi évtizedben egyes szervezetek nagyon fontosnak tartják, hogy jelen legyenek az adott eseményen. Idén kihelyezett látványstúdióval jelent meg a Magyar Rádió, s élőben közvetítették az előadásokat, a kerekasztal-beszélgetéseket, amit nagyon fontosnak tartok, mert így az egyetemes magyar köztudatba is bekerült az adott rendezvény. Az egyetemes magyar kultúra részeként tudósítottak róla, így a teljes magyar közösség értesülhetett az ott felvetett problémákról – határon innen és túl.

– Ön milyen kerekasztal-beszélgetésen vett részt?
– Én két sátorba kaptam meghívást. A Kós Károly-sátorban megvalósuló beszélgetés központi témája a felsőoktatási intézmények versenyképessége volt. Külföldi és magyarországi egyetemek rektorai egyaránt részt vettek a megbeszélésen.
A második kerekasztal beszélgetés az Erzsébet-sátorban zajlott, ahol a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) elnökeként vettem részt. Az Erzsébet-program, illetve a Kárpátalját is érintő Erzsébet-táborok elsőéves tapasztalatairól számoltunk be.

– Milyen következtetéseket vontak le?
– Ezek a táborok, illetve minden beszélgetés egyben problémafelvetés is. A jelenlévő hallgatóság a határon túli magyar felsőoktatás helyzetéről értesülhet. Első kézből meghallgathatják azokat az alapvető kérdéseket, problémákat, amelyekre a későbbiekben úgy a politikum, mint a törvényhozók reagálhatnak. Háttéranyagok készülnek, amelyekből profitálhat minden olyan szervezet, amely hivatalos kormánykörökben a magyarsággal foglalkozik. Érdekes volt megfigyelni, hogy a felsőoktatási helyzetről beszámoló intézmények hasonló gondokkal küzdenek és hasonló folyamatokat tapasztalnak meg.
Ilyen például az állam szerepe a diplomák elismertetése, honosítása és az elhelyezkedés szempontjából. Hasonlóak a tapasztalatok, miszerint amíg az állam nem akarja, hogy az oktatási intézményekben minőségi oktatás folyjon, addig sokszor nem azok kapnak katedrát, akik tanulmányi eredményeik és teljesítményük alapján a leginkább megérdemelnék, sokkal inkább a kapcsolati tőke révén, a tűzhöz legközelebb ülők helyezkedhetnek el az állami intézményekben.

– Várhatjuk a felvetett problémák orvoslását?
– A problémafelvetés tájékoztató jellegű, gondolkodásra ad lehetőséget, s az már a későbbi folyamatok eredménye, hogy ezekből mi valósul meg. Vannak kérdések, melyeket a magyar állam nem tud megvalósítani, ám akik szintén ott ültek, és akikhez eljutott az anyag, profitálhatnak azokból. Például orvosolhatják azt az abszurd helyzetet, hogy idén a magyarországi felvételiknél nem az egységes központi vizsgák teljesítménye alapján bírálták el a diákok pontszámait, hanem az iskolák belső vizsgái szerint, amely összemérhetetlen, és éppen a színvonalasabb oktatási intézmények diákjai – ahol nehezebb jó jegyet elérni – kerültek hátrányos helyzetbe. Mintha a hivatalnokok időnként a kormányprogram akarata, szellemisége ellen tevékenykednének, holott a magyar oktatáspolitika pont arról szólt az elmúlt évben, hogy egységes mércével mérve megszerzett eredmények alapján vegyék fel a diákokat a felsőoktatási intézményekbe. Az idén nem számolták be Magyarországon felvételi vizsgaként az Ukrajnában tett választható magyar érettségi vizsgát, mintha a magyar állam nem örülne annak, hogy a külhoniak ragaszkodnak anyanyelvükhöz. Úgy gondolom, hogy a külhoni magyar közösségnek is az egyenlő és egységes elbírálás lenne az érdeke, mert hosszú távon ez vezet a nemzet egységéhez. Így a nemzetegyesítés, mely a magyar állam meghirdetett politikája, az egyes hivatalok/hivatalnokok hozzáállása miatt nem az elképzelések szerint valósul meg. Örülök, hogy a szabadegyetemen lehetőségem adódott, hogy beszámoljak ezekről az anomáliákról.
Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma