Kettős állampolgárság: tiltás vagy balítélet

A kettős állampolgárság kérdését érintő újabb törvénytervezettel állt elő minap az ukrajnai ellenzék.

A transkarpatia.net portál által ismertetett módosító javaslat, melyet a Batykivscsina párt képviselői nyújtottak be, a büntető törvénykönyvet egészítené ki egy újabb tényállással. Így az ellenzéki honatyák indítványa értelmében a jövőben nem adminisztratív vétségnek, hanem bűncselekménynek minősülne, ha az ukrán állampolgár nem tenne eleget a második vagy többedik állampolgársága megszerzésének esetére előírt tájékoztatási kötelezettségének. A Btk. új paragrafusa az illetékes állami hivatalnok tájékoztatásának elmulasztását az adózatlan minimálbér százszorosának megfelelő bírsággal, vagy háromtól tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetné.
Az ellenzéki pravda.com.ua portál hozzáteszi, hogy a legkisebb felelősség ebben a vonatkozásban azokat az egyszerű polgárokat terhelné, akik kettős állampolgárként nem élnek ukrajnai választójogukkal, ezért rájuk csupán bírságot szabnának ki. A legszigorúbb elbírálás alá az államtitkokhoz hozzáférő tisztségviselők esnének, akikre viszont akár héttől tíz évig terjedő szabadságvesztést is kiróhatnának.
Az előterjesztők javaslatukat azzal indokolták, hogy a közelmúltban több ismert politikussal, köztük Mikola Azarovval, a posztjáról minap leköszönt kormányfővel kapcsolatban merült fel a gyanú, hogy az ukrán mellett osztrák állampolgársággal is rendelkeznek. A képviselők véleménye szerint a szigorúbb elbírálás a kettős állampolgárok számának csökkenését eredményezné. Előkerült egy régi érv is a szigorú intézkedés bevezetésének indoklására: Ukrajna Alkotmánya tiltja a kettős állampolgárságot, ám nem helyez kilátásba semmiféle felelősségre vonást erre az esetre.
Ennyi volna a hír. A kérdés most már az, mihez kezdjünk vele mi magyarok, akik tudvalevőleg kétszeresen is érintettek vagyunk a kettős állampolgárság kérdésében: úgy is, mint egy nyomorgó ország külföldön megélhetést kereső polgárai, s úgy is, mint magyarok, akik számára a magyar állampolgárság meg- vagy visszaszerzése egyben a nemzettel való újraegyesülést is jelenti? A módosító indítvány elfogadásának a parlamentben egyelőre nem túl nagy a valószínűsége, de az sem volna helyes, ha figyelmen kívül hagynánk az esetet.
Mindenekelőtt lássuk a tényeket! Szögezzük le ismét, hogy az ellenzéki törvényértelmezéssel ellentétben Ukrajna Alkotmánya nem tiltja a kettős vagy többes állampolgárságot! „Ukrajnában egyetlen (єдине: más olvasatban egységes, vagy egyféle – a szerző) állampolgárság létezik. Az állampolgárság megszerzésének és megszűnésének szabályait törvény rendezi” – állapítja meg az alaptörvény negyedik paragrafusa.
Részletesebb magyarázat végett érdemes idézni a kérdéskört szabályozó törvényt. Ukrajna törvénye Az állampolgárságról második paragrafusa a jogalkotási elveket sorolja. „Ukrajna jogalkotása az állampolgárságról a következő elveken alapszik: 1) az egyetlen állampolgárságén – Ukrajna állam állampolgárságán, ami kizárja Ukrajna adminisztratív-territoriális egységei állampolgárságának létezését. Amennyiben Ukrajna állampolgára megszerezte más ország vagy országok állampolgárságát (alattvalóságát), jogviszonyában Ukrajnával csak Ukrajna állampolgárának ismerszik el.”
Látható, hogy a jogalkotó ebben a törvényben sem tiltja kategorikusan és egyértelműen a kettős állampolgárságot, holott, ha szándékában állt volna, e helyütt megtehette volna. Talán ezért hivatkoznak előszeretettel az „egyetlen” állampolgárság szigorú hívei inkább ugyanezen törvény 19. paragrafusára, amely az ukrán állampolgárság elvesztésére alapul szolgáló körülmények között említi egyebek mellett, ha a felnőtt korú ukrán állampolgár önként egy másik ország állampolgárságát veszi fel. A törvény azonban ezzel ellentmondásba keveredik, hiszen a már említett 2. paragrafus harmadik jogalkotói alapelvként leszögezi, hogy „lehetetlen megfosztani Ukrajna állampolgárát az állampolgárságától”.
Érdekesség, hogy a magyar jog, amely pedig nem tartja fontosnak rögzíteni, hogy senki sem fosztható meg állampolgárságától, csupán egyetlen esetben lát lehetőséget a visszavonására, s ilyenkor is csak a megszerzésétől számított tíz éven belül: „A magyar állampolgárság visszavonható attól a személytől, aki magyar állampolgárságát a jogszabályok megszegésével, így különösen valótlan adatok közlésével, illetve adatok vagy tények elhallgatásával a hatóságot félrevezetve szerezte meg”. Ezzel szemben az ukrán állampolgársági törvény mindjárt három okot is felsorol az állampolgárság elvesztésére, s még csak bírósági hatáskörbe sem utalja az eljárást.
Jól látható, hogy a kettős állampolgárság állítólagos tiltása jelen helyzet szerint inkább ellenzéki politikusok vágyálma, semmint egyértelmű törvényi norma. Azt is tudjuk azonban, hogy Ukrajna nem éppen arról híres, hogy itt a törvény betűje mindenek felett áll.
Nyilvánvaló, hogy a jogalkotók csekély módosításokkal könnyen egyértelművé tehetnék a törvényi szabályozást. Ennek ellenére, bár évek óta vitáznak a kérdésről, máig nem történt előrelépés az ügyben. Az okokat firtató kérdésre a válasz kézenfekvő: a mindenkori hatalompárton belül nincs meg a törvény szigorításához szükséges akarat, erő.
Ugyancsak érdekes, hogy bár az úgynevezett ukrán nemzeti ellenzék immár évek óta hadakozik a kettős állampolgársággal, most már sorozatban sokadik e tárgyban benyújtott törvénymódosítási indítványuk nem magára az állampolgársági törvényre vonatkozik, vagyis nem a kettős állampolgárság félreérthetetlen betiltását és szankcionálását igyekeznek elérni. (Esetünkben is „csupán” a kettős állampolgársággal járó bejelentési kötelezettséget szigorítanák.)
Eddigi megnyilatkozásaikat véve alapul, ahhoz sem ragaszkodnak mindenáron, hogy a kettős állampolgárok ukrán állampolgárságát megszüntessék – ahogyan például Szlovákiában teszik mostanság azokkal a felvidéki magyarokkal, akik nem rejtették véka alá, hogy a szlovák mellé felvették a magyar állampolgárságot. Radikális ukrajnai politikusok ugyan szintén eljátszanak néha az állampolgárság visszavonásának gondolatával, a parlamenti jogalkotói munkában azonban ennek nem sok írásos nyoma maradt.
Az olvasóban ezek után nem alaptalanul merülhet fel a gyanú, hogy talán az ellenzékből is hiányzik a politikai akarat a kettős állampolgárság kérdésének tényleges rendezésére, akárcsak a hatalompártból. Szinte kínálja magát a gondolat, hogy tétovázásuk oka némelyik politikus személyes érintettsége lehet, ami viszont bizonyíték híján is rombolja a kettős állampolgárság ellen ágálók hitelét.
Hogy akkor miért erőltetik mégis a témát? Egyrészt valószínűleg azért, mert a jelenlegi ellenzék talán kevésbé érintett ebben a „bűnben”, mint a hatalompárt. Másrészt ellenzéki körökben úgy vélhetik, hogy a kérdés alkalmas lehet a nemzeti beállítottságú szavazók mozgósítására. Megfigyelhető, hogy a kettős állampolgárságot rendszerint összekapcsolják az ország egységét kívülről fenyegető veszélyekkel (lásd az állítólagos orosz, magyar, román, lengyel területi igényekkel való folytonos riogatást). Így szavazótáboruk egy részénél a kettős állampolgárság fogalma ma már automatikusan, amolyan pavlovi reflexként kiváltja a szeparatizmus felemlegetését.
Az utóbbi napok belpolitikai eseményeit figyelve az embert nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy az ismertetett módosító javaslat benyújtása adott esetben pótcselekvés is lehetett, amellyel az ellenzéknél talán az országos protesthangulat újbóli visszaesését igyekeznek elleplezni, talán csupán saját fontosságuk látszatát ápolgatják a politikusok. Kérdés, hogy az utcai tüntetőket, s az eseményeket otthonról figyelő néma többséget félre lehet-e vezetni az efféle értelmetlen papírgyártással, s ha igen, meddig?
Nekünk, magyaroknak is üzen ez a gesztus, a módosító indítvány benyújtása, méghozzá azt, hogy az ukrán nemzeti ellenzék továbbra sem kész a kiegyezésre, valamiféle konszenzus kialakítására az ország jövőjét érintő kérdésekben, amivel túl lehetne lépni Ukrajna mostani megosztottságán. Vagyis a nemzetiségi ügyekben döntően látszatintézkedésekkel operáló jelenlegi hatalom alternatívája változatlanul egy olyan ellenzék, amely makacsul nem hajlandó tudomást venni a problémáinkról.
Hét
Kárpátalja.ma