Brenzovics László beszéde a KMKSZ tisztújító közgyűlésén

Hölgyeim és uraim!

Tisztelt közgyűlés!

Nehéz időszakban élünk. Meglátásom szerint ma nem vezért, vagy hadvezért, nem váteszt, vagy sámánt választanak, hanem a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnökét, akinek az a feladata, hogy az alapszabály szerint, annak betartásával vezesse ezt a szervezetet. Míg az egyházban a legfontosabb az Istenben való hit és a kettős könyvelés, addig a KMKSZ-ben legfontosabb a nemzethez való hűség és az alapszabályok betartása.

Fontos feladat még Magyarország kormányával, Külügyminisztériumával, helyi szerveivel együtt képviselni a kárpátaljai magyarság érdekeit a helyi hatalomban. Új kapcsolatokat kell létrehozni, hiszen ha nincs kapocs a hatalomhoz, akkor nehéz konkrét kérdésekben eredményeket elérni. Rendezni kell kapcsolatainkat a történelmi egyházakkal, s a Kárpátalján működő egyéb társadalmi szervezetekkel.

Valamennyien mulandóak vagyunk, és nekünk kell biztosítanunk, hogy az újabb nemzedék is megkapja a megfelelő helyet a KMKSZ-ben, bevonják a munkába. Fel kell készítenünk a következő generációt arra, hogy a megfelelő időben átvegyék tőlünk a stafétabotot és a kormányrudat. Ehhez azonban megfelelő ifjúsági szervezet létrehozását kell támogatnunk, illetve be kell vonnunk a jelenleg is közöttünk, a tagságunkban szereplő fiatal szakembereket a közös munkába.

Váriban is összedőltek a házak, és épültek helyettük újak, jobbak. Tehát egy válság, egy pusztulás mindig magában hordozza egy új kezdet lehetőségét. Az új alapokra emelt épületek kényelmesebbek, nagyobbak és ellenállóbbak az árral szemben, mint a korábbi, régi, roskadozó épületek.

1914, 1938, 1944, 2004 – ezen évfordulók sorsforduló, sorsfordító időszakok. Voltak olyan korszakok, amikor csak és kizárólag elszenvedői voltunk a történelemnek, s volt, amikor bele tudtunk szólni az eseményekbe.

1944-ben nem tehettünk semmit. A kárpátaljai magyarság ki volt szolgáltatva a szovjet hatalmaknak.

Most is megmozdult ez a régió, azonban úgy vélem, hogy ebben a helyzetben sokkal jobb kondíciókkal, helyzettel rendelkezünk, mint ’44-ben, hiszen Magyarország egy erős szövetségnek, az Európai Uniónak és a NATO-nak a tagja, s különben is „Jobban teljesít!” – ezt valamennyien tudjuk. Számíthatunk rá. Időközben lehetőség nyílt a kettős állampolgárság megszerzésére, s kisebbségi jogaink mellett egész Európa kiáll. S egy olyan paradox helyzet alakult ki, hogy a másik oldalról dörömbölő Oroszország is fontosnak mondja a kisebbségi jogokat. Tehát a világhatalmak körében is teljes a konszenzus arra nézve, hogy rendezni kell a kisebbségi jogokat. Emiatt szükség lesz, szükség van arra, hogy amikor eljön az idő, az ukrajnai rendezés ideje, a kárpátaljai magyarság erre felkészüljön, és megfelelő tervekkel, kellő határozottsággal és elszántsággal rendelkezzen.

Don Bosco mondta azt, hogy „Tegyél jót az emberekkel és fütyülj a világra!” Nekünk is ezt kell tenni! A KMKSZ célja is, hogy a politikai stratégiák mellett folyamatosan tegyünk jót az emberekkel, ahogy erre törekedtünk az elmúlt 25 évben is. Gulácsy Gézát szeretném idézni, aki azt írta, hogy „a kárpátaljai magyarság egyetlen fegyvere a remény volt„. Most is ez az egyik legfontosabb fegyverünk. Remény, hogy jobb lesz, sorsunk jobbra fordul, ezért tenni is fogunk; hiszen, mint ahogy Fodó Sándor alapító elnök urunk emlegette, ez volt az igéje: „Nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk”.

Szeretném megköszönni a megszavazott bizalmat, és kihangsúlyozni, hogy vezetésem alatt mindig titkos szavazással döntünk majd az elnökválasztáson, mert ez az igazi legitimitás.

Köszönöm azoknak is, akik nem támogattak, hiszen nekik más véleményük van arról, hogy milyen irányba kellene a KMKSZ-nek továbblépnie, s határozottan kiálltak az elképzelésük mellett.

Nem vagyok tökéletes. Én is gyarló ember vagyok, mint valamennyien. Nincs a zsebemben a bölcsek köve sem. Életemben soha nem fölfelé törtem, nem uralkodni akartam valakik fölött, hanem szolgálni. Úgyhogy, köszönöm! És remélem azt, hogy ez a támogatás, amely itt kifejeződött a közgyűlésben, később megmutatkozik a munkában is. Az elnökséget megválasztottuk, ahogy a választmányt is. Kivételes dolog az, hogy a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ilyen nyugodtan és méltóságteljesen tudta megejteni tisztújítását ebben az országban, a tulajdonképpeni háborús viszonyok között.

A KMKSZ mindig is példaként szolgált. Ne felejtsük el, hogy 1989-es megalakulásával az első határon túli magyar szervezet jött létre a Kárpát-medencében. Ez a szövetség túlélt három forradalmat, tíz választást, és most, ilyen tektonikus változások közepette is képes bölcs nyugalommal gyűléseket tartani és demokratikus módon választani.

Lehet, hogy eltelt 25 év, s bár vannak eredményeink, a kárpátaljai magyarság sorsát nem sikerült megbízhatóan hosszú távra rendezni. Elnökváltás történt, amelynek van egy szomorú és egy reménykeltő oldala is. Szomorú, hiszen mindig nehéz valakitől megválni, akit megszoktunk, kedveltünk, s aki 18 éven keresztül vezette a szervezetünket. De ugyanakkor reménykeltő is, hogy a váltást civilizált körülmények között, méltósággal tudtuk végrehajtani. A válság, amelyben az ország, s a régió van, olyan, akár egy súlyos betegség, amelyből ki lehet lábalni. S ha ez sikerül, akkor megerősödve jöhetünk ki belőle. Azonban ehhez nekünk is hozzá kell járulnunk.

Az ember fölvázolhatja a nemzethalálnak hány vízióját, elmondhatja azt, hogy milyen nehéz, s mennyire reménytelen. Többségünk – a jelenlévők közül – egyszerű családból származik, falusi ember vagy azok leszármazottja, s tudja azt, hogy a földet mindig föl kell szántani, a magot is el kell vetni, s mindig vár ránk a munka a kertekben. S így van ez a magyarsággal is. Lehet a helyzet bármilyen nehéz, bármilyen reménytelennek tűnő, nekünk kötelességünk megtenni mindazt, amit meglehet. És meg is fogjuk tenni!

Tavasz van. Hamarosan következnek a húsvéti ünnepek. A legszebb ünnepek. Mi is várjuk a feltámadást, a magyar feltámadást. S emiatt kívánok jó utat önöknek haza, s jó utat a KMKSZ-nek is az elkövetkező időszakban azzal a reménnyel, hogy itt vagyunk, egységesek vagyunk, akarjuk a kárpátaljai magyarság megmaradását, fejlődését itthon, a szülőföldjén: Kárpátalján.