ITT VAN RODOSZ… Ukrajna európai integrációja és a kisebbségek nyelvi jogai

Az antik szállóige szerint egy görög ifjú folyton azzal dicsekedett, mekkorát tud ugrani Rodosz szigetén, s barátai, amikor ráuntak állandó hetvenkedésére, azt mondták neki: „Itt van Rodosz, itt ugorj!”

Hogy jön ez ide? – kérdezheti az olvasó. Nos, máskor is előfordult már, hogy bibliai szállóige (A szálka és a gerenda) vagy általánosan ismert közmondás (Jupiter és az ukrán nyelv) jutott eszembe az ukrán nyelvpolitikához kapcsolódó egy-egy hírről, ám ezúttal az ukrajnai nyelv- és oktatáspolitika, majd onnan a fent idézett ókori görög mondás idéződött fel bennem egy az Európai Unió parlamentjéből érkezett hír kapcsán.

Az Európai Parlament ugyanis – magyar EP-képviselők kezdeményezésre – kötelező érvényű uniós törvénybe kívánja foglalni, hogy az EU tagállamai milyen minimumjogokat biztosítsanak a területükön élő kisebbségeknek. Az „EU-ban élő kisebbségekre vonatkozó minimumszabályokról” című jogszabály-kezdeményezés (itt elérhető magyarul a teljes szövege) – számos egyéb, kifejezetten előremutató dolog mellett – részletesen kitér a kisebbségek anyanyelvi oktatáshoz fűződő jogaira is. Az ide vonatkozó részekből idézünk néhányat:

Az oktatáshoz fűződő kisebbségi jogok kapcsán például a tervezet 50. bekezdésében az Európai Parlament (EP) „hangsúlyozza, hogy minden, kisebbséghez tartozó személynek joga van ahhoz, hogy kisebbségi nyelven részesüljön oktatásban; hangsúlyozza, hogy az anyanyelvi oktatás folytonossága kulcsfontosságú a kulturális és nyelvi identitás megőrzése érdekében”.

Az 54. bekezdésben az EP az Európai Bizottságot és az EU-s tagállamokat annak biztosítására ösztönzi, hogy „a nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó személyeknek garantált joguk és megfelelő lehetőségeik legyenek arra, hogy mind állami, mind pedig magán oktatási intézményekben kisebbségi nyelven részesüljenek oktatásban, valamint anyanyelvükön oktassák őket”.

A 60. bekezdésben az EP ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot „a nemzeti vagy etnikai kisebbségekhez tartozó, az adott kisebbségek által jelentős számban lakott területeken, többek között vidéki területeken vagy elszórt településeken élő személyek azon jogának előmozdítására, hogy kisebbségi nyelven, azaz az anyanyelvükön részesüljenek oktatásban, ha erre megfelelő igény van”.

Tudjuk, persze, hogy ez (egyelőre) csupán tervezet, és csak bízhatunk abban, hogy egyszer (talán) jogszabály lesz belőle. Ha azonban Ukrajna – ahogyan azt az állam vezetői állítják – valóban az európai integráció útját választotta, s ha a célok között tényleg szerepel az Európai Unió tagságának elérése, akkor bizony eljött az idő, hogy azt mondjuk Kijevnek: itt van Rodosz, itt ugorj! Azaz: ha nemcsak szavakban, hanem tettekben is közeledni akar Ukrajna az EU-hoz, akkor bizony itt az ideje annak, hogy – többek között a fent idézett bekezdésekben foglaltakat is elfogadva – bizonyítsák az ország vezető politikai erői azt, hogy nemcsak a szájuk jár, hanem képesek tenni is valamit az európai értékek elfogadása, alkalmazása területén.

A lehetőség adott, Rodosz itt van: a 2017-es oktatási törvény 7. cikkelyének módosítása, az első olvasatban elfogadott – egyébként botrányos (erről lásd pl. itt) – nyelvtörvény elvetése révén Kijev bizonyíthatja, hogy Európához szeretne tartozni. Nem nagy ugrás volna, mégis jelentős.