Kopogtató: Kijevnek feltűnt, hogy vagyunk. Vagyunk?

A napokban megtudtuk, hogy kárpátaljai magyar hetilapot olvas a megbízott ukrán külügyminiszter, a fővárosi bíróságon is tudják, hogy létezik egy Szőlősgyula nevű színmagyar kistelepülés a Nagyszőlősi járásban, az ukrán sajtó pedig többet foglalkozik a magyar külügyminiszter kárpátaljai látogatásával, mint az ország keleti részén dúló, naponta áldozatokat követelő harcokkal.

A parlamenti választások kapcsán megyén belül is hatalmas érdeklődés övezte a kárpátaljai magyarságot, s a minket képviselő pártok összefogását. A „jóakarók” pénzt, energiát, egyenes gerincet – már ha volt nekik valaha – nem sajnálva indítottak lejárató kampányt a magyar kisebbség képviselőivel szemben.

Sajnos a klónok regisztrálása, hamis szórólapok terjesztése, a kampánycsendet megsértő, megtévesztő SMS-ek ellen nem tudtak hatékonyan fellépni a rendvédelmi szervek, ugyanakkor egy percet sem tétlenkedtek, amikor az ország területi integritását – szerintük – veszélyeztető trikolor köszönt vissza egy helyi magyaroknak szóló, ám valahogy a megbízott külügyminiszter reggeli kávéja mellett is feltűnő médiumban.

A megye településein elsötétített járműveikkel cirkáló, szavazatvásárlást nyíltan, hangosbemondóval hirdető személyeket nem sikerült kézre keríteni, de arra volt erő és energia, hogy egy megalapozottságát illetően erősen megkérdőjelezhető lista alapján maszkos gépfegyveresek szállják meg több képviselő családi házát.

Amiatt tehát igazán nem panaszkodhatunk, hogy nem foglalkoznak eleget a kárpátaljai magyarsággal. A hogyant illetően már annál inkább lehetnek aggályaink. A parlamenti választások kapcsán jobban örültünk volna egy magyar többségű szavazókörzet kialakításának, a farkast kiáltás helyett pedig nyílt, konstruktív párbeszédre törekvésnek.

A mai nap kapcsán nem kerülhetjük el a tükörbe nézést sem: mi a helyzet velünk? Mit teszünk mi a saját jövőnkért? A szavazóhelyiségekben is megmutatjuk, hogy vagyunk, vagy hagyjuk, hogy eluralkodjon rajtunk az érdektelenség és pár hónap múlva értetlenül kesergünk majd, ha minden megmaradt jogunktól megfosztanak bennünket?

Idén harmadszor tartanak választásokat az országban. Ukrajna első emberének öt évre bizalmat szavaztunk. Hogy megszolgálja-e ezt a bizalmat, az valószínűleg a parlamenti választásokat, s az új kormány megalakulását követően válik egyértelművé. Hogy lesz-e szószólónk ebben a kormányban, az nem Kijeven, nem a maszkos kommandósokon, nem a szavazatvásárlókon, s nem is a képviseleteinket lejárató csalókon múlik…

Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma