Kopogtató: az úttalan utak birodalma
A tél első hónapja után, részben a szélsőséges időjárásnak köszönhetően, az úttesteken lévő hó, jégréteg vagy eső eltűnésével egyetemben az utak is eltűntek (már ahol persze eddig voltak utak, vagy annak lehetett nevezni őket). A nyári-őszi minőségtelen javítások eddig bírták, az új esztendő első hónapja ismét idegbajt és bosszúságot hoz a sofőrök számára, akiknek értelemszerűen egyre jobban elegük van a megyei közútkezelő ,,munkájából”. Az ember sokszor már nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen a kialakult helyzeten, de évről-évre ugyanaz a látvány fogad minket egy-egy útszakaszon.
Szégyen, hogy Európában van egy ország – Ukrajna – , ahol olyan katasztrofális állapotban van az úthálózat (megjegyzem: más is), hogy sokszor megfelelő szavakat sem találni rá, vagy egyszerűen már inkább nem is kommentáljuk csalódottságunkból kifolyólag. Az ország ebben is (az utak állapotát tekintve) előkelő helyen szerepel, csak sajnos az ellenkező irányból, a sor végéről számolva. Ukrajna a világ 132 államáról készített felmérés alapján az ötödik helyen áll a legrosszabb minőségű utakkal rendelkező országok rangsorában.
Ukrajnában valahogy minden ,,kicsit” máshogy működik. A közútkezelő munkásai is szívesebben kezdenek aszfaltozni, kátyúkat tömködni szakadó esőben, vagy havazás közepette, ami persze ,,csúcsminőséget” eredményez. Aztán néhány hét –ezzel már lehet, sokat is mondtam – elteltével ismét gödrök, kráterek nyílnak meg előttünk és a pechesebbek ismét kereshetik a legközelebbi autószerelőt.
A tendencia évről-évre ismétlődik, javuló előrelépést viszont nem igazán látni. Minden évben az állam jelentős összeget különít el a költségvetésből útfelújításra, azonban eredményt nem látni. Ezek mellett meg kell említeni az üzemanyagból származó adókat, melyek hatalmas bevételt hoznak az államnak, de ennek az összegnek jó része nem az útfelújításokra megy el. A benzin árának mintegy 40%-a, a dízel üzemanyagénak pedig a 30%-a folyik be az ukrán állami költségvetésbe. Egy liter benzinnek az árából körülbelül 6 hrivnya, egy liter gázolajéból pedig 4 hrivnya kellene, hogy az utak javítására menjen. Kérdés, hogy hova kerülnek ezek az összegek…
Az elmúlt héten egyre többen fejezték ki elégedetlenségüket a megyei közútkezelő felé. A nagyszőlősi járási Tiszaszászfalu lakossága január 3-án az utcára vonult és útlezárással tiltakozott a már jó ideje kialakult katasztrofális helyzetért. A település főútja és mellékútjai is már jó ideje járhatatlanok, évek óta várják a falu lakói, hogy végre történjen valami változás, de hiába.
A tiltakozók este is maradtak az utcákon és folytatták a tüntetést. Másnap Mihajlo Ruszanyuk, a Nagyszőlősi Járási Tanács elnöke megegyezett a tüntetőkkel és egy ideiglenes megoldásban kiegyezve elkezdődtek a munkálatok. Több teherautó kavicsot szállítottak a helyszínre, így a megyei közútkezelő munkatársai hozzáfoghattak a kárelhárításhoz. Ez az átmeneti állapot persze csak ideig-óráig ér valamit, az érdemi munkákra még várni kell.
A közösségi oldalakon is egyre több sofőr ad hangot elkeseredettségének, akik pechesebb eseteikről, defektjeikről készült felvételeiket meg is osztják. Néhány napja az egyik ilyen sofőr fejtette ki ,,köszönetét” a megyei közútkezelőnek végzett ,,munkájáért”. Többen is akadtak, akik hozzá hasonlóan elmesélték saját történetüket. Volt, akinek egy útszakasz megtétele alatt kétszer kellett kereket cserélni defekt miatt.
Bár nyáron-ősszel több szakaszon is történtek munkálatok, mára ismét elkeserítő látványt nyújtanak a „felújított” utak. A Nagyszőlős–Tiszaújlak–Tiszapéterfalva útszakasz ismét siralmas állapotba került, attól független, hogy az említett időszakban kétszer is javították. Már szó esett a Nagyszőlős–Tekeháza–Csepe közötti szakaszról, mely szintén katasztrofális állapotban van és évek óta nem történik minőségi útjavítás ezen a szakaszon. A megyében persze más járásban is hasonló a helyzet, ilyen a Munkácsot és llosvát összekötő főútvonal is, ahol sok bosszúság éri az autósokat.
Ideje lenne már, hogy Ukrajnát emlegetve ne csak a korrupció, a rossz gazdasági helyzet vagy a siralmas állapotú utak jussanak eszünkbe. Hogy a közútkezelő munkásai ne esőben vagy hóban kezdjék a munkálatokat, nevetségessé téve ezzel saját magukat. Mikor érjük el, hogy az állami költségvetésbe befolyó rengeteg adó végre eléri az igazi célját? Kérdések, melyek 2018 elején is megválaszolatlanok maradnak.
Illyés István
Kárpátalja.ma