Kopogtató: kisebbségi jogtiprás, nyicoji dilettantizmus és társaik

„Ha Ukrajnában születtél, ukrán vagy”, „Az ukránoknak »szent joguk«, hogy tanulják anyanyelvüket” „A kárpátaljai magyar értelmiségiek hibája, hogy a helyi kisebbség ott tart, ahol…” „Az egynyelvű magyar középiskola konzerválja a kárpátaljai magyarok képzettségének és mobilitásának alacsony szintjét és ebből fakadó munkaerőpiaci hátrányát”, „Az oktatási törvény kapcsán nevetségesen túlzó értelmezés a nyelvi jogok sárba tiprása”, „A nyelvtörvény (sic!) kompromisszumosnak tűnik, és alapvetően a kisebbség érdekeit szolgálná…”

Csak pár megnyilatkozás azok közül, amelyeket az ukrán parlament által szeptember 5-én elfogadott oktatási törvény kapcsán az elmúlt napokban a közösségi oldalakon, különböző médiumokban olvastam, s amelyektől néha legszívesebben falnak szaladtam volna.

A hét elején a ZIK televíziós csatornán mutattak be egy majd egyórás műsort, melyben a meghívottak Magyarország, Moldova és Oroszország oktatási törvény miatti fölháborodásával voltak hivatottak foglalkozni – foglalkoztak volna, ha Larisza Nyicoj, elvakult nacionalizmusáról, hungarofóbiájáról és tudatlanságáról elhíresült írónő nem változtatta volna pillanatok alatt piactérré a stúdiót.

– Magyarország már minden szomszédjával összeveszett, egyértelmű volt, hogy előbb-utóbb Ukrajnára is sor kerül – titulálta egy ötéves gyerek hisztériájának Magyarország kiállását a hölgyemény, aki szerint el kell felejtenünk a kisebbségi oktatást, mivel az „negatívan hat Ukrajna nemzeti érdekeire.”

Némiképp objektívebben közelítette meg a problémát a műsor másik meghívott vendége, Volodimir Volja politikai szakértő, aki szerint Ukrajnának törekednie kell a békés egymás mellett élésre, s kompromisszumkésznek kell bizonyulnia a szomszédos államokkal szemben, ha azt akarja, hogy a kéréseit is figyelembe vegyék a jövőben.

– Ukrajna álláspontja nagyon is kompromisszumkész – torkolta le a szakértőt az írónő, aki szerint az, hogy Ukrajna lesz oly kegyes, és engedélyezi, hogy pár tantárgy erejéig állami finanszírozásból tanulhassanak anyanyelvükön a magyarok, az szuper kompromisszumkész megoldás.

Nyicoj előszeretettel példálózott Lengyelország bevándorlókra(!) vonatkozó nyelvtörvényével, s emelkedett hangvételben olvasta annak egy passzusát, miszerint a lengyel kormány mindent elkövet, hogy maximális lehetőséget biztosítson a lengyel nyelv elsajátításához. El sem ér a nemzet „büszkeségének” tudatáig, hogy Ukrajna a megalakulása óta képtelen megfelelő szakmai feltételeket biztosítani az államnyelv megfelelő szintű elsajátításához a kisebbségi iskolák tanulói számára, s könnyebb útnak látja az etnikumok teljes ellehetetlenítését egyetlen tantárgy – az államnyelv oktatásának – megreformálása céljából. Ahhoz pedig, hogy megértessük az írónővel a tősgyökeres nemzeti kisebbségek és a gazdasági migránsok közötti különbséget, talán egy élet is kevés lenne. Az egyik legnagyobb katasztrófánk, hogy ilyen „szakértő” válhat egy ország szócsövévé, s az ő ferde tükrén át látja a többségi nemzet az országában élő kisebbségeket…

Nem kell Kijev felé eveznünk, hogy bicskanyitogató nyilatkozatokra leljünk a törvénnyel kapcsolatban. Viktor Baloga parlamenti képviselő már a jogszabály elfogadását követően pár órával cinikusan reflektált az eseményekre. Szerinte Ukrajnának Magyarországról kell példát vennie, mivel – tudomása szerint – a magyar nyelvtudás hiánya közvetlen alapul szolgál az állampolgárság elvesztésére. Szándékosan vagy tudatlanságból ő is összemossa a honosítás, a bevándorlás során állampolgárságot kérő személyek és az őshonos lakossággal szembeni elvárásokat. Baloga szeptember 16-i kijelentése szerint Magyarország csupán a választásokra gyúr a kisebbségek védelmében ejtett krokodilkönnyeivel. Mindent elárul a szavazáshoz is gyáva munkácsi politikusról és nemzettudatának minőségéről, hogy szerinte egy nemzet csak krokodilkönnyeket ejthet anyanyelvéért…

A közösségi oldalakon is hatalmas indulatok törtek elő, kommentháborúk bontakoztak ki az ügy kapcsán, ahogy az anyaországi sajtóban is igazi „gyöngyszemekbe” ütközhettünk. Amikor magukat tollforgató értelmiséginek tituláló kóklerek mondják meg a tutit anélkül, hogy különbséget tudnának tenni nyelvtörvény és oktatási törvény között, vagy vennék a fáradságot, hogy – ha már nem látnak a dolgok mögé – legalább utánaolvassanak a témának, mielőtt több száz olvasót tájékoztatnak félre badarságaikkal, akaratlanul is fölmegy az a bizonyos pumpa. De amikor egy Kárpátaljáról elszármazott újságíró titulálja kompromisszumosnak a törvényt, s írja le az egyik legolvasottabb magyarországi sajtóorgánumban, hogy az akár a kisebbség érdekeit is szolgálhatná, egyenesen az az érzésünk támad, hogy az illető kék-sárga szemüvegben ült a klaviatúra mellé, vagy egyáltalán nem érti és érzi át a kárpátaljai magyarok helyzetét.

Szerencsére azonban nem a sárdobálók, a Magyarország kisebbségvédelmét egyenesen alaptalan hisztériának titulálók vannak többségben.
Az, hogy az anyaországi pártok, ifjúsági szervezetek, sőt, az ott élő ukrán közösségek is egy emberként álltak ki a kisebbségi magyarok védelmében, példaértékű. Harminchét európai parlamenti képviselő, köztük magyarok, bolgárok, románok, lengyelek és szlovákok fejezték ki aggodalmukat az ukrán elnök felé a nyelvtörvény kapcsán, amivel elérték, hogy Ukrajna szakértői véleményezésre küldje az Európa Tanácsnak az oktatási törvényt. Félő azonban, hogy csodára hiába is várunk.

Hogy a kárpátaljai kisebbség ukrán oldalról nem számíthat pozitívumokra, azt folyamatosan megtapasztalhattuk az ország rövid fennállása óta. Ukrajna elnöke, csakúgy, mint oktatási vagy külügyminisztere a hőn áhított vízummentesség megszerzését követően varázsütésre felejtette el a Magyarországnak és Európának tett ígéreteit, miszerint nem csorbítja az országában élő kisebbségek jogait. A behízelgő, IMF-hitelért rimánkodó kormány egy csapásra hangnemet váltott, és leereszkedő stílusban kezdte el bizonygatni, hogy ők majd elmagyarázzák a világnak, hogy probléma van a szövegértési készségükkel, és szó sincs jogtiprásról a törvényben, ők egyszerűen az államnyelv oktatásának jótékony kiszélesítésén dolgoznak.

Ahelyett, hogy a kisebbségek számára az ukrán nyelv elsajátításának egyetlen forrását – az államnyelv oktatásának hibás módszertanát – orvosolnák (hisz a kárpátaljai szülők is azt szeretnék, hogy gyermekeik megtanulják az ukrán nyelvet), inkább megfosztanák a tanulókat minden más tantárgy magas színvonalú elsajátításától.

Kedves Ukrajna, tűzzel-vassal nem lehet nemzeti egységet teremteni. Levetheted végre az áldozati bárány bundáját, mert mentegetőzés ide vagy oda: a törvénnyel igenis hátba szúrtatok minket, hátba szúrtátok Magyarországot, s hátba szúrtátok Európát!

Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma