Kopogtató: építkezés, avagy dobj vissza kenyérrel…

A fejlődés, haladás jegyében telt a hét Kárpátalján. Korszerű nőgyógyászati klinika, valamint magyar ház nyílt Ungváron. Volt parkavatás, felújított óvodákat, óvodai sportpályákat adtak át a megyében, számítástechnikai eszközöket kapott öt kárpátaljai iskola, gazdák jutottak ingyenes vetőmaghoz. S hogy mi a közös mindebben? A fejlesztések a magyar kormány támogatásával valósultak meg.

S bizony elfér a segítség. A szocreál örökség minden porával, visszamaradottságával, korrupt rendszerével recseg-ropog a fejünk fölött és bármelyik pillanatban a nyakunkba szakadhat.

– A fiataloknak nincs alternatívájuk a jövőt illetően. Nincs reális továbbtanulási lehetőség, ezért sokan a határ túloldalát választják. Ukrajna, függetlensége óta, sajnos semmi maradandót nem alkotott itt a gazdaságban – nyilatkozta minap a ZIK televíziós csatorna kibeszélő műsorában Tarasz Deak, a Karpatszka Szics vezetője, aki hogy, hogy nem politikai szakértővé avanzsált az utóbbi időben, hisz boldog boldogtalan a nacionalista vezetőt interjúvolja meg a kárpátaljai magyarok helyzetét, s Budapest nem létező agresszióját illetően.

Az objektív kezdés után Tarasz barátunk nem hazudtolta meg önmagát. Szerinte a Fidesz hatalomra kerülésével romlott meg a jó viszony a többségi ukránok és a kárpátaljai magyarok között.

Sajnálkozott a sok tanulatlan lakoson, akik nem értik, hogy milyen politikai játszmákra használják fel őket. Kvázi azt sugallta, hogy a kárpátaljai magyarok nem azért emelik fel a hangjukat Kijevvel szemben, mert a vezetés nem tud megélhetést biztosítani számukra, mert a képtelenségig emelik a villany és a gáz árát, esetleg mert elvennék tőlük az anyanyelv használatához való jogot. A gond az, hogy a kárpátaljai érdekvédelmi szervezetek Magyarország parancsára hergelik a lakosokat, s a soviniszták előtt a Nagy Magyarország víziója lebeg…

– Olyan, mintha a kínai nagyfal húzódna Kijev és a kárpátaljai magyarok között – mondta ugyanebben a műsorban az ungvári nacionalista vádjaira is reagáló Tompa Tibor, a Magyarok Kijevi Egyesületének helyettes vezetője. – Ukrajna nem akar megállapodni a saját állampolgáraival. Meg sem próbálja megérteni a valós problémáikat.

És valóban. Az a bizonyos fal láthatóan a stúdió falain belül is leereszkedett. Ihor Mirosnicsenko képviselő fasizmustól fröcsögő kijelentéseit hallgatva – „Milyen alapon finanszírozna az ukrán állam magyar iskolákat?… Nem veszik el a jogot, hogy magyar nyelvet vagy irodalmat tanuljanak a kárpátaljai magyarok, de az oktatás nyelve akkor is az államnyelv lesz.” – akaratlanul is Grezsa István kormánybiztos szavait állítottam párhuzamba, aki a csütörtöki csonkapapi óvodaátadón arról beszélt, hogy a jogfosztásra építkezés a válasz, s hogy a magyar kormány erejéhez mérten, s néha azon felül is támogatta és támogatni fogja – a kárpátaljai magyarok mellett – a megyében élő többségi lakosokat, hisz a szükség nem nemzetiségfüggő.

Figyelem ezt a két, egymástól fényévekre lévő politikust és őszinte, mély sajnálatot érzek. Sajnálom a fennhéjázó, értelmes párbeszédre képtelen figurát, aki nem lát tovább a saját orránál, csak befogott fülekkel és csukott szemekkel mondja a magáét, és – a falon belül található sorstársaival egyetemben – soha nem fogja megtudni mit jelent másokért tenni, mi a szolidaritás, s milyen egy demokratikus ország kialakításán munkálkodni.

Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma