Hiányzó gyógyszertár, veszélyeztetett iskola, „összezsugorított” művelődési ház…

A 850 lelkes Sárosorosziban évek óta nincs gyógyszertár, az általános iskola fölött Damoklész kardjaként függ az elemi iskolává való leminősítés veszélye, a művelődési ház pedig „ideiglenesen tizenöt éve” társbérletben működik az óvoda második szintjén, ahová olyan lépcső vezet, melynek elkorhadt korlátja immár balesetveszélyes. Nézzünk hát szét ezen intézmények háza táján!

– Iskolánkban huszonöt éve még 100-110 fő körül mozgott a diáklétszám, és átlag 14-15 tanuló járt az osztályokba. Jelenleg viszont 75 gyermeket oktat tanintézetünk 16 pedagógusa, és 8-9 főt tesz ki az osztályonkénti átlagos gyermeklétszám – tájékoztat Sebi Attila iskolaigazgató. – A 2000-es évek elején kezdett csökkenni a tanulók száma, amiben a 2001-es árvíz is szerepet játszott: a természeti csapás után több, otthonát vesztett család Tiszaújlakra, Nagyborzsovára, Jánosiba költözött. Amióta pedig – három-négy éve – lehetővé tették, hogy a szülők ne csak a 9. osztály elvégzése után, hanem korábban is beírassák a gyerekeket az egyházi líceumokba, nem egy szülő él a lehetőséggel, és már a 7. vagy a 8. osztály befejezése után átíratják gyermekeiket az egyre népszerűbbekké váló egyházi líceumokba, nevezetesen a Nagyberegi Református Líceumba, illetve a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumba. Ott ugyanis színvonalasabb oktatás folyik, jófejű tanulókat íratnak be, és ha egy osztályban 15 tehetséges gyermek tanul, az minden diákra húzóerőt gyakorol, s a köztük kialakuló egészséges verseny során a frissen bekerült tanulók is felzárkóznak. Emellett kismértékben a Nagymuzsalyi Középiskolába, valamint a Beregszászi 4. Sz. Kossuth Lajos Középiskolába is íratnak át gyermekeket.

– Az utóbbi években miként alakul a diáklétszám?
– 2011-ben nyolc, a következő évben hét, 2013-ban nyolc, tavalyelőtt és a múlt évben öt, idén pedig hat végzőst bocsátottunk ki. Ugyanakkor az elsősök száma növekszik: míg öt évvel ezelőtt öt kis nebuló kezdte meg az első osztályt, addig tavalyelőtt 11-12 elsőssel indult a tanév, ez év szeptember 1-jén pedig kilenc iskolakezdő kisdiák lépi majd át tanintézetünk küszöbét. Az alsó osztályokban 9-12 gyermek tanul.

– Nem öregedett el a tanári kar?
– Van utánpótlás. A 16 pedagógusunk közül négyen fiatal tanárok, akik a mi általános iskolánkban kezdték meg tanulmányaikat, majd a főiskolák, egyetemek befejezése után ide tértek vissza. Mellettük pedig két nyugdíjas korú pedagógus dolgozik.

– Az új oktatási törvény tervezete szerint, ha egy általános iskolában a diáklétszám nem éri el a száz főt, akkor alsó fokú iskolává minősítik le a tanintézményt. Így járhat a Sárosoroszi Általános Iskola is…
– Ez így van. De ez még csak törvénytervezet, melyet még nem fogadtak el.

– Nem terhelné meg az a gyermekeket, ha a jelenleginél korábban kellene felkelniük, nem lennének-e túl fáradtak a leckeíráshoz, mire az iskolabusszal hazaérnének, és nem romlana-e le a tanulmányi eredményük?
– Fennáll ennek a veszélye. Amellett nem mindegy, hogy pár lépést kell-e tenniük az iskoláig, vagy egy távolabbi tanintézetbe kell-e buszozniuk. És az ottani szakkörökről is lemaradnának, mert jönniük kellene hazafelé. Ugyanakkor pozitívumként hozzák fel, hogy néhány nagyobb iskolában jobban tudnának foglalkozni a diákokkal, mint most. Hogy mi lenne jobb a gyermekek számára? Nem tudok állást foglalni a kérdésben…

És most evezzünk át a művelődési ház „vizeire”!
– A 2001-es tavaszi árvíz úgy megrongálta a postahivatalnak és a községi könyvtárnak is otthont adó kultúrház épületét, hogy balesetveszélyessé vált, ezért le kellett bontani – magyarázza Hiába Okszána tanácstitkár. – Azóta a posta új, a könyvtár pedig egy felújított épületbe költözött, a művelődési ház azonban még mindig az óvodával van egy fedél alatt. Túl kicsi a hely, ahol működhet a művelődési intézmény, ráadásul rendes kéményük sincs, csak egy csövet vezettek ki a folytonégőből. A kultúrház tervezett új épületének az alapzatát már 2001-ben lerakták, de nem a megfelelő időben, hanem kemény télben, decemberben végezték a munkát, emiatt gyenge minőségű lett a fundamentum, és nem alkalmas arra, hogy épületet emeljenek rá. Az építkezés abba is maradt, az elhagyatott alapzat pedig csúfítja a faluképet.

– Annak idején, az árvíz után lehetőség lett volna állami finanszírozásból felépíteni az új kultúrházat, s nemcsak járási, hanem megyei szinten is felvetődött a kérdés – fejti ki Halász László, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal művelődési és turisztikai osztályának vezetője. – Akkor még nem dolgoztam a jelenlegi tisztségemben, de tudom, hogy megtörtént a kárfelmérés, és valószínűleg a projekt is elkészült, végül mégis elakadt az ügy, véleményem szerint nem járási, hanem megyei szinten. Ha a községi tanács annak idején jobban mozog az ügyben, talán mégis felépült volna a közintézmény új otthona, így viszont azóta is az óvoda épületében működik a művelődési ház. Jelenleg pedig nem áll rendelkezésre az építkezéshez szükséges összeg. De azt mondom: még mindig jobb a valami, mint a semmi, és elintéztük, hogy hivatalosan is a gyermekintézmény otthonában működjön a kultúrház, ahol a jelen körülmények között is pezsgő kulturális élet zajlik.

– Egy hivatali célokra szolgáló szoba, egy előadóterem és egy kiállítóterem áll itt a rendelkezésünkre, az utóbbiban népművészeti kiállításokra kerül sor – közli Mihók Erika, a művelődési ház vezetője. – A rendelkezésünkre bocsátott épületrész elegendő a szakkörök (népművészeti, színjátszó, gyermek színjátszó, folklór, hagyományőrző) működéséhez, kisebb rendezvények megtartásához. A nagyobb rendezvényeket – például a szüreti mulatságot, a farsangi batyubált – szabadtéren vagy az általános iskola tornatermében bonyolítjuk le. Sajnos az épület emeleti részére felvezető lépcső korlátja korhadt, balesetveszélyes, de a polgármesterünk megígérte, hogy az év folyamán orvosolják a problémát.

Visszatérve a művelődési ház saját épületének kérdéséhez, érdekelt, van-e erre vonatkozó hivatalos okmány a községháza archívumában, ám mint a féléve megválasztott polgármester, Miklós György elmondta, nincs információja erről.

Végezetül ejtsünk szót a gyógyszertárról – pontosabban annak hiányáról. A tanácstitkár tájékoztatása szerint az utóbbi években a helybeli felcser működtetett egy patikát, ám megvonták tőle a működtetés engedélyét.

– Mint tudjuk, faluhelyen ma már nincsenek állami gyógyszertárak, csak magánpatikák, és hogy egy vállalkozó gyógyszertárat nyisson, először is felsőfokú gyógyszerész végzettségre – minimum specialista fokozatra – van szüksége. Középfokú egészségügyi végzettségű személy csak alkalmazott lehet a patikában, de nem lehet tulajdonos – tájékoztat Bimba Ferenc, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal egészségügyi kérdésekkel is foglalkozó elnökhelyettese. – Ezenkívül általános vállalkozói engedély is szükségeltetik, illetve az, hogy legyen olyan helyiség a patika számára, amelyik megfelel a tűzvédelmi előírásoknak, és hogy a működtető rendelkezzen a KÖJÁL, illetve a villamos művek engedélyével is.
Sárosorosziban viszont nincs felsőfokú végzettségű gyógyszerész, így arra lenne szükség, hogy a községi tanács patikust „csábítson” a községbe. Mert jelen pillanatban a település lakosai kénytelenek Tiszaújlakra, Benébe vagy Beregszászba utazni, hogy akár egy aszpirint megvehessenek. Képtelen helyzet? Az. Kár, hogy nincsenek állami gyógyszertárak faluhelyen…

Újfalussy Géza
Kárpátalja.ma