Kezdőlap » Kárpátalja » Nézőpont » Hogyan váltak az ukrajnai nemzeti kisebbségek az oroszok titkos fegyverévé?
nemzeti_karikatura_001

Hogyan váltak az ukrajnai nemzeti kisebbségek az oroszok titkos fegyverévé?

Furcsa fordulatokkal tarkított időket élünk mostanság a Nyugat kapujában. Miközben országunk vezetői két kézzel dörömbölnek bebocsátásért, az őket követő, nemzeti érzelmektől túlfűtött hazafiak mintha pont az ellenkezőjéért tennének meg mindent. Túl csábító, mégis ijesztő lenne az Európai Unió és annak eszmeisége? Nos, nem tudom, mi áll valójában a háttérben, azonban tény, hogy az utóbbi időben egyes ukrán sajtóorgánumok számos támadást intéztek legközelebbi EU-s szomszédaink és azok itt élő nemzeti kisebbségei ellen, így közvetve az EU által képviselt értékekkel szemben is.

Az erősen jobboldali Zakarpattya Online részéről nem túl meglepő, hogy ismét előbányásztak valamilyen, a kisebbségek vélt szeparatizmusát, hazafiatlanságát bizonyítani hivatott irományt. Ugyanakkor ezúttal az általuk közölt írás szerzője, a cikkét eredetileg a donbászi depo.ua portálon oroszul közlő Olekszandr Nyikonorov valóságos összeesküvéselmélet-hívőnek tűnhet a józan paraszti ésszel megáldott olvasók számára. Kárpátalján lassan megszokott, hogy a keleti események hatására néhányan az itt élő magyarok tevékenységében is az országtól elszakadás potenciális veszélyét látják. Nyikonorov erről szóló írására reagáló részletes cikkünket ITT olvashatják. Az „oknyomozó újságíró” azonban már nemcsak minket, hanem az ukrajnai lengyelek és románok „működését” is nemzetbiztonsági kockázatént értékeli. Lássuk, hogyan jutottak lengyel és román szomszédaink a mi sorsunkra, s lettek ők is az orosz agresszió reinkarnálódott démonai.

A szóban forgó írás szerzője szerint míg a jelenlegi ukrán vezetés azzal van elfoglalva, hogy megbirkózzon az oroszbarát szeparatizmussal és a Kreml Ukrajna politikai helyzetére irányuló destabilizációs törekvéseivel, nem foglalkoznak kellő komolysággal az ország többi szomszédja jelentette fenyegetéssel. Mindhárom „vádiratban” közös, hogy a nemzeteket s azok politikáját gyakorlatilag csupán a szélsőjobboldali, neofasiszta csoportok alapján ítéli meg. Úgy mutatja be ezeket az irányvonalakat, mintha ezek a szerveződések irányítanák az adott országokat. A lengyelek esetében például hosszan sorolja a hasonló csoportosulásokat, elemezve azok tevékenységét, kapcsolatait. Az orosz befolyás eszközei közé sorolja a többi között Anatolij Sarij csoportját. Nyikonorov állítása szerint Sarij csoportja nem több, mint az ukránellenes propaganda Lengyelországban is népszerű képviselői. Az úgynevezett provokátorhálózatnak egyre nagyobb követőtábora van a közösségi médiában. Sarijék rendszeresen jelentkeznek mind az ukrán, mind az orosz politikai helyzet elemzéseivel, rejtett kamerával készített felvételeken mutatják be az ukrajnai nyomort – a többi között azt, hogy milyen helyzetbe kényszerültek a nyugdíjasok, mit kell tennie a hajlott hátú öregasszonyoknak a szó szerinti túlélésért. A helyzet dokumentálása mellett pedig készpénzzel segíti ezeket az embereket, akikről nem vesz tudomást a politikai „elit”.
A szerző meggyőződése szerint Oroszország ezeken a szerveződéseken keresztül befolyásolja az ország sorsát, és ez minden esetben Ukrajna egysége ellen irányul. Úgy véli, a lengyel befolyás erősödését és „birodalmi törekvéseit” bizonyítja a nagyszámú lengyelországi ukrán munkavállaló, az ukrán hallgatókat célzó egyetemi cserediákprogramok és számos, szomszédos országoknál egyébként kézenfekvő, reális közreműködés. A cikk szerint a lengyelek az oroszoknál sokkal profibb módon hintik el a szeparatizmus magvait, hiszen igyekeznek elébe menni az esetleges ukrajnai lengyelellenes hangulatnak.

Habár a szerző a legkevésbé fenyegetőnek Romániát tekinti, azért óvatosságra int mindenkit. Szerinte a román nemzeti szellem erősödése veszélyes lehet, s jelentősen előtérbe kerülnek azok a nacionalista elképzelések, melyek szerint Ukrajna egykor román fennhatóság alá tartozó területeit (Csernyivci, Odessza) ismét Románia részévé kellene tenni.

A román nemzetpolitika vitatható és veszélyes irányának tekinti az Ukrajna területén élő románokat támogató, azok identitását erősítő hozzáállást. Az író véleményének megfelelően a mintegy 151 ezres román kisebbség potenciális veszélyforrássá válik Ukrajna számára, hiszen a román vezetés kénye-kedve szerint felhasználhatja a közösséget saját céljai megvalósítására. Veszélyforrást lát a kettős állampolgárság és az oktatás kérdésében is – mondanom sem kell, hogy ez fennáll a magyar vonatkozás esetében is.

Összegezzünk:
– a cikkíró szerint az egyes országok nemzetpolitikája nem más, mint ukránellenes, szeparatizmust szító propaganda;
– mindhárom cikk a szélsőséges irányzatok alapján ítéli meg az egyes országok politikáját;
– az érintett országok Ukrajnában élő nemzeti kisebbségeire minden esetben csupán a „birodalmi törekvések” eszközeként tekint;
– az anyagi, oktatási és a nemzeti kisebbségeket támogató egyéb lépéseket sosem jóindulatú, természetes hozzáállásként értékeli a szomszédos országok felől, hanem területi, „birodalmi” terjeszkedést sejt hátsó szándékként;
– azt, hogy e támogatások nem csupán a kisebbség, hanem a többségi társadalom felé is hasznosnak bizonyulnak, egyenesen szeparatista maghintésként értelmezi.

Mit is mondhatnék: nem tudom eldönteni, hogy megrendelésre írott, pánikkeltést szolgáló cikkekről van-e szó, vagy valaki nagyon nem tudott mihez kezdeni a négy fal közé zárva, s paranoiás lelkét öntötte ki a nagyvilágnak. Tette pedig mindezt hű hazafiként, az ország s a nemzeti egység védelmében – orosz nyelven. Innen már csupán egy ugrás, hogy önnön magában is az orosz befolyás kontrollálandó vasmarkát fedezze fel…

Kocsis Julianna
Kárpátalja.ma

Szólj hozzá!

Read previous post:
zene 001
Szavakban lobog 1956 – fiatal pop-rock együttesek dalszerzése

A Magyar Írószövetség az 1956-os Emlékév jegyében zeneszerzői pályázatot hirdet fiatal pop-rock együttesek számára. A zenekarban legalább egy tag 14...

Close