Kopogtató: invázió

Karanténban van az ország. A lezárt határok a rendkívüli helyzet dacára sem teljesen zártak. Ezrével érkeztek haza a hátunk mögött hagyott héten az Európai Unió országaiból.

A tömött sorokban várakozó gyalogosokat nemhogy másfél méter, 15 centiméter sem választja el egymástól. Nincs az a betegség, amely a seftelés útjába állna: a két határ között ingázók jelentős összeggel rövidítik meg a saját járművel nem rendelkezők pénztárcáját. A zsúfolt járművekben fokozott a fertőzésveszély. Sokakon védőmaszk sincs. Ha van, akkor sem rendeltetésszerűen használják.

A megváltozott élethelyzet egyelőre – én leszek a legboldogabb, ha nincs igazam – mintha nem lenne nagy kihatással a mentalitásunkra, másokkal szembeni viszonyulásunkra. Olvasom a közösségi oldalakon eredetileg egymás segítésére, informálására létrehozott határinfós és fuvarozós csoportokat. Szinte nincs olyan poszt, ami sárdobálás nélkül, békében kerül a kibertér feledésébe.

Mindenki szid mindenkit. Az itthon lévők a vendégmunkásokat, akik „nem gondolva mások egészségére, hazahurcolják a vírusfertőzést, bezzeg eddig messziről kerülték a szülőföldjüket!” Mások a kormányt, mert a végleges határzár rémképével „hazarángatják a külföldön dolgozókat, hogy itthon költsék el a verejtékes munkával megkeresett eurókat. Ráadásul megfosztják őket a további kenyérkeresés lehetőségétől is.”

Van, aki komolyan veszi az óvintézkedéseket, mások elbagatellizálják a helyzet súlyosságát.

Mi az, amit tudunk?

*Egyetlen fertőző személy – az elsődleges vizsgálatok szerint – továbbá 19 embert betegített meg Kárpátalján, mert nem tartotta be a biztonsági előírásokat.

*A rendőrök ma szúrópróbaszerűen ellenőrizték a kéthetes házi vesztegzárra kötelezett lakosokat. A karantén megszegése 17-től 34 ezer hrivnyáig terjedő bírságot vonhat maga után, de ennél sokkal nagyobb árat fizethetünk – magunk és szeretteink életét kockáztatjuk, ha fittyet hányunk az előírásokra.

*Az egészségügyi intézmények dolgozói maguk számolnak be a kórházakban tapasztalt tarthatatlan állapotokról.

Történtek pozitív kezdeményezések.

*A kárpátaljai magyar érdekképviselet gyűjtést indított a szükséges orvosi felszerelések beszerzése érdekében. A megmozduláshoz a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola is csatlakozott. Az egyházak, valamint a karitász is megpróbál a lehetőségeihez mérten legtöbbet segíteni. Egyéni és közösségi kezdeményezésekről is hírt adhattunk.

Ennek ellenére minden összefogás kevésnek bizonyulhat, ha nem viselkedünk kivétel nélkül felelősségteljes állampolgárokként. Ha betartjuk az óvintézkedéseket, ha nem megyünk betegen utcára, mert „csak megfújt tegnap a szél”, „allergiás lehetek”, „kicsit köhögök, de nyugi, nem fertőzök”, ha elmagyarázzuk a szomszéd Gizi néninek, hogy attól még lehet vírushordozó, hogy az Olaszországból hazatérő férjének vagy fiának kutya baja, ha elhozunk számára két kenyeret a boltból, vagy a vérnyomáscsökkentőjét a patikából, már életeket menthetünk. Mindennapi hősökre van szükség. Arra van szükség, hogy tudatosítsuk: a mindennapi hősök mi vagyunk.

Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma