Kopogtató: ki a birka?

Ukrajna demokratikus ország, az európai normák zászlóvivője, ahol nem ismerik a korrupció fogalmát. Itt elsődleges szempont az állampolgárok – beleértve a nemzeti kisebbségek – védelme és jóléte. Az ország egyetlen Achilles-sarkát a feladat teljesítése jelenti, hogy az államnyelv státusát valódi tartalommal töltsék meg, de a törvényhozók éjt nappallá téve dolgoznak a probléma orvoslásán.

Alighanem a fenti következtetésekre jutnék, ha egy másik bolygóról csöppentem volna Ukrajnába és kizárólag a hatalmon lévők nyilatkozataiból értesültem volna az ország jelenlegi helyzetéről. Azt is megtudnám a magas rangú tisztségviselőktől, hogy a jószomszédi viszony kialakítására történő folytonos törekvés ellenére is agresszorok és zsarnokok próbálnak újra és újra alaptalanul foltot ejteni az ország becsületén. Jó példa erre Magyarország, amely a kárpátaljai magyarság jogaira hivatkozva becsmérli folyton az ukrán államot, feltehetően Oroszország megbízásából blokkolja Ukrajna és a NATO közeledését, s ha ez nem lenne elég, még illegális tevékenységet is folytat: vakcinákat csempész az ország területére.

S ha már szóba hozták a kárpátaljai magyarságot, tudatnák velem, mit sem sejtő földönkívülivel, hogy a 150 000 fős kisebbség jelenti az egyik legnagyobb kockázati tényezőt az ország egységét illetően. A mellényekkel, adóvevőkkel és forgalomirányító eszközökkel felszerelt polgárőreik időzített bombaként masíroznak a településeken. Kihelyezett zászlóikkal fenyegetik a többségi lakosokat, ráadásul dacosan tiltakoznak az ukrán nyelv elsajátítása ellen, s folyamatosan abszurd kívánságokkal – anyanyelv szabad használata, stb. – állnak elő. Az oktatási minisztérium ennek ellenére mindent megtesz annak érdekében, hogy a most felnövekvő kárpátaljai magyar nemzedék – hálátlansága ellenére is – kellő tudással vérteződjék fel a tanintézményekben, hogy a későbbiekben a társadalom hasznos tagjává válhasson.

Ha történetesen a Marsról érkeztem volna, akkor – fenyegető kisebbségek ide vagy oda –, egészen biztosan Kárpátalján kérnék letelepedési jogot befogadóimtól, mivel a megye útjait borító kráterek miatt igazán otthon érezném magam. Az általános iskolai tananyagból motivációt merítve (lásd fenti fotónkat) igyekeznék minél korábban tökéletesen elsajátítani az államnyelvet, mivel igencsak megalázó lenne, ha marslakó létemre birkának néznének.

Akkor lenne igazán könnyű dolgom, ha olyan földönkívüli lennék, akinek nincs szüksége alvásra, s így három-négy állást is vállalhatnék, hogy élhető körülményeket teremtsek magamnak. Ha nem ragaszkodnék görcsösen a tisztességes munkához, akkor elmennék politikusnak, de elnézve az előttem érkező grúz idegen hasonló próbálkozásait, nem valószínű, hogy sokáig pályán hagynának a kollégák. Megtanulok tehát több lábon állni és spórolni, hogy betegség esetén jusson gyógyszerekre is, s reménykedem benne, hogy a pénzemért nem krétaport kapok, mert arra a földönkívüliek köztudottan allergiásak…

Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma