Kezdőlap » Sorozatok » Kopogtató » Kopogtató: kisebbségi jogtiprás, nyicoji dilettantizmus és társaik

Kopogtató: kisebbségi jogtiprás, nyicoji dilettantizmus és társaik

„Ha Ukrajnában születtél, ukrán vagy”, „Az ukránoknak »szent joguk«, hogy tanulják anyanyelvüket” „A kárpátaljai magyar értelmiségiek hibája, hogy a helyi kisebbség ott tart, ahol…” „Az egynyelvű magyar középiskola konzerválja a kárpátaljai magyarok képzettségének és mobilitásának alacsony szintjét és ebből fakadó munkaerőpiaci hátrányát”, „Az oktatási törvény kapcsán nevetségesen túlzó értelmezés a nyelvi jogok sárba tiprása”, „A nyelvtörvény (sic!) kompromisszumosnak tűnik, és alapvetően a kisebbség érdekeit szolgálná…”

Csak pár megnyilatkozás azok közül, amelyeket az ukrán parlament által szeptember 5-én elfogadott oktatási törvény kapcsán az elmúlt napokban a közösségi oldalakon, különböző médiumokban olvastam, s amelyektől néha legszívesebben falnak szaladtam volna.

A hét elején a ZIK televíziós csatornán mutattak be egy majd egyórás műsort, melyben a meghívottak Magyarország, Moldova és Oroszország oktatási törvény miatti fölháborodásával voltak hivatottak foglalkozni – foglalkoztak volna, ha Larisza Nyicoj, elvakult nacionalizmusáról, hungarofóbiájáról és tudatlanságáról elhíresült írónő nem változtatta volna pillanatok alatt piactérré a stúdiót.

– Magyarország már minden szomszédjával összeveszett, egyértelmű volt, hogy előbb-utóbb Ukrajnára is sor kerül – titulálta egy ötéves gyerek hisztériájának Magyarország kiállását a hölgyemény, aki szerint el kell felejtenünk a kisebbségi oktatást, mivel az „negatívan hat Ukrajna nemzeti érdekeire.”

Némiképp objektívebben közelítette meg a problémát a műsor másik meghívott vendége, Volodimir Volja politikai szakértő, aki szerint Ukrajnának törekednie kell a békés egymás mellett élésre, s kompromisszumkésznek kell bizonyulnia a szomszédos államokkal szemben, ha azt akarja, hogy a kéréseit is figyelembe vegyék a jövőben.

– Ukrajna álláspontja nagyon is kompromisszumkész – torkolta le a szakértőt az írónő, aki szerint az, hogy Ukrajna lesz oly kegyes, és engedélyezi, hogy pár tantárgy erejéig állami finanszírozásból tanulhassanak anyanyelvükön a magyarok, az szuper kompromisszumkész megoldás.

Nyicoj előszeretettel példálózott Lengyelország bevándorlókra(!) vonatkozó nyelvtörvényével, s emelkedett hangvételben olvasta annak egy passzusát, miszerint a lengyel kormány mindent elkövet, hogy maximális lehetőséget biztosítson a lengyel nyelv elsajátításához. El sem ér a nemzet „büszkeségének” tudatáig, hogy Ukrajna a megalakulása óta képtelen megfelelő szakmai feltételeket biztosítani az államnyelv megfelelő szintű elsajátításához a kisebbségi iskolák tanulói számára, s könnyebb útnak látja az etnikumok teljes ellehetetlenítését egyetlen tantárgy – az államnyelv oktatásának – megreformálása céljából. Ahhoz pedig, hogy megértessük az írónővel a tősgyökeres nemzeti kisebbségek és a gazdasági migránsok közötti különbséget, talán egy élet is kevés lenne. Az egyik legnagyobb katasztrófánk, hogy ilyen „szakértő” válhat egy ország szócsövévé, s az ő ferde tükrén át látja a többségi nemzet az országában élő kisebbségeket…

Nem kell Kijev felé eveznünk, hogy bicskanyitogató nyilatkozatokra leljünk a törvénnyel kapcsolatban. Viktor Baloga parlamenti képviselő már a jogszabály elfogadását követően pár órával cinikusan reflektált az eseményekre. Szerinte Ukrajnának Magyarországról kell példát vennie, mivel – tudomása szerint – a magyar nyelvtudás hiánya közvetlen alapul szolgál az állampolgárság elvesztésére. Szándékosan vagy tudatlanságból ő is összemossa a honosítás, a bevándorlás során állampolgárságot kérő személyek és az őshonos lakossággal szembeni elvárásokat. Baloga szeptember 16-i kijelentése szerint Magyarország csupán a választásokra gyúr a kisebbségek védelmében ejtett krokodilkönnyeivel. Mindent elárul a szavazáshoz is gyáva munkácsi politikusról és nemzettudatának minőségéről, hogy szerinte egy nemzet csak krokodilkönnyeket ejthet anyanyelvéért…

A közösségi oldalakon is hatalmas indulatok törtek elő, kommentháborúk bontakoztak ki az ügy kapcsán, ahogy az anyaországi sajtóban is igazi „gyöngyszemekbe” ütközhettünk. Amikor magukat tollforgató értelmiséginek tituláló kóklerek mondják meg a tutit anélkül, hogy különbséget tudnának tenni nyelvtörvény és oktatási törvény között, vagy vennék a fáradságot, hogy – ha már nem látnak a dolgok mögé – legalább utánaolvassanak a témának, mielőtt több száz olvasót tájékoztatnak félre badarságaikkal, akaratlanul is fölmegy az a bizonyos pumpa. De amikor egy Kárpátaljáról elszármazott újságíró titulálja kompromisszumosnak a törvényt, s írja le az egyik legolvasottabb magyarországi sajtóorgánumban, hogy az akár a kisebbség érdekeit is szolgálhatná, egyenesen az az érzésünk támad, hogy az illető kék-sárga szemüvegben ült a klaviatúra mellé, vagy egyáltalán nem érti és érzi át a kárpátaljai magyarok helyzetét.

Szerencsére azonban nem a sárdobálók, a Magyarország kisebbségvédelmét egyenesen alaptalan hisztériának titulálók vannak többségben.
Az, hogy az anyaországi pártok, ifjúsági szervezetek, sőt, az ott élő ukrán közösségek is egy emberként álltak ki a kisebbségi magyarok védelmében, példaértékű. Harminchét európai parlamenti képviselő, köztük magyarok, bolgárok, románok, lengyelek és szlovákok fejezték ki aggodalmukat az ukrán elnök felé a nyelvtörvény kapcsán, amivel elérték, hogy Ukrajna szakértői véleményezésre küldje az Európa Tanácsnak az oktatási törvényt. Félő azonban, hogy csodára hiába is várunk.

Hogy a kárpátaljai kisebbség ukrán oldalról nem számíthat pozitívumokra, azt folyamatosan megtapasztalhattuk az ország rövid fennállása óta. Ukrajna elnöke, csakúgy, mint oktatási vagy külügyminisztere a hőn áhított vízummentesség megszerzését követően varázsütésre felejtette el a Magyarországnak és Európának tett ígéreteit, miszerint nem csorbítja az országában élő kisebbségek jogait. A behízelgő, IMF-hitelért rimánkodó kormány egy csapásra hangnemet váltott, és leereszkedő stílusban kezdte el bizonygatni, hogy ők majd elmagyarázzák a világnak, hogy probléma van a szövegértési készségükkel, és szó sincs jogtiprásról a törvényben, ők egyszerűen az államnyelv oktatásának jótékony kiszélesítésén dolgoznak.

Ahelyett, hogy a kisebbségek számára az ukrán nyelv elsajátításának egyetlen forrását – az államnyelv oktatásának hibás módszertanát – orvosolnák (hisz a kárpátaljai szülők is azt szeretnék, hogy gyermekeik megtanulják az ukrán nyelvet), inkább megfosztanák a tanulókat minden más tantárgy magas színvonalú elsajátításától.

Kedves Ukrajna, tűzzel-vassal nem lehet nemzeti egységet teremteni. Levetheted végre az áldozati bárány bundáját, mert mentegetőzés ide vagy oda: a törvénnyel igenis hátba szúrtatok minket, hátba szúrtátok Magyarországot, s hátba szúrtátok Európát!

Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma

2 hozzászólás

  1. Bornemisza Antal

    Nyicoj a gazdaság romokban van az emberknek lassan napélö kenyere nincs agyanak 10000 gr minimálbért és visavánkába fogun járni ez az egész csak figyelem elterelés.

  2. ez az, hogy nem Ukrajnában születtünk hanem az akkor még a nagy Szovjetunióban, nem tehetünk róla hogy ukránok lettünk

Szólj hozzá!

Read previous post:
Az új ukrán oktatási törvény kapcsán tartott nemzetpolitikai szemináriumot a Fidelitas

Az új oktatási törvény ellen tiltakozva tartott nemzetpolitikai szemináriumot a Fidesz ifjúsági szervezeteként működő Fidelitas Budapesten szeptember 15–16-án.

Close