Kezdetét vette a 21. századi aranyláz

Fehéraranyként hivatkoznak sokan a lítiumra, amely az utóbbi évek egyik legkeresettebb nyersanyagává vált. Egyfajta arányláz vette kezdetét, amely az árak meredek emelkedésével járt. A készletek fele három latin-amerikai országban található. A kitermelési versenybe Ausztrália is beszállt.

A világ lítiumkitermelésének egyik központja az úgynevezett lítiumháromszög. Argentína, Bolívia és Chile az ismert készletek több mint fele fölött diszponál, és ezek nagy része még érintetlen kitermelési terület.

Az amerikai földtani intézet éves jelentése (USGS) szerint a készletek globálisan 53 millió tonnát tesznek ki, ebből 6,8 millió tonna található az Egyesült Államokban.

Argentína készleteinek nagysága 10 millió tonna, Bolíviáé 9 millió tonna, míg a chilei készletek nagyságát 8,4 millió tonnára teszik. Ezzel szemben a globális kitermelés tavaly 43 ezer tonnára nőtt az előző évi 38 ezer tonnáról, és ebből mintegy 19 ezer tonna származott Ausztráliából.
Az adatok arra utalnak, hogy egyelőre nem kell tartani attól, hogy ez a stratégiailag fontos nyersanyag hiánycikké válik, ugyanis nagyjából a készletek egy százalékát termelik ki évente. Az USGS jelentése 2017-re az előző évinél 20 százalékkal magasabb készletadatokat mutatott.

A következő években is megmaradhat a lítium iránti kereslet évi 20 százalékos növekedési üteme, de egyes becslések szerint az igények 2025-re háromszorosára nőnek, az elektromos meghajtású járművek térnyerésével párhuzamosan. Kérdéses, hogy a bányakapacitások mennyire tudnak lépést tartani a növekvő kereslettel.

Bolívia is beszáll a versenybe

A bolygó legnagyobb átmérőjű sós mocsara, a Salar De Uyuni Bolíviában a világ legnagyobb lítiumkészletét rejtheti – ez a chilei és az argentin határ közelében található. Becslések szerint az itt rejlő készletek nagysága 5 millió tonna is lehet. Nem mellékesen az itt kinyert lítium-karbonát különösen jó minőségű.

A kibányászott sóoldatot a napon szárítják, amely így jóval olcsóbb, mintha ércből kellene kivonni, mint ahogy azt Ausztráliában vagy az Egyesült Államokban teszik. Salar de Uyuni emellett Bolívia egyik legjövedelmezőbb turisztikai attrakciója is, a világ legmagasabban fekvő felszíni sómezője, ezért a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe kell venni, a lítium kitermelése ugyanakkor rendkívüli mértékben megterheli az ökológiai rendszert.

Evo Morales államfő hosszú ideig ellenérzéseket táplált a nyersanyagkincs kiaknázásával kapcsolatban, mivel úgy vélte, az új gyarmatosítás korszaka jöhet el, ha beengedik a kitermelést ténylegesen elvégző nyugati cégeket, amelyek a megfelelő technológiai ismeretekkel rendelkeztek.

Valószínűleg a nyersanyag árának felfutása miatt lazítottak a szabályozáson, és 2013-ban megállapodásra jutottak több külföldi befektetővel, hogy ne csak bányásszák, hanem még a helyszínen dolgozzák is fel a lítiumot, s ezzel magasabb hozzáadott értékű terméket kapnak.

Chile évtizedeken keresztül uralta a lítiumkitermelést. Az Atacama-sivatag szívében fekvő Atacama-sómező az egyik legnagyobb lelőhelye a nyersanyagnak, és szakértők szerint az egyik legjobb minőségben is itt található. Ráadásul a készletek sokkal olcsóbban kitermelhetők, mint a bolíviaiak, mert közelebb fekszenek a tengerparti kikötőkhöz, és a tengerszinthez képest is alacsonyabban vannak.

A kitermelés nagy része a világ két vezető kitermelő cégének a kezében, a chilei SQM és az amerikai Albemarle vegyipari konszern kezében összpontosult. A kitermelést jogi és környezetvédelmi problémák miatt szigorú kvóták szabályozták, de ez hamarosan megváltozhat.

Argentína, amely az ismert készletek közel ötöde felett rendelkezik, szintén a termelés felfuttatását célozta meg. A jobboldali Mauricio Macri vezette argentin kormány a szabályok egyszerűsítésével igyekezett a külföldi befektetők kedvében járni. Jelenleg több tucat projekt van előkészítő fázisban.

Ausztrália az élre tört

Jelenleg a lítiumkitermelés legjelentősebb expanzióját éli. Az elmúlt években a nagy bányászati világcégek a Föld összes zugában igyekeztek lítiumot felkutatni. Észak-Amerikában vannak ugyan jelentősebb készletek, de jellemzően nem sóoldatban, hanem ércben, amelynek kitermelése a bőséges világpiaci kínálat mellett nem versenyképes az olcsó dél-amerikai módszerekkel szemben.

A dél-amerikai sótavak egészen az elmúlt időszakig biztosították a kitermelés javát, amikor Ausztrália megnyitotta új és jobb minőséget adó lítiumbányáit. 2017-re az ország a legnagyobb kitermelővé vált. A bányaipari technológiákban élen járó Ausztrália ezzel egyértelműen a globális verseny részévé vált, és komoly készletei révén megerősítette stratégiai pozícióját a piacon.

Az ausztrál kitermelés legnagyobb felhasználója Kína, amely a világ legnagyobb akkumulátorgyártója is. Erre szükség is van, hiszen úgy számolnak, hogy 2025-re az autópiac 35 millióra növekszik, és ebből minden ötödik új autó elektromos meghajtású lesz. A világ akkumulátorgyártói kapacitása három éven belül elérheti a 278 gigawattórát, a jelenlegi 103 gigawattóráról.

Hosszú távon emelkednek az árak

Az elektromos autók akkumulátorai számára is elsődleges alapanyagnak számító lítium-karbonát ára az elmúlt években kilőtt, és több mint megkétszereződött öt év alatt, 2016-ig. A lendület 2018 elején megtört, azóta egy jelentős korrekció tapasztalható, de elemzők szerint ez átmeneti jelenség. A lítium nem tőzsdei termék, azaz nem a szabadpiacon dől el az árképzése, tisztasági foktól és a lítium vegyülettől függően is változnak az árak.

Hosszú távon azonban fennmarad az áremelkedés, becslések szerint hét éven belül a lítium iránti igény a jelenlegi háromszorosára emelkedhet és elérheti a félezer tonnát 2025-re. Ez a mennyiség természetesen nem csak az elektromos autók akkumulátoraihoz kell, jut belőle majd más energiatároló- és szórakoztatóelektronikai eszközökbe is.

A piaci előrejelzések szerit a lítium kitermelése 2023-ra érhet egyfajta fordulóponthoz, amikor már a kereslet meghaladja a piaci kínálatot, ami vélhetően még feljebb tolja az árakat.

Miközben a lítium ára többszörösére emelkedett, az akkumulátoroké nem hogy nőtt volna, hanem még csökkent is. Ennek egyik magyarázata, hogy a lítium mellett számos elemre van még szükség az e-autók akkumulátorának gyártásához. A lítiumion-cellák katódja 73 százalékban tartalmaz nikkelt, 14 százalékban kobaltot és 11 százalékban lítiumot.

A kobalt árváltozása minden más komponensnél jobban befolyásolja az akkumulátorok árát. A stratégiai nyersanyag beszerzéséért óriási versenyt futnak a gyártók. A világ kobaltkitermelésének mintegy hatvan százalékát, 65 ezer tonnát a Kongói Demokratikus Köztársaság adja, amely köztudottan nem a politikai stabilitásáról híres.