Kopogtató: magyar labdába rúgna az SZBU

Pontosabban „nemzetbiztonsági kockázatot jelentő, akár terrorizmushoz is köthető sportszeparatista” kárpátaljai származású magyar focistákba.

Futballlázban ég a világ, hisz a héten elstartolt a labdarúgó világbajnokság. Ukrajna nem jutott ki az Oroszországban rendezett sporteseményre, de gondoskodott róla, hogy témába vágó gyógyszerelgurulással hívja fel magára ismét a figyelmet ahelyett, hogy – esetleg teszem azt – büszke lenne egy rangos eredményre…

Miután Kárpátalja nyerte meg a FIFA által nem elismert labdarúgó-szövetségek számára Londonban megrendezett CONIFA világbajnokságot, a megyénkben és országos szinten is kereszttűzbe került a többségében már az anyaországra települt kárpátaljai magyarokat felvonultató csapat.

Nem az első eset, hogy a helyi sajtó betámadta az adott VB-t, illetve a focistákat, de – talán első helyért nagyobb felhajtás jár alapon – idén szintet lépett a mukachevo.net hírportál, s a nyíltan nacionalista lapokat meghazudtolva vizsgázott elégtelenre sajtóetikából. A portál kiemelt hírként ajánlotta az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) figyelmébe a „szeparatista” sporteseményt, átvilágítást sürgetve a névsorba szedett játékosok, s a helyi szervezők esetében. A lap az agyoncsépelt „veszélyfaktorokhoz” visszanyúlva párhuzamot vont a megye, valamint az abháziai, s kelet-ukrajnai események között egy hibrid háború részeként vizionálva a bajnokságon történő részvételt.

A hírre az ukrán külügyminiszter és a sportminiszter is felkapta a fejét, s felszólították a biztonsági szolgálatot, hogy hallgassák ki a csapattagokat és derítsék ki, hogy van-e kapcsolatuk az ország egységét veszélyeztető szeparatista és terrorista csoportokkal.

Ülök a laptop előtt, olvasom a megnyilvánulásokat és próbálom racionálisan végiggondolni, hogy milyen alvilági csoportokkal állhat kapcsolatban, s milyen terrorista cselekményekre lehet képes a maroknyi focista. A szeparatista mezőgazdászok, s a biztonsági kockázatot jelentő fóliaházak rémképe után feltűntek ezek a játékosok, akik – ha jól értem a miniszterek vádjait – furfangosan kicselezhetik az országot és hatékony labdajátékukkal szeretnék magyar térfélre játszani Kárpátalját. Hogy a „sportszeparatizmusnak” mi a valóságalapja, azt minden bizonnyal operatívan felderíti az SZBU hatékony munkacsoportja. Bennem azonban egyre erősebb a késztetés, hogy forgatókönyv írásra adjam a fejem, hisz csokorba fűzve a kárpátaljai magyarokat érő vádlistát olyan sci-fit produkálhatok, amiért rossz esetben Arany Málna-díjat és ingyenes elmegyógyintézeti beutalót, jó esetben akár Oscar-díjat is kaphatok.

Mielőtt fejembe szállna a dicsőség a meg nem írt alkotásomért, visszarángatom magam a valóságba és a munkácsi lap cikksorozatai alatt sorakozó kommenteket kezdem olvasni. Megkönnyebbüléssel konstatálom, hogy a többségi lakosoknál is kezd betelni az a bizonyos pohár: a szeparatista vádaskodások helyett elfogadható életkörülményeket, a fizetésekhez mért rezsiárakat és hatékony sportcsapatok működtetését kérik az ország vezetőitől. Gondolatmenetüket továbbfűzve és a sportnál maradva szeretnénk, ha a kárpátaljai magyarok a megyében is megfelelő képzésben részesülhetnének, s itthon kamatoztathatnák tehetségüket. Ha az eredményes fiatalokra a fair play szabályait az utóbbi időben figyelmen kívül hagyó Ukrajnában is büszkék lennének, vagy – hogy ne kalandozzunk ismét a sci-fi irányába – legalább az eltiltás, megbélyegzés fenyegetettségétől mentesítenék a külföldön karriert kezdő sportolóinkat, akik anélkül jöhetnének családlátogatóba, hogy két rokonlátogatás között élvezniük kelljen az SZBU vendégszeretetét…

Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma